Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Borbély Sándor: Az 1878. évi miskolci „nagy árvíz” okai

413 Hidrológiai Közlöny 1980. 10. sz. Az 1878. évi miskolci „nagy árvíz" okai BORBÉLY SÁNDOR* 1978. aug. 31-én Miskolc lakossága nevében emlékezett meg a város tanácsa és a Hazafias Népfront városi bizottsága az Eszperantó téri árvízi emlékműnél az 1878. aug. 31-re virradó éjjel a várost elpusztító árvízről. Az emlékművet az árvíz 50 éves évfordulójára, 1928. aug. 31-én, emeltette a város közönsége, melyet a 100 éves évfordulóra felújítottak és az emlékmű hátoldalán új táblát is helyeztek el rajta (1. kép). Az érvíz borzalmairól és pusztításairól 100 éves évfordulóján nemcsak a helyi sajtó (Északmagyarország, Déli Hírlap), hanem pl. a Népszabadság, Uj Tükör stb. is beszámoltak. A katasztrófáról részletesen megemlékezett a korabeli sajtó (Borsod c. napilap, Vasárnapi IJjság stb.). Akik a katasztrófát átélték személyes tapasztalataik alapján leírták visszaemlékezéseikben a borzalmakat (Gyöngyössy Sámuel, Wágner János, Chvála Gherub, Hetman Ottó, Károly Károly, Szűcs Sámuel és többen). A történotírók [pl. Dr. Szendrey (Wágner) János, Leveles Erzsébet] és Soltész Nagy Kálmán akkori polgármesternek a képviselő közgyűléséhez intézett hivatalos jelentéséből is ismerjük, a tragédiát. Az 1928. évi 50 éves évfordulón is megemlékezett a sajtó (Magyar Jövő, Reggeli Hirlap). A 100 éves évfordulóra Dobrossy István és Veres László: Miskolci árvíz 1878— 1978 c. munkájukban részletesen feldolgozták a 19. század második harmadában lévő Miskolcot, a miskolci „nagy árvizet", a mentési és a helyreállítási munkálatokat. Tanulmányomban nem foglalkozom az 1878. évi „nagy árvíz" rombolásaival és pusztításaival, inkább annak okaira szeretnék rávilágítani az egykori leírásokból és kutatási adatok alapján. Mielőtt az árvíz okait vizsgálnánk, nézzük meg, hogy milyen volt Miskolc a 19. század harmadik harmadában. Többek között Fényes Elek, Leveles Erzsébet, Marjalaki Kiss Lajos leírásaiból ós tanulmányaiból, valamint Miskolc és környéke II. katonai felvételéből (1858) és Adler Károly városi mérnök szerkesztette Miskolc város térképe alapján (1885) ismerjük az akkori várost. Ez időben a város 684 kh belterületén 2972 épület állott, s kb. 22 000 lakosa volt. Zotríbori Gusztáv szerint ,,a belváros utcái tágasak, a külvárosban szűkek, rendezetlenek, a házak a széleken többnyire nádasok, az új részeken, különösen a Piac (mai Széchenyi) utcán cserepes és emeletes épületek is voltak". Miskolc a nyugati-keleti irányban átszelő Szinva jobb partján, az Avas északi oldalán, valamint a patak balpartján a Bábonyi bérc és Akasztó domb déli lejtőin települt, közel a Szinvához. A Szinvától északra a Pece két ága szelte keresztül a belvárost, mely a mai Kossuth utca és Déryné utca között egyesült, innen egy ágban az Ady hídnál ömlött a Szinvába. Ezeknek a vízfolyásoknak mindkét oldala sűrűn volt beépítve. Az egykori leírások szerint a szűk völgyekben görbe utcák, a patak mentén összezsúfolt sárból, vályogból épült házak és deszkákból a vizekre épült melléképületek álltak. Egyébként a belvárosra is jel1 1 —" V A 1 1. kép. Árvízi emlékmű az Eszperantó téren Réti Péter felvétele CHUM. I. RIAMÜMHUK naeodnenum na nAouyidu Scnepanmo Bild 1. Hoctiwasser-Denkmal am Esperanto-Platz lemzőek voltak a szűk, görbe, szemetes és törmelékes utcák. Ezek után nézzük meg a Szinvát egy kissé közelebbről. II. Szabó Béla egy cikkében Benkő Sámuelt Miskolc első földrajzírójának nevezi, aki „Topographia Oppidi Miskoltz" 1782-ben megjelent munkájában többek között a Szinvával is foglalkozik. Érdemes ebből idézni: „A város édesvizei között első helyen áll az esőzésektől gyakran megduzzadó Szinva; ez a Szt. István emlékére elnevezett hegy oldalából Diós-Győr falu mellett fakad jéghidegen, és onnan hirtelen zúgással folyik le az alatta elterülő völgybe .... Később ismét egyesül egy másik kis patakkal, melyet Garadnának neveznek; nagyobb vízhozama és erősebb sodrása révén a hegyek között egy fűrészmalmot hajt. Azután a régi királyi vár, Diós-Győr felé fordul, és ott nemcsak a városiaknak nyújt italt, hanem a királyi birtoknak bőséges és nagyra nőtt pisztrángokat is ad. De mielőtt átfolyik a városon, ott azzal a melegvízzel keveredve, ami a vár mellett tör elő, eredeti hidegségét és ezzel a pisztrángokban való gazdagságát elveszti, a rákokat azonban megtartja, és ugyanott részben a gabonaörlő malmokat szolgálja, részben kendertörésre fordítják, részben pedig cserzővargák használják. Végül kelet felé fordul a dombokkal szépen körülvett síkságon és Miskoltzra ér; éspedig nyugatról folyik be a városba és miután kb. a város közepéig jutott, a keleti oldalon hagyja el azt; a város középső részén a víz szépen, halastó formájában gyűlik össze és több malmot hajt, de ezekért a tiniárok és csatornák szennyét kapja és tiszta vizéből piszkos lesz; ezért midőn a városból kilép, már zavaros és egyáltalán nem hasonló saját magához . . ."Benkő Sámuel nevezett munkájában a Petzékvö\ is megemlékezik: „Más irány-