Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Dr. Dezsényi István: Nagyvárosok csatornahálózatának rekonstrukciós módszerei

Dr. Dézsányi I.: Nagyvárosok csatornahálózatai Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. 423 Niendorfi főgyűjtő ( Köhtbrandhőft tisztítómű Mlhelmsburgi fögyűj) Harburgi főgyűjtő' tervek szerint már 165 km hosszúságban, 11 m átmérővel, 311 aknával). C h i c a g o-ban nagyméretű földalatti gyűjtőés egyben tárolórendszer épül 70—120 m mélységben mészkősziklában, 86 km hosszban. A 10— 15 rü átmérőjű alagutak 388 km

2 terület esővizét és szennyvizét tárolják. A Szovjetunióban elsőízben H a r k o v-ban valósult meg a mélyvezetésű csatorna. A 22 km hosszúságú főgyűjtő 12—45 m mélységben (átlagosan 39 m) épült, a fúrópajzsok átmérője 2,56— 320—3,70 és 4,00 m volt. A mélycsatorna első szakasza 1973 év végétől üzemel. L v o v-ban az új csatornarendszert szintén mélyvezetésű megoldással tervezték, 30—70 m közötti mélységben 2,50 és 4 m átmérőjű pajzsokkal kivitelezve. Leningrád déli részének rekonstrukciójánál 38 m mélységben kivitelezték a főgyűjtőcsatornát, a jövőben hasonlóakat fognak építeni, g80m mélységben, 6 m átmérőjű fúrópajzs segítséév el. Moszkva csatornahálózatának általános fejlesztési tervében, — amelyet 1972-ben dolgozott ki több kutató- és tervező intézet közösen — a csapadékvíz, valamint a háztartási és ipari szennyvizek együttes elvezetésére és további kezelésére mélyvezetésű alagútrendszer létesítését javasolták. A három főág, a keleti-, nyugati- és délnyugati mélyalagút 5,50—8,50 m közötti átmérővel épül. A nyugati alagútrendszer a hozzátartozó szennyvízkezelő-tisztító létesítményekkel együtt 1988-ra fog üzemelni, utána épül a délnyugati ág. Az NSZK-ban kiemelkedő az a munka, melynek keretében H amburg belterületének csatornahálózatát tehermentesítik az elmúlt évtizedekben hozzácsatolt peremterületek vizeitől, főgyűjtők és mellékgyűjtők építésével; ez egyben a kisebb szennyvíztisztítók megszüntetését is jelenti, az újonnan épülő korszerű és nagv teljesítményű szennyvíztisztítók üzembeállításával. A legfontosabb 3 főgyűjtő hossza 34 km, ezek alkotják a belterületi hálózat gerincét (4. ábra). Ezek közül a VYilhelmsburg-i főgyűjtő 4,5 km hosszú, 25 méterrel fekszik a térszint alatt, keresztezve az Elba folyót. A 15 m

3/mp szállítókapacitású, 0 370 m belméretű csatornát 4,60 m-es alagúthajtással, vasbeton tübingekből szerelve építették. Az építési zónában homoktalaj van, melyet homlokmarással bontottak, a fejtési felületet bentonit szuszpenzióval megtámasztva. A módszernél újdonságként alkalmazták azt a megoldást, hogy a bentonit szuszpenzió nyomását pneumatikusan biztosították. A hidropajzs és az indítóakna az 5. ábrán látható. Az ábrán megfigyelhető a talaj rétegeződése, valamint a hamburgi kikötő csatornáinak fenékszintje is, mely alatt került sor az építésre. Ezen adottságok ellen szóltak a hagyományos légnyomásos alagútépítési módnak és indokolták a hidropajzsos eljárást. Főgyűjtő Gyűjtő • Szenny v. nyomóvezeték ® Szivattyú • Tisztítómű — főgyűjtő Gyűjti ® Szivattyú BB Tiszti tó mű és 1

0 szivottyúmu —- Főgyűjtő Gyűjtő Szennyv nyomóvezeték $ Szivattyú m Tisztítómű $s szivottyúmu elkészülttervezett 4.ábra: A hamburgi csatornahálózat rekonstrukciós munkái Abb. 4. Rekonstruktionsarbeiten am Hamburger Kanalnetz