Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
1. szám - Hajdú Lajos–Rajczy Miklós–Tóth László: A Margalef-féle pigment extinkció ráta (PER) alakulása a Balatonban
38 Hidrológiai Közlöny 1980. 1. sz. Hajdú L.—Rajczy M.—Tóth L.: A Margalef-féle Az adatokból egytényezős variancia analízist végeztünk. A mintahelyek között időben és térben nem volt szignifikáns a differencia, a szokásos szigorú statisztikai követelmények sem időben sem térben nem engednek különbségre következtetni, a tóban mindig mindenhol statisztikailag azonos PERJmérhető. Algavizsgálatoknál azonban a statisztikai biztonság szintjét mindig kénytelenek vagyunk mélyen a szokásos szint alá szállítani. A balatoni vizsgálatok is arra mutattak, hogy a PER nem alkalmas az életközösség érettségének becslésére, de kiszámolása mégsem haszontalan. A pigmenthányados emelkedése fontos információt közöl velünk: az algák számára kedvezőtlenek az életkörülmények, feltehetően változás fog bekövetkezni a'íársulás összetételében. Régóta ismert (Margalef is utal rá), hogy pl. túl erős fényen, magas sótartalomnál, alacsony hőmérsékleten, túl kis C0 2 koncentrációnál, tápelemiimitációnál, toxikus hatásra stb. jellegzetesen megnő az algákban a fotoszintetikusán inaktív karotinoid pigmentek aránya, a PER emelkedik [37, 7]. Ez nem specifikus mérőszám, nem tudjuk egyértelműen megadni, hogy mi az oka a karotinoidok gyarapodásának, csak az a biztos, hogy valamilyen létfontosságú tényező nem áll kellő mennyiségben az algák rendelkezésére. Ilyen helyzet a természetben leginkább az alga-maximumok idején fordul elő. A PER bizonyos értelemben instabilitás indikátor. A hidrobiológiában egyre elterjedtebb olyan — viszonylag egyszerű — biokémiai módszerek alkalmazása, amellyel az algatársulások fontos sajátosságairól nyerhetünk felvilágosítást [11]. Ilyen módon hasznosan ki lehet egészíteni (alkalmanként meg is lehet takarítani) a komolyabb felkészültséget igénylő taxonomiai munkát. Ilyen index a Margalef-féle „pigmentdiverzitás" is, amelyre új nevet: pigment extinkció ráta (PER) javasolunk. * Ennek az indexnek előnye az, hogy a fitoplankton kritikus fiziológiai állapotba kerüléséről és bizonyos mértékig taxonomiai összetételéről tájékoztat, instabilitás indikátor. Az a-klorofill tartalmat eddig is mérték nálunk a vízügyi gyakorlatban, ennek továbbfejlesztése PER-ré csupán eggyel több extinkciómérést és egy osztást jelent. Lényegében többletmunkával nyerünk egy esetenként igen hasznos indexet. Az indexnek hibái is vannak. Meglehetősen érzéketlen, átlagos körülmények között nem jelez finom változásokat, legalábbis a nagy szórás elfedi a jelzést. Amikor a PER jóval az átlagos intervallum fölé emelkedik akkor az algák számára már tényleg szélsőségesen rosszak a körülmények. Emiatt az index predikciós képessége nem jelentős, hiszen amikor az algákban felszaporodott a karotin akkor a kritikus helyzet már fenn is áll. Egy kis idő még azért el kell teljen az algák pusztulásáig. Hasonlattal élve a PER azt mondja: ,,A ház már majdnem teljesen leégett" és nem azt amit ideális indextől várna az ember, hogy „a ház hamarosan ki fog gyulladni". A gyakorlott algológus a víz sárgás zöld színéről, az algák sárgább mikroszkópi képéről is észre tudja venni esetleg a kritikus|helyzetet, de a PER ezt számszerűen is tükrözi. Megfontolandó, hogy nem lenne-e célszerűbb a PER reciprokát elterjeszteni a gyakorlatban ( PE R) ' rl (' e x reciprok formában jobban megfelel a hétköznapi szemléletnek, akkor emelkedik amikor az algák egyre jobban érzik magukat. A (PER) a cikkünkben használt Margalef-féle alakjában a károsodás mértékével arányosan nő. A PER értékére hat a víz színe, a feopigmentekké való lebomlás, az üledékben levő pigmentek felkeveredése. Ezek a zavaró hatások részben korrigálhatok, de a munka jelenlegi fázisában erre nem került sor. A pigment szintézisnek napi ritmusa is van, kérdés, hogy ez jelentkezik-e a PERben. Meg kell vizsgálni, hogy egy adott víztér átlagos PER értéke mennyire állandó rövid időszakokra és kis térbeli távolságon belül. Az eddigiekből úgy láttuk, hogy a PER értékek évi átlaga gyakorlatilag semmi különbséget nem mutatott ki a mintahelyek között. A legalacsonyabb hasonlósági index az összes közül 0,895 volt. Ez azt jelenti, hogy a leginkább differenciáló hasonlósági indexet használva (Czekanowski) — ahogy a konfidencia tartományok alapján elvárnánk — a két legkevésbé hasonló mintahely is 89,5%-ban azonosnak bizonyult. Mindezek ellenére az analízis jól szétválogatta a mintahelyeket, és a kapott nyolc dendrogramm jó korrelációt mutatott. Kivétel nélkül mindegyik eljárás nagyon szoros hasonlóságot mutatott ki fonyód-badacsonyi (III) és révfülöp-balaton-boglári (IV) valamint balatonföldvári (VI) és balatonfüred- siófoki (VIII) mintahely között. Az eljárások egy része Balatonszemest (V) a III. és IV. mintához, másik része a VI. és VIII. mintához kapcsolja (4. és 5. ábra). Ugyanez a helyzet szigligeti (II) mintahellyel is, amelyik általában a III—IV—V. csoporthoz tartozik, néha azonban külön áll viszonylag alacsony hasonlósággal a keszthelyi (I) mintahelyhez kapcsolva. Teljesen külön áll a tihanyi (VII) mintahely, amely egyes esetekben nagyon gyenge hasonlósággal a III—IV—V—VI—VIII. csoport mellett van, és a balatonfűzfői (IX) mintahely, ami kivétel nélkül minden esetben a többihez legkevésbé hasonló. Az analízis szerint tehát a tavat három részre oszthatjuk: egy Ny-i (I), egy középső (III—IV) és egy K-i (VI—VIII) részre; ezek közül a Ny-i rész különül el leginkább, a másik két rész jobban hasonlít egymásra. A szigligeti (II) és a balatonszemesi (V) a két választóvonal a három rész között. Egyik részbe sem tartozik a tihanyi (VII) és a balatonfűzfői (IX) mintahely. A Balaton szennyezésénelv fő forrása a Zala, amely a Keszthelyi-öbölbe ömlik. Ez a tó legeutrófabb része, élővilága nagyon különbözik a tó többi részétől. A szennyező hatás a mi eredményeink szerint a szigligeti (II) mintahelyig követhető. (Megjegyzendő, hogy kisebb patakok ezen a részen is ömlenek E-ról a Balatonba). Ettől a ponttól keletre a tó nagyjából egyenletesnek mutatkozik, két kisebb részre felosztva, amelyek kö-
