Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

10. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

466 Hidrológiai Közlöny 1980. 10. sz. Tevanné, Bartalis E.: A Tatai Nagy tó [10] Nagy 1., Tevanné B. É.: Környezeti hatások a tatai Öreg tó vízminőségére. Komárom megye — Közegészségügyi . Környezetvédelmi modellterület (Tájékoztató) 78—86, Tatabánya, (1977.) [11] Sebestyén O.: Bevezetés a limnológiába. Akadémiai Kiadó, Budapest (1963). [12] Tevanrté B. É., Nagy I.: Környezetvédelmi intézkedések hatása a tatai Nagy tó vízminőségére. MHT előadás 1976. Tihany anyaga (1976). [13] Tóth L.: Hidrobiológiái kutatások a balatoni vízminőség-szabályozás kérdéseiben. Előadás az 1974. évi tudományos napokon, VITUKI ' Budapest (1974). [14] Várday N., Tevanné B. fi.: A tatai Nagy tó védelmét szolgáló Általér-völgyi utóülepítő hatásfokának vizsgálata. Tatabányai Szénbányák Műszaki Közgazdasági Közleménye. 15. évf. 1975/2. 67—75 (1975). [15] Veszprémi B.: Limnológiai vizsgálatok a tatai Öreg tavon. OMM1 évkönyv Vol. V. 1961. 193 204. Budapest (1961). YVasserqualitat des Sees Tatai Nagy tó Frau Tevan, Bartalis, É. Der Zustand des in sehöner Naturumwelt liegenden nud an historisehen Denkmalern reichen Sees Tatai Nagy tó, ist von den Schadeinflüssen der industriellen Entwieklung des Einzugsgebiets in den letzten Jahrzehnten stark betroffen worden. Die Herstellungsarbeiten und die Ausbildung der Seeumgebung zum Erhohmgsgebiet begann naeh 1965. Hierfür wurden Bettbaggerungen, A lerakott finom ásványos hulladék kémiai fejlődésének és hidrodinamikai viselkedésének vizsgálata (Barrehs M.—Bonnet M.—Degranges P.—Oreffard J.— Olliver P. összeállítása alapján) Francia geotermikus ismertetés, 1978. A termelés során jelentős mennyiségű ásványi hulladékok halmozódnak fel. Ezek mennyisége az ipar fejlődése miatt a jövőben emelkedni fog. A hulladékanyagok nagy részét jelenleg három iparág tevékenysége szolgáltatja: — szénbányászat (különlegesen a flotáeiós iszap), — fémes ásványok (főleg ólom- és cinkércek) ércmosói, — nem fémes ásványok ércmosói (flotáeiós iszap). E hulladékok finom eloszlású szilárd ásványi részekből állnak, rendszerint 100 mikronnál kisebbek s a vízben szuszpendálnak. E víz flotáeiós reagenseket tartalmaz, melyeket a kezelés során alkalmaztak, így a pH-át szabályozó vegyszereket, flotáeiós ágenseket és flokkulációs ágenseket. Az ásványos szilárd részek szétválasztva a vízzel Uferregulierungen durchgeführt und im Einzugsgebiet Abwasserkláranlagen, Absetzbecken errichtet und sonstige Verunreinigungsbelástigungen verringernde Massnahmen eingeleitet. Diese waren hinsichtlich der Wassergüteverbesserung nur zum Teil erfolgreich. Die Schwebstoffverunteinigung ging bedeutend zuriiek aber die Eutrophierung des Sees schritt weiter vor, die Veralgung wurde starker. Zur Aufschliossung der Urheber der Eutrophierung konnte aufgrund der im Einzugsgebiet. und im See vorgenommenen Untersuchungsreihen festgestellt werden, dass der See auch lieute noch dureh bedeutende und iminer zunehmende Mengen von Pflanzennahrstoffen (N, P.) belástigt wird, teils infolge Erhöhung der Abwasserlast im Einzugsgebiet, teils wegen der Nichteinhalt ung der die Fischereiwirtschaft hesehránkenden Massnahmen. Demzufolge meldet sich in den Frühjahrsinonaten die Kieselalgen-Mehrproduktion (: a-Chlorophill 282 mg/m

3 gesamte Algenzahl 55,25 Millionen i/1 :) und am Angang des Sommers ein höherer Anteil (23,62%) der Grünalgen. In der Erholungssaison verursachen die über allé Masse vermehrenden Kieselalgen die Veralgung des Sees (175,95 Millionen i/1). lm Frühhersbst tritt im überernahrten See auch Blaualgen-Bíüte auf (28,1%). Ein solches Mass der Veralgung gefiihrdet die für Erholung und Wassersport erwünschte Wasserqualitat. Zur Beibehaltung der gewünschten Wasserqualitat sind weitere Massnahmen notwendig: eine vollstándige Einstellung der Fischfiit terung, der Absetzraum oberhalb des Sees soil für die Entfernung von N und 1' geeignet gemacht werden, weiters ist auch die Erweiterungder Abwasserkláranlagen im Einzugsgebiet und die Einführung der dritten Reinigungsstufe erforderlich. I váltakozó reakcióképességet mutatnak, némelyek telepviszonyok mellett oldhatatlanok, de új környezetbe jutva oldhatóvá válnak. Szerte a világon a bányaipar által manapság végzett munkálatok főleg a hulladéklerakási viszonyok alábbi vizsgálatára összpontosul: — a feltöltés stabilitása, a finomszemcsés földhányás állékonysága, — a földhányás lábánál összegyűlő felszíni elfolyóvizek megcsapolása és ellenőrzése. Ezzel szemben azonban még számos problémát nem jól ismerünk, így: — a vizek ós a lerakott szilárd anyagok közti kölcsönhatás jelenségének időbeli fejlődésmenetét, — a lerakott ásványok kémiai és biokémiai átalakulását, — az ásványos anyagot tartalmazó vizek beszivárgását az aljzat felé, mely szubsztrátum többé-kevésbé permeabilis és a fekvőben levő víztárolóval kapcsolatos kölcsönhatása. A hulladékok problémája természetesen nem szűnik meg a bányászati leművelés befejeztével és számos esetet ismerünk, amikor hosszú időn át tart a szennyeződós a bányászat megszűnte után. Dr. Zentay Tibor