Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Dr. Salamin Pál: Az erdő hidrometeorológiája

Dr. Salamin P.: Az erdő hidrometeoroló-jiája Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. 387 A tisztásokon mért csapadék 20—25%-a jut az erdőkben a talaj felszínére". A lefolyás a fatörzsön függ a növénytől (fafaj, levelek, tűk, ágak alakja, fatörzs sima vagy érdes volta), csapadék jellegétől (intenzitás, cseppnagyság, időbeni eloszlás stb.) a folyékony és a szilárd halmazállapotú csapadék arányától (lényegében a halmazállapottól). Jellemző adat a fatörzsön a lefolyás megindulásának időpontja. Sima törzsű lombfákon 2—5 mm-es esőnél, érdes törzsű lombfákon e fölötti esőknél, tűlevelű fáknál 8 mm vagy e fölötti esőknél indul meg a lefolyás a törzseken. Igen kedvező a lefolyás i helyzet lombtalan állapotban levő lombfáknál az ágaknak erősen csapódó esőnél, amikor ez az ágaknak csapódó eső szinte azonnal elindítja a lefolyást. A terület vízháztartásába kapcsolódó redukált vízmennyiség tehát a következő: •C

r=C-G„ (2) Bizonyos időjárási helyzetekben a sűrű-finom lombozaton kiváló harmat növelheti a C

r értékét. Európában az intercepciót a múltszázad Második felétől mérik. Magyarországon az első szabatos méréseket Zsuffa István vezette be a középdunántúli VÍZIG területén a Gaja-patak vízgyűjtőjében, ahol cca. 50 m

2-en fenyőfák alatt 6 csapadékmérőt üzemeltetett és (> gallérral fogta fel a fatörzseken lefolyó vizet. Később a VITUKI rendezkedett be az intercepció mérésére a kecskeméti Komlósi telepen (ahol mintegy 9 éve észlelnek). 7. Az erdő és az erózió elleni küzdelem [17] Az erdő eróziós károk elleni védelmi alkalmazásának közvetlen és közvetett okai vannak. A közvetlen okok a következőek: a) az esőcseppek ütőhatását a fák lombozata és az avar takaró felfogja, a csepperózió okozta kár megszűnik; b) az erdő és az avartakaró alatt kevés a keletkező felszíni víz, kicsi az erdőben a lefolvási tényező, mind a lineáris, mind az areális eróziós hatás (a lineáris szurdokok, az areális jellegű oldódási és a felületi rétegerózió, stb.) elenyészővé válik. A közvetett okok között említhetjük, hogy a szántóföldi termelés, főleg a nagyüzemi gépesített termelés bizonyos lejtőhajláson (25%) túl igen kétségessé válik: részben a gépek működése nehezül, részben a művelt talaj igen erózióveszélyessé válik. A 25%,-os hajlás fölött ajánlatos erdősíteni vagy a teraszos szőlő- és gyümölcstermelést bevezetni. A problémát azonban ekkor az jelenti, hogy mindezek a megoldások igen költségesek. Ugyanakkor erdősítésnél az eróziós károk igen csökkennek, a teraszos művelésnél szinte meg is szűnnek. Molnár L. [12] még a Debrecen-környéki (tehát inkább kisesésű alföldi vidéknek számító) AlsóNvirvizi Vízrendező Társulat területére is megállapítja, hogy „a nagymértékű erdőírtás következtében nőtt az erózió". Az eróziót csökkentő hatások között nem említettük az iszapolásos erózió megszűnését, ami valóban nem is következik be mindig. Az erdő párás levegőjében, a nedvességet tartalmazó avartakaró alatt a talaj túlzottan soká uedves állapotban van, aminek megfelelően a talajszerkezet tönkremehet, különösképpen északi kitettségű domboldalakon, tehát elsősorban a Ny—K-i irányú völgyek déli fekvésű É-i kitettségű oldalain. Pl. a VITUKI Péli völgyi kísérleti területén az erdőterület D-i fekvésű, É-i kitettségű oldalain 15—20 m mély .szurdokok alakultak ki a lazán települt talajokon, és a lösz altalajon, míg a napsugárzásnak jobban kitett D-i- kitettségű oldalakon csak elvétve lehetett lineáris eróziós elemeket találni [6, 17]. 8. Az erdő szerepe az ország vízgazdálkodásában Általánosságban a fásított területek javítják a mikroklímát mind a zártan erdősített területek, mind a rácsos laza szerkezetben fásított területek esetében, sőt az utóbbi helyzetekben nemcsak a fasorok, erdősávok által elfoglalt területeken, hanem a közbenső védett fátlan területeken is jobb a mikroklíma, kedvezőbb a légnedvesség, s ez a hatás nemcsak a mezőgazdasági aszályos területek, hanem az ipar- és lakótelepüléseket erdővel védett területein is érvényes. A fásított területek jól tartják vissza a felületi vizeket, s bizonyos esetekben jól szabályozzák a talajvízállást is. S most foglalkozzunk külön-külön a sík (alföldi) és a lejtős (domb- és hegyvidéki) területeknek vízgazdálkodási szempontjaiból jelentős erdősítés kérdéseivel: Sik területeken a fásítás legjelentősebb alkalmazásai a következőek: a) hullámverés ellen védenek és jól hasznosítják a közeli folyó által biztosított nedvességet az ártéri erdők; b) megoldják a rossz vízgazdálkodású talajok hasznosítását a homoki és a szikes területek erdői; c) főleg laza talajú és altalajú területeken a talajvíz színét is kedvezően szabályozhatják az erdők; d) a közel állandó vízszínű öntöző- és belvízi főcsatornák közelében jól hasznosíthatják a kedvező vízellátást jelentő, keveset változó talajvízállást a csatornákkal párhuzamosan kellő távolságban vezetett erdősávok (pl. a Keleti Öntöző Főcsatorna mellett telepített erdősávok vagv a legutóbb a délalföldi Kurca belvízi főcsatorna környezetvédelmi tervébe felvett 2 x40 km-es, a Kurcá-val párhuzamosan vezetendő erdősávok); e) külön érdemes kiemelni Molnár L. és Papp F. [12] nyomán, hogy a mikroklíma javítása és egyéb okok miatt jelentős az erdősítés szempontjából, hogy „meg kell javítani a víz-és az erdőfelületek harmonikus és esztétikailag is összehangolt egyensúlyát". Ami egyoldalról az erdők termőhelyi és természeti adottságainak javítását jelenti, más oldalról az ariditási tényező változtatásával a páradúsabb mikro-