Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Dr. Dezsényi István: Nagyvárosok csatornahálózatának rekonstrukciós módszerei

422 Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. a Bevezető surranta b Aramlásterelő lemez f Hordalékfogó c Hordolékleválasztó gyűrű g Szennyvíz kivezetés d Túlfolyó gót és gótlemez h Padló folyóka 3. ábra. Hidrocilclon egyesíttat csatornák záporkiömlőihez Abb. 3. Hydrozyklon für die Starkregen-Entlaster von Schlatnmkanalisationen homokfogó kamrákat és a durva ülepítő egységeket ilyen örvényrendszerű leválasztókkal helyettesítik majd. Az előzőekben csupán illusztrációként megemlített berendezéseken túlmenően alapvetően szükséges a csatornahálózat kritikus pontjai és az irányító központ között egy olyan kommunikációs rendszer kiépítése, melyen keresztül az információk befutnak és az utasítások a hálózati berendezésekhez eljutnak. 4. A záportározók korszerű megoldásai A számítógépes csatornahálózat-méretezési módszerek a csapadékvizek felszíni összegvülekezése és a hálózaton keresztül levonulása tekintetében a valóságot a korábbi számítási módszerekhez viszonyítva jobban megközelítő eredményeket adnak. Ebből származóan, valamint a hálózat saját tározóképességének jobb kihasználási lehetőségéből adódóan egy adott hálózat optimális kihasználhatósága ma már nagy pontossággal számítható. Természetesen egy pontosabb hidraulikai méretezés sem fogja kimutatni azt, hogy a túlterhelt és záporok esetén nagy gyakorisággal elárasztásokat előidéző hálózat a követelményeknek megfelelő. A számítógépes hálózatirányítási rendszer bevezetésével azonban a hálózaton létesített átkötések és a lefolyás terelési lehetősége út ján az adott hálózat optimális kihasználása érhető el, tehát a túlfolyások gyakorisága mérsékelhető. A nagyvárosok túlterhelt csatornahálózatain elsődlegesen a beépített területeken szükséges a tározás biztosítása és itt a nyílt tározás, mint megoldás szóba sem jöhet. Ilyen esetekben alagútépítési technológiával épített, elnyújtott mélyDr. Dezsényi 1.: Nagyvárosok csatornahálózatai tározók nyújtanak megoldást annak ellenére, hogy a tározott vizeket jelentős energiaráfordítással kell ismét a mélyből a csatornákba visszaszivattyúzni. A mélytározók alkalmazásának illusztrálására Boston városának tervezett megoldását ismertetjük az alábbiakban. A városnak jelenleg 2150 km egyesített rendszerű csatornahálózata nagyrészt elavult. Ugyanakkor a befogadó, a Bostoni öböl vizének védelme is gyors, átfogó intézkedést sürget. Rekonstrukciós tervet dolgoztak ki, amelyben négy alternatívát vizsgáltak és a mélytározós változat mellett döntöttek. A tározók sugaras elrendezésben helyezkednek el a felszín alatt kb. 90 m mélységben, átmérőjük kb. 10 m. Szivattyúrendszer segítségével továbbítják ezekből a vizet egy hosszú, kivezető csatornán át az öböl parttól távolabbi részre. A bostoni mélyalagútterv előnyei: —- nemcsak kevesebb területet igényel, mint a többi megoldás, de megszünteti a gyakori elárasztásokat is, — leginkább biztosítja a befogadó szennyezéscsökkentését, — a meglevő hálózat kiegészítéseként szolgálhat, — kivitelezése nem zavarja a felszíni forgalmat, — megvalósítás és üzemeltetés együttes költsége alacsonyabb minden más megoldásnál, — a kitermelt kőzet hasznosítható. Hasonló tározómegoldásokat terveznek San Franciscóban is, mint azt előzőekben a 2. ábra kapcsán már bemutattuk. 5. Mélyvezetésű csatornák A túlterhelt nagyvárosi csatornahálózatok tehermentesítésének lehetőségét — a záportározás mellett — a mélyvezetésű csatornák létesítése képezi. Tekintettel arra, hogy a városi belterületeken — mint azt korábban már kifejtettük — a meglevő főgyűjtők átépítésének, ill. újabb főgyűjtők létesítésének számos objektív akadálya van, így a hálózatot tehermentesítő csatornák csak a közművek által igénybe vett mélységi zóna alatt építhetők meg. Ezek az ún. mélyvezetésű csatornák célszerűen olyan mélységben létesülnek, ahol a vonalvezetést a városi beépítés már nem befolyásolja, tehát a célnak megfelelő legrövidebb, egyenes vezeték építhető ki. Az alagútépítési technológiával készülő vezetékeknél a túlméretezés viszonylag kis költségtöbbletet eredményez és ily módon jelentős záportározó kapacitás is biztosítható. A nyomvonalvezetést domborzati- és vízfolyási adottságok nem befolyásolják, így a csatornahálózatok tehermentesítése eddig teljesen független hálózatok összekapcsolására is megoldható (pl. folyó két oldalán fekvő városrészek közös tehermentesítő csatornával láthatók el). Az alábbiakban a megvalósult, ill. tervezett megoldásokat ismertetjük országok szerinti bontásban. Az Egyesült Államokban több helyen üzemel már mélyvezetésű csatornaalagút, (1971-ben a