Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Dr. Szolnoky Csaba: A hőszennyezés jellegzetes fizikai folyamatai hazai nagy folyóinkon

Dr. Szolnoky Cs.: A hőszennyezés Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. 407 Q A —1300 m

3/s b) „őszi" mértékadó helyzet (legkisebb vízhozam) ía = 20,0 °C QA = 880 m

3/s A Duna jövőbeli hidrológiai-hőmérsékleti viszonyainak vizsgálatánál figyelembe kell venni azonban, hogy a vízlépcsők megépítésével a duzzasztott folyószakaszokon a hidrológiai-hidraulikai és hőháztartási körülmények megváltoznak. A dunai vízlépcsőrendszer megépítése mintegy 100—120 millió m

3 tárdzótérfogatot jelent, amely kihat egyrészt a vízhozamok és vízhőmérsékletek alakulására, másrészt a duzzasztott vízterekben nemcsak a hőátadás, hanem a melegvíz elkeveredése is másképpen alakul. A dunai vízlépcsők ilyen hatásának előrebecsléséhez a már működő tiszai vízlépcsők javasolt vizsgálata nyújthat segítséget [3, 14], A dunai vizsgálatok eredményeinek összefoglalása A helyszíni vizsgálatok a Dunába vezetett meleg víz elkeveredésének és levonulásának jellemző minőségi képét meghatározták: —- A Dunába a parton belépő meleg víz rövid, de intenzív csavarmozgással jellemezhető bevezetési szakasz után külön csóvát alkotva, de felvéve a Dunára jellemző áramlási viszonyokat, halad tovább a part mentén. A csóva rövid kezdeti szakaszának jellemzése szabatosan háromdimenziós matematikai modellel történhet. -—- A melegvíz-csóva még 50—100 km után is elkülöníthető és fokozatosan olvad bele a Duna zavartalan szakaszára is jellemző, viszonylag inhomogén hőmérséklet- és oldott-oxigén eloszlásba. Az elkeveredésnek ezen a hosszú szakaszán a jelenség — a gyakorlat igényeit kielégítően — már kétdimenziós matematikai modellel is közelíthető. — A Duna különböző szakaszain meghatározott turbulens diszperziós tényezők viszonylag szűk tartományt határoznak meg, így értékük a Duna Budapest alatti szakaszára vonatkozó keveredési számításoknál jó közelítéssel viszonylag megbízhatóan felvehető; a melegvízcsóva kezdeti szakaszán viszont a hőmérsékletés fajsúlykülönbség fokozott keveredési viszonyokat eredményez. — A melegvíz visszahűlése — a zavartalan folyószakaszokhoz hasonlóan — a hidrometeorológiai tényezők hossz-szelvényben és keresztszelvényekben végzendő igen részletes és tartós megfigyelése alapján és a visszahűlést befolyásoló tényezők napon belüli változásaiból származó nem permanens jelenségeket is figyelembevéve számítható megbízhatóan. — Az oldott-oxigén tartalom az erőművön való átfolyás során nem csökken le minden esetben feltétlenül, a kérdés csak a vízvisszavezetés és a levegőztető műtárgy (bukó, surrantó) hidraulikai megoldásának egyidejű vizsgálatával lehetséges. — A jövőben építendő dunai vízlépcsőknek a hőszennyezés fizikai folyamataira gyakorolt hatásai célszerűen a meglevő tiszai tározókon figyelhetők meg. E hatások közül elsősorban a diszperziós tényező várható csökkenése és a hőmérséklet-, illetőleg fajsúlykülönbség okozta keresztirányú áramlások erősödése érdemel említést. — A hidrológiai statisztikai vizsgálatok keretében megtörtént a hőszennyezés szempontjából mértékadó hidrológiai állapotok meghatározási módszereinek kifejlesztése. — Az elért eredmények és rögzített adatok lehetőséget adtak az összehangolt kutatásban együttműködő intézmények (VEIKI, ERŐTERV, BME Hőerőművek Tanszék) számára, hogy a dunai hőterhelés elkeveredési — visszahűlési folyamatát leíró matematikai modelljeiket pontosabban alkothassák meg a dunai viszonyokra, illetve behatóbban értelmezhessék, majd bearányosíthassák és mértékadónak tekinthető hidrológiai viszonyokra alkalmazhassák [19], elsősorban a Paksi Atomerőmű hatásának előrebecslésére. Tiszai vizsgálatok A vizsgálatok célja, vizsgálati módszerek A Tisza tiszapalkonyai szakaszán végzett megfigyelések már említett elsődleges, a dunai vizsgálatokat kiegészítő feladatán túlmenően másik célja a szennyezőforrások itt megfigyelhető sajátos halmozódásának és egymásrahatásának vizsgálata volt. Ezen a Tisza szakaszon ugyanis (11. ábra) 7 km-en belül, egyaránt a jobb parton találjuk a közismerten igen szennyezett Sajó folyó torkolatát, a vizsgálatok idején épülő Tiszai Hőerőmű és a régebbi Tiszapalkonyai Erőmű melegvíz bevezetéseit (2. kép), valamint a csapadék- és belvizeken kívül a Tiszai Vegyi Kombinát elhasznált (és felmelegített) ipari vizeit visszavezető Sajócsatornát. A Tiszapalkonyai Erőmű 6—9 m

3/s melegvizének bevezetése parti műtárggyal, a Sajó csatornáé (1—1,5 m

3/s) surrantószerűen, a távlatban 36 (esetleg 72) m

3/s hűtővizet felhasználó Tiszai Hőerőműé pedig a Tiszához érintőlegesen csatlakozó nyíltfelszínű melegvíz-csatornával valósul meg. Az erőművek növekvő teljesítményéből és a duzzasztási szint fokozatos emeléséből adódó helyzet 2. kép Tiszai erőművek melegvízbevezetései CHUM. 2. Cőpocbi nodoapembix eod na TSLf-ax eo3Ae Tucbi Picture 2. Cooling-water discharge from the Tisza Power Station