Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

8. szám - Dr. Kozák Miklós: 100 éves az önálló Vízépítési Tanszék

349 Hidrológiai Közlöny 1980. 8. sz. 100 éves az önálló Vízépítési Tanszék* DR. KOZÁK MIKLÓS egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézete 1979-ben ünnepelte az önálló vízépítési tanszék fennállásának 100 éves évfordulóját. Sztoczek József rektor az 1878. szept. 15-i tanév megnyitása alkalmából jelentette be, hogy 1879-ben Klimm Mihály vezetésével, felállítják az önálló „Vízépítészettani" tanszéket. A vízépítő mérnökök képzése természetesen sokkal régebbi: 1982-ben lesz 200 éves. A történelmi időpont alkalmából pár szóval szeretnénk visszaemlékezni az elmúlt időszak társadalmi, gazdasági, kulturális és tudományos életünk korszakalkotó fejlődéséről; megemlékezni a vízépítőmérnök-képzés múltjáról, jelenéről és jövőbeni feladatairól. Hazánk fejlődésének és a magyar vízépítőmérnök-képzés eredményességének történelmi dokumentumai vannak: a vízügyi oktatás és szakág fejlődése, színvonala; hazai és nemzetközi elismerése; és végül a megvalósult hazai vízügyi alkotások szerepe az infrastruktúrában. Ha végigtekintjük a magyar vízépítőmérnökképzés múltját, joggal állapíthatjuk meg, hogv egyetemünk olyan kiváló vízépítőket adott hazánknak, mint Vásárhelyi, Huszár, Bogdánffy, Sajó, Benedek, Pech stb. Vásárhelyi Pál nevéhez fűződik a második honfoglalás, melynek gazdasági jelentősége napjainkban válik egyre inkább nyilvánvalóvá. A Vásárhelyit követő vízépítőmérnök generáció is tele volt nagyszabású, természetátalakító tervekkel. Megálmodták és felvázolták a magyar vízgazdálkodás legfontosabb, számos tekintetben időtálló alapelveit. Elképzeléseikből a feudális Magyarországon csak nagyon kevés valósulhatott meg. A magyar mérnök- és benne a vízügyi mérnökképzés igazi fejlődése csak 1945 után kezdődött el. A felszabadulás, új, történelmi korszakot nyitott életünkben; gyökeresen átalakult hazánk társadalmi, politikai és gazdasági rendje. Az elmaradott agrárország helyén, fejlett iparral és korszerű, nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkező ország született. Szocialista rendszerünk kormányzata gigantikus építési-gazdasági feladatot tűzött ki dolgozó népünk elé. Ebben kiemelt szerepet szánt a vízgazdálkodás-vízépítés nagyarányú fejlesztésének is, melynek csak egyik egyetemi vetülete volt, hogy az 1950-es években már évente több mint 100 fő vízépítőmérnök abszolvált. Megindult a magyar vízgazdálkodás nagyarányú fejlődése is, melv lényeges tényezője lett a népgazdaság infrastrukturális fejlődésének. Akkor kezdődött el a nagyszerű vízügyi alkotások létre* Előadásként elhangzott a Budapesti Műszaki Egyetemen 1979. december 7-én tartott Tudományos Ülésszakon. hozásának arany korszaka, melyről elődeink csak álmodhattak. A nagyszabású tervek megvalósításához megnövekedett létszámú, magasan képzett szakemberekre volt szükség. Ezért új műszaki egyetemeket, karokat kellett szervezni. A mérnök hallgatók létszáma az 1938. évinek 25-szörösére emelkedett. Minden vonalon nagyarányú lendülettel indult be a műszaki felsőoktatás intenzív fejlesztése is. Űj tantervek, új tantárgyak, új ágazatok, esti, í 11. levelező tagozatok, új technikumok, vízügyi főiskola stb. születtek. Ebben a nagyarányú fejlődésben a vízügyi szakoktatás is kivette a részét. A gazdasági és társadalmi fejlődés által szükségessé tett struktúraváltozás következtében fokozatosan szélesedtek a vízgazdálkodási szakember állomány keretei és kialakult a mai szakmérnökökből, okleveles mérnökökből, üzemmérnökökből, technikusokból álló felsőbbszintű szerkezeti összetétel. De nem csupán a struktúra szélesedett, hanem a határok is tágultak. A háború utáni idők viszonylag egyszerű összetételű szakembergárdájából olyan összetétel alakult ki, amelyben a vízépítő és vízgazdálkodó szakembereken kívül jelentős, egyenrangú szerepet töltenek be a gépész, vegyész, mezőgazdász, biológus, közgazdász, jogász, villamos, geológus, erdész stb. képzettségű szakemberek is. Ma évente kb. 70 okleveles vízépítőmérnököt, 100 üzemmérnököt és mintegy 130 technikust képezünk ki. A fejlődést csak akkor tudjuk értékelni, ha pl. összehasonlítunk egy régi és egv új jegyzetet; a jegyzetek sokaságát, tartalmát, színvonalát; az Intézet jelenlegi anyagi és szellemi bázisát; a nagymarosi mérőgyakorlatok fejlődését, gazdag oktatási programját; a nemzetközi szinten is helytálló számítástechnikai szellemi bázisunkat, oktatóink termékeny irodalmi aktivitását; azt a sokirányú oktatási-kutatási tevékenységet, amit az Intézet oktatói fejtenek ki a különböző oktatási és tudományos intézményekben, több karon és főiskolán. A régi, egyetlen tanszék helyett ma három tanszék és egv laboratórium van, melyek egy intézetben egyesülnek. Az intézet teljes létszáma 70 fő. Sokat fejlődött az intézet anyagi bázisa is, bár e tekintetben elmaradt számos más szaktanszéktől. A magyar vízügyi ág fejlődé ,e a felszabadulás óta óriási arányú. Olyan vízügyi alkotások születtek, melyekre nemcsak itthon, de a külföld előtt is büszkék, lehetünk. Ezek a létesítmények a szocializmus építésének nélkülözhetetlen elemei. Létesítésükben központi szerepet játszottak azok a mérnökök, akiket egyetemünk képzett ki. Amikor büszkék vagyunk ezekre az alkotásokra, büszkék lehetünk alkotóikra és az őket kiképző intézményekre is.