Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

1. szám - Dr. Egerszegi Gyula: Közigazgatási jogi felelősség a vízminőségvédelmi jogszabályok megszegéséért

Dr. Egerszegi Gy.: A közigazgatási jogi felelősség Hidrológiai Közlöny 1980. 1. sz. 47 terjedő összegű végrehajtási bírság kiszabásának; továbbá — a vállalat vezetőjét vagy más felelős dolgozóját vízszennyezési szabálysértés miatt tízezer forintig terjedő bírsággal lehet sújtani. VI. Záró gondolatok 11) Tanulmányunk lezárásaként néhány általános érvényű következtetés levonására, illetőleg javaslat megfogalmazására törekszünk. A Vízminőségvédelmi jogszabályok megszegéséért való közigazgatási jogi felelősség körébe tartozó jogintézmények többségükben a környezetvédelmi törvény megalkotása előtti időben alakultak ki. Ez egyfelől kedvező volt, mert ily módon a törvény megalkotásánál már hosszabb-rövidebb időszak gyakorlati tapasztalataira lehetett támaszkodni, másfelől azonban óhatatlanul azt eredményezte, hogy a szabályozás — amely több ágazat keretei között jött létre — nélkülözte a komplex környezetvédelmi szemléletet. Ezért fontos feladat a rendkívül széttagolt vízminőségvédelmi jogszabályanyagunk átfogó felülvizsgálata, s az egyes jogintézményeknek a környezetvédelmi törvény által nyújtott elvi alapon történő továbbfejlesztése. Ez nem eredményezhet teljes „uniformizálódást" a környezetvédelem különböző szakterületein alkalmazott jogi módszerek tekintetében, mert pl. a víz minőségvédelem körében más technikai és egyéb problémák merülnek fel, mint a levegő tisztaságyédelem körében, de az indokolt mértékben közelítheti egymáshoz a környezetvédelem egyes részterületeinek jogi szabályozását, a vízminőségvédelmi ágazati szabályozásokat, kifejezésre juttatva mindezek egységes rendszer jellegét. A felülvizsgálat és a továbbfejlesztés során alkalmazni kell mind a belső, mind a külső jogösszehasonlítás módszerét. A környezetvédelmi bírságot (szennyvízbírságot pl.) mindinkább az egyéniesítés irányába kell továbbfejleszteni. E folyamat egyik közbenső állomása lehet az egész ország globális védelme helyett a védettségi kategóriák szerint differenciált védelem és bírságolás; célszerű volna azonban az eddiginél szélesebb körben bevezetni az egyes környezetszennyezőkre külön-külön megállapított egyedi határérték rendszert. A bírság progresszivitását oly módon célszerű továbbfejleszteni, hogy egy bizonyos időszakot figyelembe véve anyagilag is hátrányosabb legyen a bírságolás, mint a környezetkárosítás megszüntetéséhez szükséges beruházás. A közigazgatási hatóságok nem elégedhetnek meg csupán a felelősségi rendszer átfogó vagy szelektív alkalmazásával: közgazdasági módszerek célraorientált igénybevételére is szükség van. A hatóság és az üzem viszonylatában módosítani indokolt a partnerkapcsolatok merevségén; a közigazgatási szerveknek „az üzemen belülre" kell kerülniök, hogy megismerve az üzemi lehetőségeket, döntéseiket ennek szemelőtt tartásával hozhassák meg. Ily módon is ellensúlyozni kell a vállalati gazdálkodásra ható szabályozók mindent elsöprő voltát. Továbbfejlesztésre szorulnak a direkt jellegű operatív szankciók is; főként a rendkívüli környezetszennyezés elhárítása terén kell szélesebbkörű és hatékony jogi eszközöket biztosítani a környezetvédelmi szakhatóságok számára. A végrehajtási bírságra vonatkozó jelenlegi jogi szabályozás — az előkészítés stádiumában lévő törvénymódosítás eredményeként — várhatóan megváltozik: a törvény differenciáltan állapítja meg a természetes illetőleg a jogi személy ügyfelek tekintetében a kiszabható bírság felső határát. Ily módon elérhető lesz, hogy a végrehajtási bírság a jogi személy ügyfelek tekintetében is hatékony közigazgatási szankcióvá váljék, aminek a környezetvédelmi igazgatás körében különös jelentősége van. Az emberi környezet védelméről szóló törvény megalkotása tehát kiindulópontjává válhat — s kell is, hogy váljék — egy széleskörű, hatályos környezetvédelmi joganyagunk egészét átfogó jogalkotási programnak. Ennek elvi megalapozásához nagy segítséget nyújthat a baráti szocialista országok jogi szabályozásának és gyakorlati tapasztalatainak megismerése. IRODALOM [1] Bakács Tibor: Környezetvédelmi jog és vízvédelem, Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1976. évi 4 szám. [2] Berényi Sándor: Az államigazgatási tevékenység néhány elméleti kérdése a gazdaságirányítás új rendszerében, Állam és Igazgatás, 1969. évi 8. szám. [3] Bogyay Mária: A környezetszennyezés jogi szankciórendszere, Jogtudományi Közlöny, 1972. évi 8 szám. [4] Egerszegi Gyula: A vízszennyezés mint szabálysértés, Vízgazdálkodás, 1970 évi 2—3 szám. [5] Egerszegi Gyula: A vízügyi hatósági kötelezés szerepe a vízminőségvédelemben, Vízgazdálkodás, 1971. évi 3—5 szám. [6] Egerszegi Gyula : A vízminősógvódelem hatékonyságának fokozása, Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1975 évi 1—2 szám. [7] Egerszegi Gyula: A vízminősógvódelem jogi eszközei, Vegyipari Szennyvizek és Levegőszennyezés, 1975 évi 2 szám. [8] Egerszegi Gyula: A csatornabírság a vízminőségvédelem szolgálatában, Vízügyi Közlemények, 1975 évi 4 szám. [9] Egerszegi Gyula: A vízminőségvódelmi hatósági tevékenység továbbfejlesztésének időszerű kérdései, Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1976 évi 1—2 szám. [10] Egerszegi Gyula: A vízminősógvódelem hatósági kérdései, Állam és Igazgatás 1978 évi 1 szám. [W\ Egerszegi Gyula: Korszakkezdés a környezetvédelemben — korszakváltás a vízminőségvédelemben, Jogtudományi Közlöny, 1978 évi 2 szám. |12] Kilényi Géza: A környezetvédelem átfogó jogi szabályozásának alapkérdései, Jogtudományi Közlöny, 1974 évi 7 szám. A hatósági kötelezési jogkör a környezetvédelem szolgálatában, Jogtudományi Közlöny, 1977. évi 12 szám. [ 13] Papp Ferenc: A vízi környezet és vízvédelem fogalomkörének értelmezéséről, Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1976 évi 3 szám. Verwaltungsrechtliche Verantwortlichkeit für die Verletzung der Wassergüteschutz-Rechtsregeln Dr. Egerszegi, Gy. Besprochen werden die Fragen der verwaltungsrechtlichen Verantwortlichkeit der Wassergüteschutzrechts-