Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
11. szám - Dr. Scheuer Gyula–Schweitzer Ferenc: A budai hévízforrások fejlődéstörténete a Felső-Pannontól napjainkig
Hidrológiai Közlöny 1980. 11. sz. 492 A budai hévízforrások fejlődéstörténete a felsőpannontól napjainkig DR. SCHEUER G Y U L A*-S C H W E I T Z E R FERENC** 1. Bevezetés A Duna menti hévforrások iránt régóta nagy az érdeklődés. A szakmunkák nagyobb része csak egy-egy forrással vagy fürdővel foglalkozott, így pl. vízhozam méréseket is közölnek. Az összefoglaló közlemény kevés [1, 2, 3, 8, 9, 10, 19, 24, 27, 31, 37]. A Budai-hegységben és peremén a számos édesvízi mészkő előfordulás tanúja a mai források őseinek. Ismereteink az utóbbi években jelentősen bővültek, mert a vizsgálatok segítségével a felszínfejlődés viszonylag pontosan felvázolható. Több jelentős gerinces faunát dolgoztak fel és abszolút kormeghatározás (Th/U) is történt [15, 17, 21]. A különböző magasságú édesvízi mészkőelőfordulások vizsgálata fontos információkat nyújt a Budai-hegység kiemelkedésének szakaszaira vonatkozóan és követni lehet a terület karsztvízföldtani múltjának főbb változásait. A közelmúltban nagyjából tisztázódott a Budaihegység édesvízi mészkőelőfordulások ősföldrajza, ezért most már lehetséges, hogy összefoglalva tárgyalhassuk a karsztvízföldtani folyamatokat. Az édesvízi mészkővel bizonyított forrásműködés csak a felsőpannonban indult meg és szakaszosan megismétlődve egészen napjainkig tart. A felsőpannont megelőző forrásműködés adatai nagyon hézagosak, ezért a karsztvízföldtani kép is nagyon vázlatos. 2. A jelenkori hévizes karsztforrások vízföldtanának áttekintése A budapesti hévízforrásokkal számos szerző foglalkozott. Ezért itt csupán néhány olyan fontos adatot tárgyalnánk, amelyek e tanulmányhoz szükségesek. A Budai-hegység K-i peremén három csoportban számos természetes hévforrás ismeretes. A források típusba sorolására elegendő feltárási adatunk van. A források egy része a felszínen levő karbonátos kőzetekből fakad, a másik része fiatal üledékkel fedett és vízzáró kőzettel körülvett karsztos sasbércekből ered. A főbb típusok mellett vannak a forrásoknak egyedi, helyi jellegzetességeik is. Így a felszálló vizű hévforrások öt altípusba oszthatók (1. ábra) a vízvezető karbonátos kőzetek felszíni vagy felszínalatti helyzetét tekintve: A. Csillaghegyi B. Római fürdői * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. ** MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. C. Lukács fürdői D. Rudas fürdői E. Gellért fürdői A) A csillaghegyi típusú forrás közvetlenül a hegység peremén fakad igen széles alluviális síkság határán, részben fiatal üledékkel, részben pedig harmadidőszaki vízzáró képződményekkel elfedett sasbércből. B) A Római fürdői típusú forrás a hegységet K-ről szegélyező több km 2-es alluviális síkság középtáján fakad, ahol a karsztrög felett kb. 15 m-es folyóvízi eredetű vízvezető réteg van. C) A Lukács fürdői típus átmenet az elfedett sasbérces és a felszínen levő karbonátos kőzetekből fakadó forrástípus között. A források egy része a felszínre kibukkanó karbonátos víztartó kőzetekből fakad (Malomtavi források), míg a források másik része a dunai üledékekkel takart felső eocén kőzetből tör fel. D) A Rudas fürdői források a felszínen levő dolomitból fakadnak a vízzáró, vagy rossz vízvezető harmadidőszaki képződmények határán. E) A gellérthegyi források is közvetlenül a felszíni dolomitból fakadnak. Részben a Duna medrében. A fentiekben jellemzett típusú, vagy hasonló források rakták le a hegység édesvízi mészköveit a felsőpannonban fakadó források kivételével. A felsőpannonnál fiatalabb forrásmészkövek típusai a mai forrásokéival egyezők, feltételezhető tehát, hogy genetikájuk is azonos. Hazánkban számos karsztos hévízforrás fakad. Valamennyi a karbonátos kőzetű hegység peremén. A hegységeket rendszerint medencék határolják. Ezekben vízzáró, vagy rossz vízvezető üledékek vannak a felszínen, fekvőjükben a szomszédos hegységben felszínen levő karbonátos kőzetekkel. A fedett karbonátos kőzetek területe jóval nagyobb, mint a felszíni előfordulásúké. A budai hévforrások környezetében is megvannak a felszíni karsztos kőzetek és a mélybesülylyedt karbonátos hézvíztárolók. A hegységben a felszíni karsztos kőzetek területén a csapadékvíz elnyelődik és a mélybe jut. A felszíni és az elfedett karbonátos kőzetek között a víz vezetői kapcsolat nem szakadt meg. A karsztba jutott víz egy része rövid tartózkodás után ismét a felszínre jut hideg karsztforrásként. Másik része hosszú és bonyolult úton eljut a fedett karbonátos tárolókba, s langyos és meleg karsztforrásként fakad fel. A karsztos hegységek és az elfedett karbonátos kőzetek egységes nagy területű karszthidrodinamikai rendszert alkotnak. Az ilyen nyitott egységes karbonátos tárolórendszert karszthidrodinamikailag 3 egységre lehet tagolni:
