Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Borbély Sándor: Az 1878. évi miskolci „nagy árvíz” okai

Borbély S.: Az 1878. évi miskolci nagy árvíz Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. 415 JFLMA6YARÁZATa Malmok I. A/só király I. Bükk M. Pap TST. Vágó Y. Kis malom 1. ábra. A Szinva, malomárok és Pecék a nagy árvíz előtt (Dobrossy-Veres-Marjalaki Kiss Lajos után) Puc. 1. Bud Cuiiebt, MaAOMapoK u llei\e do <t6oAbmozo Haeodtienuw> Abb. 1. Die Szinva, Malomárok und Pece-Bache naeh dem grossen Hochwasser vizeket. A leírásokból tudjuk, hogy a Szinva és Pecék partjai sűrűn be voltak építve vályog és paticsfalú épületekkel, fából készült ólakkal, különféle bódékkal, kerítésekkel. Természetes, hogy egy-egy nagyobb víz ezeket elmosta. A malmoknál, hidaknál az elsodort törmelék fennakadt, s a víz természetes útját elzárva ott folyt le, ahol tudott, az utcákon, lerombolva a gyengébb épületeket is. A rombolás ott volt a legnagyobb, ahol a Szinva és Pece körülzárta az épülettömböket, és a város legmélyebb pontján, így a mai Széchenyi, Kossuth, Batthyányi, Madarász utcák, Ady híd, Búza-tér, valamint a felső részen a Petőfi, Hunyadi utcák, Tanácsház-tér. Soltész Nagy Kálmán polgármesternek 1879. márc. 10-i hivatalos jelentése szerint ,,a vízállás a városban több helyen elérte a 2—3, sőt 4 méter magasságot is..., összesen 277 halálos áldozatot követelt, megrongálódott 2182 ház, ebből lakható maradt 1484, lakhatatlan 698". Az árvíz éjjel tört a városra, legtöbb embert álmában érte, a sötétségben, s mivel a közvilágítás a mai értelemben igen gyenge volt, még jóformán menekülni sem tudtak. A másik és a fő ok, ami az árvizet okozta, a nagymennyiségű csapadék, melyről érdemes Hoitsy Pál (Vasárnapi Újság 1878. évi 38. sz.) Mickolczot elpusztított vihador" c. cikkéből idézni:... . . . „látnom kellett, hogy ez nem közönséges szélvész, vagy zivatar, hanem, hogy ez azok közé az aequatorialis tengerekben gyakrabban előforduló ciclonikus förgetegek közé tartozik, melyeket kiterjedésük nagysága szerint majd orkánoknak, majd tornádoknak s trombéknak nevez a tudomány s melynek gyűjtőnevet más hiányában és a hazánk némely vidékén divó „vihador" szóval iparkodtam kifejezni, noha ez közönségesen zivatar helyett használtatik. A minket meglátogatóit vihador északi Afrika fövenyes pusztaságait! keletkezett. A vihar központja — erősen jelezve a hirtelen leszállott légsúlymérő által — eleinte Szitzilia tájékán vétetett észre, de már 30-án kora reggel, kerületében felszedve az Atlanti oczeán vizeit, Anglia felé tartott s eleinte látszólag Skandinávia, utóbb azonban valósággal Franciaország felé fordult. A La Manche csatornán bőszült erővel dühöngött és kérlelhetetlenül szedte áldozatait". Továbbiakban közli, hogy „ a mai magyarországi felmérést illetve már napokkal előbb lehetett érezni a tünemény előhatásait, igy pl. aug. 26— 27—28 napjain nem lehetett behatás nélkül légkörükre az algiri hőség — s a nevezetes légritkulások, melyek annak következtében előállottak. Azonkívül alföldünk egy nagy része maga is mint melegítő katlan szolgált e napokon a levegőnek. Ekkor azonban egy új hatalmasabb czentrum képződött kelet felé Oroszországban úgy, hogy 29-én voltaképen két czentruma volt a legkisebb légnyomásnak, az egyik, mely a középtengertől Valencián át Angolország felé tartott, a másik Kiew és Szt.-Pétervár között. Ez utóbbi helyen 753 mm-re szállott alá a légsúlymérő higanyoszlopának magassága, míg Valenciában alig haladta meg a 749 mm-t s ugyanakkor nálunk 763 körül ingadozott. Aug. 30-án mindkét czentrum felénk közeledett, az egyik hideg és száraz, a másik langy meleg s vízgőzökkel teljes-teli . . . Mikorra a nyugat felől jövő vihador a Mátráig ért, akkorára már az északkeletről áramló hideg levegő oszlopot is ott kell találnia. A vihador érkezésének előpostái már 30-án reggel kezdtek mutatkozni s a légsúlymérő habár eleintén lassan, tartósan esni kezdett. Reggel 7 órakor 759 mm-en állott ... a szél kelet felől fújdogált. A két irány a Mátrában csapott egymásra; hogy mindkét irány czentrurna-e, vagy hogy a nyugatról jöyŐ vihador czentrumát a keleti förgeteg széle kapta-e meg, azt elhatározni bajos lenne s az eredményre nézve majdnem mindegy. Az éjszaki szél lehűtötte a vihador czentrumának összetorlódott s vízpárákkal rendkívül telített felhőtömegét úgy, hogy a pára nem maradhatott többé pára, esnie kellett. Esnie kellett pedig rohamosan, mert a felhőréteg nem lassan hűlt le, hanem hirtelen, amint a hideg északi széllel érintkezni kezdett. A vihador úgy látszik Miskolcznál foszlányokra szakadozott s megtörve az északkeleti szél ellenállása által, eredeti egységes irányát is elveszítette. Ide mutat legalább az, hogy a következő nap egyes maradványait majd Miskolcztól délnyugatra, majd meg keletre látjuk előtűnni. így Eger és Ungvár csaknem ugyanazon időben kaptak belőle nagy felhőszakadásokat".