Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Borbély Sándor: Az 1878. évi miskolci „nagy árvíz” okai

414 Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. Borbély S.: Az 1878. évi miskolci nagy árvíz ba folyik a rendesen csak Petzének nevezett hegyi patak, kettős ága meleg nyáron száraz, de csapadékoktól és az olvadt hótól megduzzad. Egyik ágával a bábolnai völgyből, a másikkal a betegekről ebievezett völgyből ered. . . unalmas kanyargással . . . majd ismét ide-oda kanyarogva mindkét meder vize összefolyik ... és a Szinvába ömlik." Benkő Sámuel leírása után száz évvel nem sokat változtak a Szinva és a Pecék eredeti medrei. 1813ban megépült a Hámori tó gátja, 1868-ban mai helyén üzembe helyezik a Diósgyőri-Vasgyárat. A tűzvészek, kolera és pestis járványok mellett többször okóznak károkat az árvizek is. Tervszerű mederrendezés nem volt, csak a gátakat erősítették, az elvitt hidakat, malmokat építették újra, illetve állították helyre a patakok partján emelt házakat, ólakat, bódékat, kerítéseket. Szendrey munkájából kivonatosan néhány — 1878 előtti — árvizet említünk meg. „1778. jan. 29.-én megrongált Szinva patak szabályozásához 130 db. egy-egy öles karó és 8 szekér vessző rendeltetett. 1 788. jan. 29-én a Szinva és a Pecze együttes áradása 13156 Rforint (Rajnai forint = tallér 2/3 része = 60 krajcár) kárt tett. 1813. szep. 13-án nagy rémület volt a városban. Az a hír terjedt el, hogy a Hámori tó kiszakadt és annak víztömege a város felé tart. Kitűnt, hogy az ij jedtség alaptalan volt. 1823. febr. 23-án a Szinva kiáradt s nem csak az utcákat öntötte el, hanem sok helyen a házakba is behatolt. 1825. jún. 15. júl. 9. és aug. 6-án a Pecze áradt ki, temérdek kárt okozva. Az aug. 6-i áradást növelte, hogy a Szinva is kilépett medréből. 1827. júl. 22-én a Pecze újra kiöntött. > 1835. júl. 20-án délután 1 és 2 óra között szörnyű zápor esvén a Pecze kiáradt s nemcsak a házakban okozol t kárt, hanem több hidat is elsepert a dühöngő elem. 1 837-ben megint a Szinva okozott károkat. 1845. júl. 17-én éjjel esőzés miatt a Pecze, kivált a Szinva megáradtak, 18-án éjjel sűrűn esvén a Szinva rendkívül nagyságra nőtt, városunknak nagy részét elönté habjaival ... a megyeháznak a kapujáig jöttek fel a habok, melyek a megyeház és könyvnyomda melletti közön zúhatagként ömlöttek a Peezébe. A piacon több pincék, házak megteltek vízzel, a Szinva melletti utcák, Pap és Vágó malmok tájékai kicsiben Velencéhez hasonlítottak. A Szinván egyetlen híd sem maradt, a forgóhídnak egyik íve összeomlott. A Fáy malmot ketté szelték a habok. Az Urak utcájában több ház, a kőedénvgvár törő-malmának egy részét elsodorták a habok. Mintegy húszan fulladtak meg. ,,A pusztítás nyomai még 1846-ban is látszottak", mint írja Berecz Károly" Uti tárcájában". 1846. aug. 19-én este 7—8 óra között egy hirtelen jött zápor a Peczét árasztotta meg, melynek vize a Palóczy utcát egész folyammá változtatta. 1853. máj. 8. jún. 14. ós 17-én a Pecze ós a Szinva rendkívül megáradván az árvíz a város malmát szétrombolta. 1855. máj. 19-én hosszas esőzés után a Szinva kiáradt, aug. I4-ón pedig a Pecze megáradt a Palóczy utcában egy kőházat döntött romba." A Miskolcot pusztító árvizek után a rombadöntött házakat, malmokat mindig újjáépítették, a gátakat erősítették, de nem törődtek a város rendezésével. Az árvizek nem érintették az egész várost, csak a Szinva és Pece patakok melletti lakásokat, ipari létesítményeket pusztították el. Bár a város képviselő testülete pl. 1874-ben határozatot fogadott el, hogy „jövőre sem a Szinva, sem a Pecze folyókra kinyúló épületrészeket nem szabad építeni, az így kiépített, s áradat alkalmával a víz lefolyását gátló, már meglévő épületeket bizonyos évek alatt szintén le kell rombolni", olvashatjuk a Borsod c. napilapban. Majd a továbbiakban megtudjuk, hogy „a képviselőtestület ezen határozata mindenütt oly nagy ellenszenvre talált, hogy a hatóságoknak nem volt bátorsága a határozatot végrehajtani". 1878. aug. 30—31-én bekövetkezett elemi csapás a legnagyobb áldozatokat követelő katasztrófája volt a városnak. Az árvíznek — á korabeli leírások, jelentések alapján — két alapvető oka volt. Az egyik az aránylag rövid idő alatt (néhány óra) a Szinva és mellékvizei, valamint a Pecék vízgyűjtő területére lehullott, az átlagosnál nagyobb mennyiségű csapadék, a másik a patakokra, vagy azok mellett épült építmények, továbbá a rendezetlen medrek, melyek a víz szabad lefolyását gátolták. A Szinva a mai Felső-Hámorban, a mai Hámori tó gátja alatt, egyesült a tóból túlfolyó Garadna patak vizével. Az egykori fényképek és térképek szerint Felső-Hámorban még csak pár ház állott a magasabb részeken, a Szinva — néha több ágra szakadva — akadálytalanul folyhatott le a völgyben. Diósgyőrben már a partjára is építkeztek, így a „nagy árvízkor" 6 ház dőlt össze, 15 megrongálódott és 8 ember meghalt. Diósgyőr és Miskolc közötti terület még nem volt beépítve, így ha a patak ki is öntött a víz útját nem akadályozta semmi. A mai Fém és Gyula utcák között ágazott ki a malomárok, mely a Vászonfehérítő utca helyén folyva kb. a Kommün utcai bérházak helyén egyesült a Kőporos felől lejövő patakkal. Innen a malomárok nagyjából a Tizeshonvéd — Hunyadi utcákon keresztül a Szabadság-téren át a Hermán Ottó Múreummal szemben folyt be a Szinvába. A Pece beömlése előtt, kb. a Munkácsy utcánál, újra volt egy leágazás az ún. Belegrád utcában, mely a mai Gizella utca környékén kötött be megint a Szinvába. Leveles Erzsébet, Marjalaki Kiss Lajos, Veres László tanulmányaiból ismerjük, hogy 1878-ban Miskolc belterületén •— a Szt. Anna templomtól a Gizella utcáig — 5 vízimalom működött. A Szinva malomárkán a mai Kommün utca környékén lehetett az első Király malom, a Zeneiskolánál a Bük malom, a Szabadság-tér környékén a Pap malom. Ezek a malomárokra épültek. A Rákóczi utca — Sötétkapu környékén a Szinvára épült a Vágó malom és a Munkácsy utcánál a Kis malom (a malmok nevei változtak aszerint, hogy kinek a tulajdonában voltak). A vízimalmok nemcsak gabonaőrléssel foglalkoztak, hanem kendertörő kölyüvel, szűrposztó, daróc készítésére is alkalmas kártolóval rendelkeztek (1. ábra). Leveles Erzsébet szerint 1878-ban a „nagy árvíz" idején „a Szinván és Peczéken 16 nagyobb, továbbá 10 kisebb híd állott, melyből 24-et elragadott az ár, köztük a kőből faragott forgóhidat is". A Pecék nagyobbik ága. a Bedeg völgyi, a Pacsirta utcánál a Kiskőbánya völgyi ággal egyesülve, míg a kisebbik ág a Bábonyi bérc alatt a Forrás völgyivel egyesülve vezette le a csapadék-