Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Szolnoky Elemér

391 Hidrológiai Közlöny 1980. 8. sz. SZOLNOKY ELEMÉR 1923-1979 \ A Magyar Hidrológiai Társaság tagsága nevében búcsúzunk Szolnoky Elemértől, a kiemelkedő tudású, alkotó mérnöktől. Közel 30 éve volt társaságunk tagja, a Szennyvíz Szakosztályban mindig számíthattunk munkájára és segítségére. Megrendüléssel álltunk koporsója előtt, akit hirtelen, autóbaleset következtében veszítettünk el. 1923. március 20-án született Kolozsváron, gépészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. Mérnöki alkotó képessége a Mélyépítési Tervező Vállalatnál bontakozott ki, ahol közel 30 éve dolgozott. Itt ismerkedett meg a szennyvíztisztítás technológiai problémáival és szenvedélyesen megszerette ezt a rohamosan fejlődő, rendkívül szerteágazó szakterületet. Mint fiatal mérnök szennyvíztisztító telepek tisztítástechnológiáját, mély- és magasépítési munkáit, vasbeton, csatorna, gépész, villamos, épületgépész terveit készítette. 1954-től szakosztályvezetőként dolgozott. Első nagyobb jelentőségű munkája a Berentei Hőerőmű nyolc nagy, mesterséges levegőztetésű csepegtetőtestes szennyvíztisztító telepe volt. Minden új lehetőség iránt fogékony volt és bátran kezdeményezte új eljárások bevezetését. Szakosztálya tervezte az ország három első eleveniszapos szennyvíztisztító telepét, Sajószentpéteren, Budakeszin és Délpesten, és az első anaerob iszaprothasztókat: Debrecen, Budakeszi és Délpest szennyvíztisztító telepeken. Ezek a berendezések ma is megfelelően működnek. A pécsi kísérleti telepen tervezte a hazánkban első felszínközeli légbefúvású eleveniszapos féliizemi tisztítóberendezést, majd ennek eredményei alapján a túlterhelés ellenére ma is kifogástalanul működő hatvani, pápai, hajdúszoboszlói INKA rendszerű eleveniszapos szennyvíztisztító telepet. Mint ismert tervező, elismert szakember a szennyvíztisztítás úgyszólván valamennyi fontos területét aktívan művelte. Nagy szakmai felkészültsége és kiváló emberi tulajdonságai alapján már fiatalon vezetői beosztást kapott, ekkor is változatlan igényességgel folytatta tervező-fejlesztő tevékenységét, maga és mások képzését. Alapvető feladatának tartotta a tervezés, kivitelezés és üzemeltetés munkaterületeinek közelítését, ennek érdekében szívesen vállalta és eredményesen gyakorolta a szennyvíztisztítás „utazó nagykövetének" feladatait. Feladatának tekintette, hogy vízi közműveinek kapacitásának beruházás nélkül történő növeléséi Szorgalmazza. Szennyvíztisztító berendezései hatásfokának növelése érdekében is szoros kapcsolatot tartott fenn létesítményeink üzemeltetőivel és velük együttműködve vetette latba szaktudását az üzemek javítására, a kapacitás növelésére. Szorgalmasan gyűjtött és értő szemmel megfigyelt tapasztalatai tudását egyedülállóvá tették. Szakmájának sokoldalú művelője volt. Az utóbbi évtizedben egy könyvet és egy mérnöktovábbképző jegyzetet írt, a Hidrológiai Közlönyben, a Műszaki Tervezésben, a Mélyépterv Közleményekben összesen tizenhét szakcikket publikált. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízellátás-csatornázás szakos végzős hallgatóinak évente rendszeresen előadott, a Mérnöktovábbképző Intézetben nyolc félévben tartott esti tanfolyami előadásokat, a Magyar Hidrológiai Társaságban is rendszeresen tartott előadásokat. S aki csak ezek alapján akarja szakmai tevékenységét megismerni, ne feledkezzen meg az általa készített, jórészt egy-egy tudományos dolgozattal egyenértékű szakvélemény könyvtárnyi anyagáról. Tudását számos országos és vállalati jelentőségű műszaki-fejlesztési témába is beépítette. Tapasztalatait a kivitelező, beruházó és üzemeltető vállalatok körében is ismertette. Szakmaszeretetét jellemezte, hogy mindig szívesen tette közkinccsé óriási ismeretanyagát. Lényének alapvetően meghatározó vonása volt a segítőkészség. Kollégáig vezetői és beosztottai egyaránt bizalommal fordultak hozzá. Mindig, minden körülmények között a maximális segítséget igyekezett nyújtani és mindezt szerényen és csendesen tette, mindenkihez udvarias volt, mindenkihez volt egy kedves szava, kedves mosolya. A segítőkészség és határtalan tenniakarás nemcsak a munkatársaival szembeni magatartására volt jellemző, hanem ez határozta meg a társadalmi célok elérésében végzett gazdasági munkájának minőségét is. ő nem a saját érvényesülését tekintette elsődlegesnek, hanem minden idegszálával arra koncentrált, hogy az elvégzendő feladatokat az önmaga elé állított magas mércével mérve maradéktalanul megoldja. Családja, nagy számú barátja, munkatársai, kollégái, tisztelői és mindazok, akik 1979. október 25-én a verőfényes Farkasréti temetőben utolsó útjára kísértük, emlékét szeretettel és kegyelettel fogjuk megőrizni, de számtalanszor fogják azt előttünk felidézni ránk maradt értékes munkái, amelyekben méltó emléket állított önmagának. Lesenyei Gábor