Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

8. szám - Dr. Gergely István: Vízminőségi és víz-újrahasználati feladatok a vízgazdálkodásban

336 Hidrológiai Közlöny 1980. 8. sz. Dr. Gergely I.: Vízminőség és víz-újrahasználat összevetve a mérleg két ágát, világos a kéj): hazánkban a víz a gazdasági fejlődésnek olyan klaszszikus feltételei közé emelkedett, mint a munkaerő, a nyersanyag és az energia. így érthető, hogy az MSZMP XI. kongresszusának határozata és a párt programnyilatkozata, társadalmunk középés hosszú távú fejlődését egyaránt meghatározó jelentőségű okmány taxatíve is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Idézem: „Arra törekszünk, hogy egyensúlyt teremtsünk a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság növekvő vízszükséglete és a vízkészletek közt." A vízügyi szervezetnek — mint ennek végrehajtására hivatott egységes, önálló népgazdasági ágnak — két lehetősége van e törekvés valóra váltására : — egyrészt fejlesztési kereteinken belül a vízkészletet gyarapító és feltáró létesítményekkel, vízátvezetésekkel, vízkészleteink mennyiségi és minőségi védelmét biztosító műszaki és egyéb beavatkozásokkal; másrészt a vízigények, a vízhasználatok ésszerű szabályozásával, hiszen a vízgazdálkodásnak törvényadta joga és kötelessége minden a vízhez kapcsolódó, a vizek járását, országunk vízháztartását befolyásoló tevékenység népgazdasági szintű szabályozása. A készletek oldalával kapcsolatos tevékenységünket manapság egy új szóval szoktuk jelezni, a lefolyásszabályozással, azaz a természetes vízjárás idő- és térbeli, igényeink szerinti átcsoportosításával. Érdemben a fogalom persze nem új. Egv hegyi patakra épített vízimalom duzzasztógátja mondhatni évezrede ismert műszaki létesítmény, ami az adott pontban a molnár igényéhez igazítja a patak vízjárását. Ami viszont új benne, az, hogy a korszerű lefolyásszabályozás az egész vízgyűjtőre kiterjedő komplex rendszerszemlélettel valósítja meg feladatát. Az egész vízgyűjtőt szem előtt tartó szemlélet jegyében születtek meg nagy vízgazdálkodási rendszereink, a tiszalöki és kiskörei vízlépcsők, az erre támaszkodó vízátvezetések — új folyók — a Keleti, a Nagykunsági, a Jászsági főcsatornák. E szemlélet jegyében tervezzük a Tiszán a Csongrádi Vízlépcső és a Dunán a Csehszlovákiával közösen épülő Nagymaros—Gabcikovoi vízlépcsőrendszer megvalósítását. Ugyanígy a kisebb-nagyobb tározók sora, amelyek ma már közel 1 milliárd m

3 víz tartalékolására képesek részben a vízigények kielégítése, részben a vízkárelhárítás érdekében. Ezek szükségessége úgy vélem mindenki előtt indokolt, mégis engedjék meg, hogy néhány idei adatot említsek. Vízkészletek szempontjából az idei év nem volt túlságosan nehéz. A téli-tavaszi árvíz-belvíz után feltöltött tározé)kkal vártuk a nyarat, a májusi kánikulában sem annyira a vízkészlet, mint inkább az azt kitermelő kapacitás szűkében voltunk. Szakszóval fogalmazva: a mértékadó időszakban folyóink vízhozamai jóval meghaladták az augusztusi 80%-os hozamokat. Ennek ellenére több olyan terület volt, ahol a ténylegesen felhasználható készletek 80%-a le volt kötve igényekkel. Teliát a józanul szükséges tartalékoknak is csaknem híján voltunk. Szűkös és jórészt nem csekély befektetéssel feltárt vízkészletcink minőségének védelme a ma vízgazdálkodásának kardinális feladata, az általános környezetvédelem szempontjából pedig joggal mondhatom generációnk felelőssége. Itt újra kell utaljak a mondanivalóm elején említettre, hogy minden vízhasználat egyben újrahasználat. Egv szennyvízzel terhelt vízfolyáson lejjebb fekvő fogyasztó kénytelen a vizet megtisztítani, hogy maga számára felhasználhatóvá tegve. Sajnos ismerünk már olyan példákat, hogy ez értékes felszínalatti vízkincseink esetében is így alakult. S a szennyvizek összegyűjtése, tisztítása terén még igen sok tennivaló áll előttünk. Jelenleg a lakosságnak kétötöde él csatornázott területen. A szennyvíztisztító-kapacitásokat elsősorban a vízminőségvédelem szempontjából kiemelt nagyvárosok (Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szolnok, Szeged) térségében fejlesztjük és a leglátogatottabb üdülőközpontok területén. Ezek megvalósításában azt kívánjuk elérni, hogy a technológia, az építés, a létrehozás minden fázisa sorozatszerű, tipizált, szabványosított legyen a hatékonyság érdekében — azaz korlátozott pénzügyi lehetőségeinkből minél többet tudjunk létrehozni. Az elért eredmények ma még csak kezdeti lépésnek tekinthetők és nemcsak a vízminőség-védelem műszaki beavatkozásait jelzik. Átfogó jogi, igazgatási, hatósági és gazdasági intézkedések rendszerét alakítottuk ki. A szenynyezők szankcionálása ma már súlvpontozottan, a környezet terhelhetősége szerint differenciálva, a szennyezőanyagok mennyiségétől és minőségétől függő progresszivitással történik. Az aktív ösztönzést a környezetet védő beruházások létesítéséhez adott számottevő állami támogatások jelzik. E kérdés átfogó rendezésének alapját a Környezetvédelmi Törvény adja, melynek szellemében nemcsak a vizek, a környezetünk közvetlen védelmét kell megvalósítsuk. A társadalmunk feljődésének folyamatában, magatartásának, viselkedésformáinak minden mozzanatában szerves résszé kell tennünk a környezetünk kímélését. Mindezek ellenére ma még csak arról beszélhetünk a vízminőséget jellemezve, hogv a minőségromlás rohamos üteme lefékeződött. Az elszenynveződés megállítása, a helyzet javítása a következő évtized feladata. Adódik tehát, hogy a felszíni vizek tisztítására, újrahasználatának lehetővé tételére hosszú-hosszú ideig szükség lesz még. Ma hazánk lakosságának csaknem háromnegyede egészséges, vezetékes vizet iszik. Már ebben is jelentős részt foglal el a felszíni vizek felhasználása, hiszen a helvi, érdemi tisztítást nem igénylő felszínalatti vizek számos helyen kimerültek, van ahol elszennyeződtek. Fővárosunk lakossága számottevő mennyiségű felszíni vizet iszik, de a Keleti Főcsatornából kapja a vizét Debrecen, Kaposvár a Balatonból és sorolhatnánk tovább a példákat. Ez a tendencia a jövőben fokozódni fog, így igen nagy fontosságú a víztisztítómű vek fejlesztésének, építésének, üzemeltetésének kérdése. Az Országos Vízügyi Hivatal ennek során azt várja Önöktől e tárgykör tudósaitól és élenjáró gyakorlati szak-