Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
9. szám - Dr. Salamin Pál: Az erdő hidrometeorológiája
388 Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. Dr. Salamin P.: Az erdő hidrometeorolögiája klímával a rekreációs, az üdülési és a sportolási lehetőségeket javítja. Lejtős területeken a fásítás legjelentősebb vízgazdálkodási hatású alkalmazásai a következőek: a) kitűnően védenek a lineáris és az areális erózióval szemben, és több vizet tartanak vissza a transpiráció számára ezek az erdők (pl. a szurdokok védelme fásítással, az erdőtelepítés lépcsős-padkás előkészítése, a sávos-teraszos erdőtelepítés); b) az árvízveszély csökkentése; c) a forrástevékenység javítása. Befejezés Összefoglalóan rámutatok arra, hogy a fásított területeken az elengedhetetlen vízháztartási mérlegek készítésénél gondolnunk kell egyes vízháztartási értékek javításáról, figyelembe kell venni az intercepciót, valamint a folyékony és a szilárd mikrocsapadékot, pl. a harmatot, s tekintettel kell lenni a fásított területek légterének nagyobb légnedvességére, a kisebb talajpárolgásra, s a talajvízállásra való hatásra is. A fásítás mind a sík-, mind a lejtős területeken kedvező hatást jelent vízgazdálkodási szempontból. Természetesen a fátlan és a fás területek arányát a vízháztartási- vízgazdálkodási tényezőkre tekintettel, de a mindenkori népgazdasági céloknak megfelelően kell eldönteni. IRODALOM [1] Aujeszky László: Időjárás. 1951. [2] Berkes Zoltán: Időjárás, 1949. [3] Bodrov, V. A.: Erdészeti Lapok, 1950. [4] Gsomor Mihály: Légkör, 1979/4. 10—14. o. [5] Gsomor Mihály: Népszabadság, 1979. 12. 18. 10. o. [6] JHéder István: Agrártudomány, 1950. [7] Ijjász Ervin: Erdészeti Kísérletek, 1938., 1939. [8] Intribus, R.: A csapadék mérlege a Kárpátok különböző típusú erdőállományaiban —Kézirat (orosz nyelven). Előadás a SZMT és a MMT Közös zólyomi Vándorgyűlésen, 1 979. [9] Kuzin, P. Sz.: Agrártudomány, 1950. [10] Lachaussée, E.: Les sols sous la dominance de l'eau et de la fórét, — Mezőgazdasági Dokumentációs Központ. 1976. [11] Luncz Géza: Időjárás, 1950. [12] Molnár László: Vízügyi Közlemények. 1979/3., 394—413 o. [13] Papp László: ,,Az erdészeti meteorológia eredményei Magyarországon". — Kézirat. Előadás a MMT zólyomi Vándorgyűlésén, 1979. [14\ Papp László, Huszár Endre: Erdészeti Kutatások. 1959/6. 1—2., 281—300 o. [15] Salamin Pál: Vízháztartási vizsgálatok — kézirat, MTI Bp. 1954. 2169. sz. 4. Fásítás, 121—146. o. [16] Salamin Pál: Erdészeti Kutatások, 1966/1—3. 171—195. o. [17] Salamin Pál: La lutte contre l'Erosion. — Mannusorit pour le 3 e Cycle en Hydrologie Opérationnelle et Appliquée á l'Ecole l'olytechniqué Fédérale de Lausanne (E. I'. F. L.), 1978. 200 p. [18] Salamin Pál: Hozzászólás dr. Papp László: ,,Az erdészeti meteorológia eredményei Magyarországon" c. előadásához. — A MMT zólyomi Vándorgyűlése, 1979. [19] Salamin Pál: Hozzászólás dr. Csomor Mihály: ,,A hazai zúzmaramérés eredményei" c. előadásához. —-Meteorológiai Napok. Bp. 1979. [20] Schubert, Heine: Hydrometeorológie. — Wechmann, A.: Hydrologie, Teil III. Berlin, 1963. 351—430. o. Az előadáshoz Cziglina Vilmos, Madas András, Major Pál, Papp László és Szőnyi László szóltak hozzá. A továbbiakban vázlatosan közöljük Madas Atidrás, Papp László és Szőnyi László előre felkért hozzászólók gondolatait. Dr. Madas András: H. M. Brechtel adatai szerint a talajvíz utánpótlását meghatározott területen a csapadékból és a felszíni vizekből nemcsak a geológiai, orográfiai, edafikus és klimatikus adottságok határozzák meg, de az jelentős mértékben függ a földhasználat módjától is. Ennek következtében a hasznosítható talajvíz bizonyos mértékig a földhasználat hozamának is tekinthető. Jó vízátbocsátó képességű talajokon, a ; művelési ágtól függően, 1 hektárra vonatkoztatva az alábbi évi átlagos beszivárgó vízmennyiségekkel lehet számolni: beépített területek 0 m 3 — ritka növényzet 2790 m 3 — szántóterület 2030 m 3 — gyepterület 1450 m 3 —- cserje vegetáció 870 m 3:— erdő 640 m 3. Sokévi átlagban a helyi csapadékból származó talaj vízutánpótlást mennyiségileg az alábbi egyenlettel fejezhetjük ki: AT=C-(E+P n t), ahol AT a talaj vízkészlet változása; C a csapadék; E a felületi elfolyás; P n t az evapotranszspiráció. Az egyes művelési ágakban az evapotranspiráció évi átlagos mértéke az évi csapadék mennyiségének %-ában Baumgartner szerint Közép-Európában a következő; erdő 50—55%, vízfelület 55%, gyepterület 45—50%, gabona 30%, zöldség, kapásnövények 20—25%. Az elmondottakból következtetéseink az alábbiak: 1) célszerű lenne hazai viszonyok között nagyobb figyelmet szentelni a kutatás területén a csapadéknak a felszín alatti vizekbe történő leszivárgására, annak mennyiségi meghatározására; 2) mivel jelentős eltérések vannak a művelési ágak között, az evapotranspiráció mértékét illetően, ilyen területeken, ahol a felszín alatti vizek szintjének és mennyiségének csökkentése szükséges, az eddigi kizárólagos műszaki beavat-
