Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

8. szám - Dr. Pintér János: Regionális vízminőségvédelmi döntési problémák sztochasztikus modelljei

364 Hidrológiai Közlöny 1980. 8. sz. Regionális vízminőségvédelmi döntési problémák sztochasztikus modelljei* DR. P I S T É K JÁNOS" 1. Bevezetés A dolgozat célja olyan alapelvek, modellek és módszerek bemutatása és elemzése, amelyek regionális környezetvédelmi problémák megoldása során felhasználhatók. Ezen belül a Baláton-térség komplex, népgazdasági szintű fejlesztési programjának kidolgozásánál figyelembe vehető tapasztalatok előtérbe helyezésére törekedtünk. Ezért az áttekintendő irodalmat is elsősorban a vízgazdálkodás megfelelő témaköreiből válogattuk. Ugyanakkor elemeztünk olyan munkákat is, amelyek a vizsgált problémakör egészét vagy egyes részeit általánosabb szinten tárgyalják. Ayres és Kneese [1] úttörő dolgozatukban az ember és környezete közötti kölcsönhatások szabályozását, mint a gazdasági-társadalmi fejlődés egyensúlya biztosításának egyik alapvető feltételét vizsgálják. Rámutatnak arra, hogy a klaszszikus közgazdaságtan a természeti erőforrások egy részét (pl. víz, levegő), valamint a természetnek a társadalmi termelés hulladékanyagait ,.elnyelő", asszimiláló kapacitását ingyenesnek tekintette. Az igen nagy mértékben felgyorsult technikai-gazdasági fejlődés következtében bizonyos nyersanyagok és erőforrások fokozódó hiánya, valamint a termelési és fogyasztási folyamatokból visszamaradó anyagok elhelyezése korunk egyik legnagyobb gondjává vált [2]. Ebben a helyzetben, amikor a természeti erőforrások mennyisége, valamint a környezet asszimilációs képessége egyre inkább korlátozott, az előállított társadalmi termék árának tükröznie kell az emberi környezetből elvont javak értékét is. Ezt az elvet minden gazdasági rendszer vizsgálatánál következetesen figyelembe kell venni, alkalmazásának hiánya a rendszer egészére vonatkozóan hibás következtetésekhez vezet. A Balaton-térség környezetvédelmi problémáinak fő okait is a megnövekedett népesség (külön tekintettel az idegenforgalomra) és a technikaigazdasági fejlődés) a fokozott ipari és mezőgazdasági termelés következményeként növekvő környezetszennyezés) képezik. A felvetődő problémák jellegzetessége, hogy összességükben nagyobb veszélyt jelentenek, mint ha az egyes környezeti ártalmakat egyszerűen (additív módon) összegeznénk. A Balaton-térség környezetvédelme nemzeti érdek, a probléma megoldása — a folyamatosan fennálló veszélyhelyzet miatt (Id. pl. [3]) semmiképpen sem tűr halasztást. * Ez a dolgozat a Magyar Tudományos Akadémia ,,A Balaton és vízgyűjtő medencéje komplex környezetvédelmének közgazdasági vonatkozásai" c. kutatási témája keretében készített tanulmányon alapszik. ** Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapest. A környezetvédelmi feladatok megoldása többféle úton közelíthető meg [4]: a) Intézményesített módszerek (törvények, rendeletek. b) Közgazdasági szabályozás (környezetvédelmi bírság, progresszív szennyezési adó, környezetvédelmi beruházások állami támogatása). c) Fejlettebb rendszertervezés, illetve irányítás. rí) Technológiai szabályozás (szennyezőanyagok visszatartása a kibocsátás helyén, szennyezések semlegesítése, a termelési folyamatok módosítása). A felsorolt lehetőségek egymástól nem függetlenek és csak együttes alkalmazásuk vezethet eredményre. Munkánk szorosabban a c) pontban említett módszerek vizsgálatához kapcsolódik. Bower és Mausch [5] dolgozatában hangsúlyozza, hogy a regionális modellezés a környezetvédelmi célok elérését szolgáló szabályozási folyamatnak (a problémák észlelése, rendszer-modellezés, közgazdasági-jogi szabályozás, figyelőhálózatos adatgyűjtés-ellenőrzés, visszacsatolások, korrekciók végrehajtása) csak egy, általában a folyamat többi részéhez képest „túlfinomított" eleme. Ez az észrevétel igen sok esetben helytálló. Ugyanakkor — véleményünk szerint — a rendszerelemzés, matematika és számítástechnika módszereinek gyors fejlődése sokszor rámutathat arra, hogy ,,az adott tervezési-döntési folyamat nem a lehetséges módszerek legjobbika", vagyis megvilágíthatja a vizsgált tevékenységek fejlesztésének fontos útjait. A környezetvédelmi modellek általában a leíró vagy a szabályozási modellek csoportjába sorolhatók. A leíró modellek különböző külső beavatkozásoknak a környezetre gyakorolt fizikai, kémiai vagy biológiai hatását elemzik, az említett hatást általában meghatározott minőségi indikátorokkal jellemezve. A szabályozási modellek legtöbbször valamilyen leíró modellen alapulnak. Céljuk legjobb döntési alternatíva (vagy kedvező alternatívák) kiválasztása, a felhasznált leíró modell segítségével megfogalmazott feltételek mellett. A döntés minősége célfüggvénv(ek) segítségével jellemezhető. A fenti modellek természetesen egy komplex probléma megoldásának egymáshoz szorosan kapcsolódó részleteit alkotják. A modellezési technika, illetve a kapcsolódó számítási módszerek azonban általában eléggé különbözőek a két modelltípus esetében. Ezzel is magyarázható. hogy az egyedileg megfogalmazott modellek többnyire a fenti két osztály valamelyikébe sorolhatók. A leíró környezetvédelmi modellek jórésze nagyszámú minőségi paramétert vesz figyelembe, bár vannak közöttük speciális típusú szennyezésekre