Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

8. szám - Dr. Illés György: A víz újrahasználata a vízellátásban

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 60. ÉVFOLYAM 8. SZÁM Budapest, 1980. augusztus 333—380. oldal A Magyar Hidrológiai Társaság, az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottsága és az /IJ'»S'.4 Magyar Nemzeti Bizottsága együttes rendezésében 11)79. október í)—13 között került sor a 3. Vízminőségi és Víztechnológiai Konferenciára. Ennek keretébe>i ,,A víz újrahasználnia a vízellátásba n" c. problémakör került megvitatásra. Lapunk jelenlegi számában a Konferencia Megnyitóját és Bevezető előadását közöljük. A víz újrahasználata a vízellátásban MEGNYITÓ DK. ILLÉS r, Y Ö R O Y az OVH elnökhelyettese Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, — a közelmúltban — Mar del Platában tartott első Vízügyi Világkonferenciája — amelynek munkájában a Magyar Né](köztársaság Kormányának képviseletében az Országos Vízügyi Hivatal elnöke által vezetett küldöttség is részt vett — mérleget vont földünk különböző országainak sajátos vízgazdálkodási gondjairól, értékelte a vízügyi politikát, a különböző szervezési intézkedéseket, a gazdasági és jogi szabályozások gyakorlatát, a társadalom szerepét a vízgazdálkodásban, valamint az országok közötti együttműködést, és annak jövőbeni lehetőségét. A Konferencia dokumentumai, állásfoglalásai a jövőbeni munkához felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak. Talán legfontosabb megállapítás, de egyben felhívás is volt a világ nemzeteihez, hogy elértünk abba az időszakba, amikor a természetes vízkészletek megőrzése és annak takarékos és racionális használata korunk elsőrendű felelősségévé lépett elő. Egyre több — édesvízben szegény területen — a víz szerepe közelít a lét vagy nemlét kérdéséhez. E felismerés alapján a legtöbb ország vízgazdálkodásának — kinek előbb, kinek később —- vízgazdálkodás-politikájában és annak stratégiájában, a sajátos földrajzi és hidrológiai adottságai, gazdaságának és társadalmának fejlettségi szintje és igénye szerint esetleg bizonyos pályamódosítást kell végrehajtania. Szakadatlanul kutatni kell újabb és újabb édesvízkészletek után a korszerű technika eszközeivel, de legalább ilyen súlyú feladat és felelősség a vizek megbecsülése és a fogyasztás mérséklésének minden eszközzel való elősegítése. Csak így leszünk képesek hosszútávú egyensúlyt teremteni a szerény készletek és a dinamikusan növekvő háztartási, ipari és mezőgazdasági — vízigények között ebben a környezetszennyezéstől fokozódóan veszélyeztetett világban. A magyar vízügyi szervezet az ország földrajzi fekvése, mostoha hidrológiai, hidrográfiai és topográfiai viszonyai miatt a történelem során mindig igen nehéz adottságok között végezte és végzi a népgazdaság egészét átszövő, annak fejlődését megalapozó munkáját, hiszen Magyarország — az NDK-val és Bulgáriával körülbelül egy sorban — kontinensünk vízben egyik legszegényebb országa. Szerény vízkészleteink jelentős része — egyes káros komponensek miatt — már ősi előfordulási állapotában is csak feldolgozás után alkalmas emberi fogyasztásra, vagy a termelés különböző szfé-