Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

11. szám - Dr. Scheuer Gyula–Schweitzer Ferenc: A budai hévízforrások fejlődéstörténete a Felső-Pannontól napjainkig

496 Hidrológiai Közlöny 1980. 11. sz. Dr. Scheuer Gy.—Schweitzer F.: Hévízforrások fejlődéstörténete 5. kép. Budapest kisvetti fennsík, középső pleisztocén vékonypados iszaprétegekkel tagolt édesvízi mészkő Bild 5. Budapest Kisceller Plateau, Süsswasserkalkstein aus dem mittleren Pleistozan mit Dünen-Schlammbánken gegliedert rölógiai tulajdonságait. A felsőpannonba csak átöröklődtek a karbonátos kőzetek jó vízvezető és tározási tulajdonságai, így biztosítva volt a nagy és bő vízhozamú karsztforrások kialakulása, hiszen az éghajlat is kedvező volt. A felsőpannonban és az után működő források ismeretéhez szükséges az éghajlat ismerete is. Jakucs L. [11] karszt-morfogenetikai vizsgálata szerint a karszt fejlődését az éghajlat is döntően befolyásolja, tehát az egykori karsztforrások működését is. Bartha F. [5] megállapítja, hivatkozva Nagy L.-né és Lőrinc II. vizsgálataira, hogy a felsőpannonban részben nedves meleg volt az éghajlat a lombos erdők növénymaradványai szerint. Ez a felsőpannon végén átment egy szárazabb éghajlatba. Kretzoi M. [14] fauna vizsgálatai szerint a felsőpliocénben sem volt egységes a klíma. Száraz mezőségi és szubtrópusi meleg, nedves éghajlatot mutatott ki. A pleisztocén gyors, szélsőséges éghajlatváltozásait már jobban ismerjük. A mindenkori éghajlat az egyik meghatározója a források vízhozamának, vizük hőmérsékletének és kémiai összetételének. A források hozama a száraz mezőségi éghajlat alatt erősen csökkenhetett. A hideg, száraz klímaszakaszok alatt még a hévízforrások is átmenetileg kiapadhattak. Igazolják ezt az édesvízi mészkőben levő üledékek (lösz, futóhomok stb.) (5. kép). Az éghajlat hatott a karsztvizek minőségére is. Valószínűsíthető, hogy a hideg, száraz szakaszok alatt, amikor a vízkörforgalom csökkent, a kedvezőtlen vízutánpótlódás következtében a tároló kőzetben visszamaradt víz a tartózkodási idő jelentős mértékű megnövekedése miatt oldott sókban feldúsult. Ezt igazolja az, hogy a hideg, száraz éghajlatú szakaszok után az édesvízi mészkőlerakódás tömegében is nagyobb. 3.2. Az édesvízi mészkövet lerakó források és a hegyszerkezet kapcsolata A Budai- és Pilisi-hegységben ismeretes 52 önálló édesvízi mészkőelőfordulás. Már ez is jelzi az erős forrásműködést. Ezt igazolja a mai sok nagy hozamú forrás is. A földtani, szerkezeti és geomorfológiai adatok alapján 3 nagy egység (nagy-kevély i, hármashatár-hegyi és jános-hegyi) különíthető el, ezekhez kapcsolódnak az édesvízi mészkövek (2. ábra). Ezek az egységek több egymással párhuzamos csapásirányú rögsorokból állnak, ezért ebeket rögsornyaláboknak lehet tekinteni. így pl. a hármashatár-hegyi egység 6 rögsorból tevődik össze. A rögsornyaláb az egyes rögsorok helyzetét tekintve tovább tagolható: a) Fő rögvonulat pl. a Nagy-Kevély—Kis-Kevély—Zizibár—Hosszú-hegy. Ez az egységnek a 2. ábra. Áttekintő helyszínrajz 1. Nagy-Kevélyi rögsornyaláb. 2. Solymári völgy. 3. Hármashatárhegyi rögsornyaláb. 4. Ördögárok völgye. 5. János-hegyi rögsornyaláb, ti. Kőérbereki patak völgye. 7. Fiatal dunai üledékekkel fedett terület 8. Hévíz források. Abb. 2. Übersichts-Lageplan 1. Schollenreihenbündel des Nagy-Kevély, 2. Tal von Solymár, 'i. Sehollenreihenbündel am Hármashatár-hegy. 4. Tal des Ördögárok. 5. Schollenreihenbündel am János-hegy, (I. Tal des Kőérbereki Baches. 7. Mit jungen Donausedimenten bedecktes Gebiet, 8. Thermalwasserquellen.