Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

1. szám - Dr. Egerszegi Gyula: Közigazgatási jogi felelősség a vízminőségvédelmi jogszabályok megszegéséért

46 Hidrológiai Közlöny 1980. 1. sz. Dr. Egerszegi Gy.: A közigazgatási jogi felelősség kötelezés előtt tüzetesen meg kell vizsgálniuk, hogy van-e reális lehetőség a határozatban előírni szándékozott kötelezettség teljesítésére. A kifejtettekhez azt is hozzá kell fűznünk, hogy az önkéntes teljesítés elmaradása esetén a közigazgatásnak gyakorlatilag nincs hatékony eszköze a határozatban előírt kötelezettség érvényre juttatásához. Ezért a közigazgatási szervek eleve tartózkodnak olyan határozat meghozatalától, amelynek — nagy valószínűséggel — nem tudnak érvényt szerezni. A kifejtettek ellenére azt is önkritikusan meg kell állapítani: egyes közigazgatási szerveknél túlságosan „bírságcentrikus" szemléleti mód és munkamódszer alakult ki, s a környezetvédelmi bírságtól várják a meglévő problémák megoldását ahelyett, hogy a környezetvédelmi szankciórendszer teljes eszköztárát alkalmaznák. Előfordul tehát, hogy olyankor is mellőzik a hatósági kötelezést, amikor a teljesítés reális feltételei fennállanak: pl. a meglévő korszerű szennyvíztisztító berendezés megfelelő üzemeltetésére lenne szükség. E fogyatékosság ellen annál is inkább szót kell emelni, mert a gyakorlati tapasztalatok szerint a vízszenynyezés számottevő része a meglévő berendezések elhanyagolt állapotával vagy nem rendeltetésszerű üzemeltetésével áll okozati összefüggésben. V. A végrehajtási bírság 10) A környezetvédelmi hatóságok egyedi határozataiban megállapított kötelezettségek érvényre juttatása — önkéntes teljesítés hiányában — az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényben foglaltak szerint, hatósági végrehajtás útján történik. Ennek a törvény értelmében három módja van: a) A pénzkövetelés behajtására irányuló végrehajtást általában az adóbehajtásra vonatkozó szabályok szerint kell foganatosítani. b) Az államigazgatási szerv a teljesítést vagy szolgáltatást a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti. c) A szolgáltatásra, tűrésre vagy abbahagyásra kötelezés végrehajtása oly módon is biztosítható, hogy a végrehajtást elrendelő államigazgatási szerv a kötelezettet ötezer forintig terjedő bírság kiszabásával a kötelezettség teljesítésére szorítja. A bírság kiszabása indokolt esetben — ha tehát a korábbi bírság nem vezetett eredményre — ismételhető. Vízminőségvédelmi ügyekben a végrehajtásnak az a) pontban említett módja általában nem jöhet szóba, mivel nem pénzfizetési kötelezettség teljesítéséről van szó. Ab) pontban említett végrehajtási módot elvileg nem lehet ugyan kizártnak tekinteni, gyakorlatilag azonban több nyomós érv szól alkalmazása ellen. Az első érv mindenekelőtt az, hogy a környezetvédelmi hatóságok létszám- és munkaerőjkapacitása elég szűkös, ennélfogva nem vállalhatják magukra a kötelességszegő ügyfelek helyett azt a munkatöbbletet amelyet a határozatban elrendelt kötelesség teljesítéséhez szükséges tervezői- és kivitelezői kapacitás felkutatása, valamint a szerződéskötés, ellenőrzés és pénzügyi lebonyolítás jelent. (Megjegyezzük: az ügyfelek számára ez volna a legkényelmesebb megoldás, mert ilvmódon a hatóság fáradozna helyettük, s őket csak a költségek terhelnék.) A másik ok, ami gyakorlatilag háttérbe szorítja a végrehajtásnak azt a módját, az, hogy a hatóság nem hozhat gazdasági döntést a vállalat helyett. A hatóság többnyire a káros szennyezés meghatározott mértékű csökkentésére kötelezi a vállalatot, s ez utóbbinak kell eldöntenie, hogy ezt milyen módon kívánja elérni. Ha a vállalat helyett a hatóság választana a szóba jöhető megoldások közül, azáltal alapvetően beavatkozna a vállalat gazdasági döntési jogkörébe, s ennek hosszabb távra szóló pénzügyi kihatásai lennének a vállalatra nézve. Az ezzel járó felelősséget az államigazgatási szervek nem vállalhatják. A tényleges helyzet tehát az , hogy vízminőségvédelmi ügyekben többnyire nincs választási lehetőség a végrehajtás különböző módozatai között, hanem eleve a c) pontban említett módozat jöhet szóba. Ennek gyakorlati hatékonysága pedig — a jelenlegi jogi szabályozás mellett — jogi személy ügyfelek esetében minimális. A végrehajtás keretében kiszabható pénzbírság ugyanis a szabálysértési bírságtól eltérően nem perszonális (vagyis csak természetes személlyel szemben alkalmazható) szankció. A végrehajtási bírságot mindig az ügyfélre kell kiszabni. Ha tehát a kötelezett jogi személy volt, a jogi személyt terheli a végrehajtási bírság is, s azt nem lehet közvetlenül a jogi személy vezetőjével vagy más felelős dolgozójával szemben alkalmazni. Jogi személy ügyfél tekintetében pedig az ötezer forintos bírságtól még ismételt alkalmazás esetén sem lehet számottevő ösztönző hatást remélni. Éppen ezért differenciált szabályozásra lenne szükség a végrehajtási bírság felső határa tekintetében. Most ez idő szerint bírságolással nagyon nehéz érvényt szerezni a jogi személlyel szemben kötelezettséget megállapító.határozatnak. Jórészt ennek tulajdonítható, hogy szabálysértési jogszabályaink egy fontos elvi kérdés tekintetében következetlenek. A szabálysértési tényállás jogszabályban megállapított magatartási szabályok megszegését minősíti szabálysértésnek. Ha a szabálysértési jogunkban ez az elv maradéktalanul érvényre jutna, az egyedi államigazgatási határozatban előírt kötelezettség érvényre juttatása végett nem lehetne szabálysértési bírságot kiszabni, hanem a végrehajtási bírsághoz kellene folyamodni. A végrehajtási bírság terén szerzett tapasztalatok erősítették azt a tendenciát, hogy mind több szabálysértési rendelkezés nyilvánítja szabálysértésnek az egyedi államigazgatási határozatban megállapított kötelezettség teljesítésének elmulasztását. Tapasztalati tény ugyanis, hogy a jogi személy vezetőjével szembeni perszonális bírság az esetek többségében sokkal eredményesebb, mintha a jogi személlyel szemben szabnának ki azonos összegű bírságot. Ily módon jelenleg az a helyzet, hogy amennyiben valamely vállalat önhibájából nem tesz eleget a vízszennyezés csökkentését előíró egyedi államigazgatási határozatban foglaltaknak, emiatt, — a vállalattal szemben helye van ötezer forintig