Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Dr. Szolnoky Csaba: A hőszennyezés jellegzetes fizikai folyamatai hazai nagy folyóinkon

406 Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. Dr. Szolnoky Cs.: A hőszennyezés 9. ábra. Az oldott oxigéntartalom időbeli változásai Puc. 9. BpeMetmoü .xod codepwanun pacmeopenuoeo KUCAopoda Fig. 9. Variations over time in the dissolved oxygen content ség természetesen nem általánosítható, de felhívja a figyelmet a kérdés erőművenkénti egyedi vizsgálatának szükségességére. Keveredési vizsgálatok A keveredési vizsgálatok révén egyrészt a Duna kérdéses szakaszára jellemző turbulens keveredés mértékéről, másrészt a melegvízcsóvának a Dunától esetleg különböző keveredési viszonyairól tájékozódtunk. A zavartalan Dunára (partközeiben) D

v = 0,031 m

2ls, a melegvízcsóva kezdeti szakaszára pedig 0,18 m

2/s keresztirányú diszperziós tényező adódott. Az előbbi megfelel a Duna magyarországi szakaszán a VITUKI és Intézetünk által korábban meghatározott értékeknek (0,02—0,04 m

2/s) [16, 17, 18, 11]; a vizsgált Duna-szakasz keveredési viszonyai tehát nem különböznek az átlagos dunai viszonyoktól. A melegvízcsóvában mért, egy nagyságrenddel nagyobb tényező — bár számszerű értékét a sajátos hidraulikai viszonyok miatt fenntartással kell fogadni — fokozott keveredési viszonyokat tükröz [5]. A mértékadó hidrológiai állapot valószínűségi vizsgálata A hőszennyezés megjelenési formáinak és várható hatásainak elbírálásához elengedhetetlen a folyó természetes hőmérsékleti viszonyainak meg10. ábra. Az oldott oxigéntartalom változása a bevezetési szakaszon Puc. 10. H3Menenue codepncamin paceopennozo KUCAopoda na ynacmice cőpoca nodoepemux eod Fig. 10. Variations in the dissolved oxygen content along the discharging sectiun ismerése, bizonyos vízhőmérsékletek és vízhozamok (például az általában mértékadónak tekinthető kisvízhozam — nagv vízhőmérséklet) együttes előfordulásának, az előfordulás valószínűségének és tartósságának megállapítása. Az általános tendenciák megismeréséhez ezért első lépésként a dunai vízhozamok és vízhőmérsékletek idősorát, majd a vízhozamok és vízhőmérsékletek közötti statisztikai kapcsolatot kellett vizsgálni. Utóbbi vizsgálatnál két utat lehetett követni; az egyik esetben a vízhőmérsékletek tartósság-valószínűségét, a másik esetben a vízhozamok és vízhőmérsékletek együttes eloszlását határozva meg [9, 6]. A kidolgozott hidrológiai statisztikai módszereket hosszabb időszak adatainak feldolgozására is alkalmasnak ítélem meg, bár az adatok ilyen feldolgozása meglehetősen munkaigényes számításokat igényel. Ezért az egyes évek különböző hidrológiai-meteorológiai viszonyait részletesen nem vizsgálva, és figyelmen kívül hagyva a vízhőmérsékletek tartósságát, hosszabb időszakra (1961—75) is meghatározható a napi és havi közepes vízhőmérsékletek és vízhozamok közötti kapcsolat. Ennek alapján a dunai hőterhelés további elemzésénél [5] a mintegy 2% előfordulási valószínűségű mértékadó hidrológiai állapotok a következők: a) „Nyári" mértékadó helyzet (legnagyobb vízhőmérséklet) : > t

Á = 25,4°C 1618,580 fkm L-2,17 km Mérés: 1976. július 21-23. 1976. VL 21.14 VI. 22 4 0

0 VK2. VI. 23 4 0

2[7.] 150 140120 100- 80 1622 fkm L'250m 1621,750fkm L'Om 1621,665fkm L-85m 1620,790fkm L =960m