Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
8. szám - Dr. Illés György: A víz újrahasználata a vízellátásban
334 Hidrológici Közlöny 1980. 8. sz. Dr. Illés Gy.: A víz újrahasználata a vízellátásban ráiban való használatra. Az állandóan növekvő mennyiségű külföldi és hazai eredetű szennyezések pedig tovább rontják szerény lehetőségeinket. Mégis tudomásul kell vennünk a reális helyzetet és a magyar vízgazdálkodás nagy tradícióira építve, de egy új, dinamikusan fejlődő korszak megnövekedett követelményei szerint, a korábbiaknál rosszabb vízkészlet-helyzetben, kevesebb szabad vízkészlettel kell megoldani vízhasznosítási feladatainkat. Kis vízhozamok idején alig több, mint 1100 m 3/mp felszíni és közel 200 m 3/mp felszín alatti vízhozammal, és az ebből számítható mértékadó vízmennyiséggel gazdálkodhatunk. Ezt tározási lehetőségünk teljes kihasználásával is csak szerény mértékben növelhetjük. De gondjaink nem csak mennyiségi gondok, felszíni vizeinknek — a szerves szennyeződés alapján — csak 10%-a minősíthető természetes tisztaságúnak, 80%-a közepesen, 10%-a túlszennyezett. Felszín alatti vizeink ma még igénybe nem vett részének többsége is káros komponenseket, pl. vasat, mangánt, metánt stb. tartalmaz. Súlyosbítja helyzetünket, hogy a vizekben levő szennyező anyagok túlnyomó többsége határainkon túlról érkezik. E néhány szám és tendencia talán érzékelteti, hogy a magyar vízgazdálkodás feladatai súlyosabbá, nehezebbé váltak. A jövőben felszíni és felszín alatti vizeink többségét tisztítani kell, hogy elegendő ivóvizet biztosíthassunk a lakosság és a közintézményhálózat, valamint az ivóvízminőségű vizet igénylő ipar számára is. Ezért egy jelentős váltás igényének küszöbéhez érkeztünk, a fokozott víztechnológia-igényesség, a ,,vízgyártás" küszöbéhez. De víztechnológiai kérdés a legkülönbözőbb iparágak speciális vízelőkészítő eljárásai, valamint a gyártástechnológia és a víz kapcsolatrendszere is. Egyidejűleg világprobléma a hulladékvizek, a sok száz-féle összetételű szennyvíz kezelése, tisztítása, hogy azokat ártalommentesen vezethessük vissza a természetbe, a hidrológiai körfolyamatba, hogy megteremthessük a víz újrafelhasználásának feltételeit. A fogyasztásszabályozás, a vízzel való szigorú gazdálkodás, ugyanakkor a vízkezelési technológiák szükségszerű és gyorsütemű, a fejlődést követni tudó kifejlesztésének kötelezettsége áll tehát előttünk. Ismert technológiáinkkal talán a súlyosan szennyezett vizek bármely fajtáját meg tudjuk tisztítani, de nem közömbös, hogy a tömegméretekben igényelt víztisztító és szennyvízkezelő berendezéseket milyen áron állítjuk elő és azokat milyen költséggel üzemeltetjük. A fejlődés kulcskérdése: a készletek okszerű elosztása és beosztása, a vízfajtánként differenciált hasznosítás, a takarékos vízhasználati módozatok keresése és mindezzel egyidejűleg is a magasfokú társadalmi közfelelősség felébresztése a fogyasztók legszélesebb körénél, a készletek „végességének" felismertetése. A feladatok megoldásának segítésében a vízgazdálkodás állami vezetése mögött állt és áll mint társadalmi háttér Társaságunk, a vízgazdálkodás tudományos egyesülete, az ügyet, hivatásukat szerető vízügyi és a határtudományokat képviselő szakemberek ezreivel. Ezek a célok és meggondolások vezették a Magyar Hidrológiai Társaságot, a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottságát, és a Nemzetközi Vízellátási Szövetség Magyar Nemzeti Bizottságát, hogy a korunk vízgazdálkodásának egyik legsúlypontibb kérdéscsoportját, egy nagv rendezvény — a „Vízminőségi és Víztechnológiai Konferencia" — keretében, a szakma legkiválóbb hazai és külföldi szakembereinek fóruma elé hozza, megvitassa és javaslataival segítse a megoldás útját a kutatásban, tervezésben, a korszerű vízügyi létesítmények kialakításában, és nem utolsó sorban, hogy segítse a társadalmi méretű szemléletváltozást a víztakarékosság irányába. A víz kitermelése, feldolgozása, ésszerű hasznosítása olyan ágazatok és tudományágazatok közötti feladat, amelyre a vízügyi és a határtudományok szakértői egész hadseregének az ipar, az agrártudományok, az egészségügy és a településtudományok képviselőinek kéz a kézben kell a jövőben is együttműködniök. Jóleső érzés annak tudata, hogy ez a szükségszerű együttműködés folyamata fokozatosan erősödik. Hiszem és remélem, hogy a közös szükség, a növekvő igény és felelősség felismerése katalizátor lesz a hazai erők további egyesítésében, de ugyanúgy az országok közötti két- és többoldalú vízgazdálkodási együttműködésben is. E néhány gondolattal, céljaink felvázolásával a „Vízminőségi és Víztechnológiai Konferenciát" megnyitom és a tudományos ülésszak munkájához sok sikert kívánok. A Magyar Hidrológiai Társaság elnöksége és a rendező társszervek nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm Konferenciánk valamennyi résztvevőjét, a megjelent külföldi és hazai szakembereket, kedves vendégeinket.
