Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

7. szám - Szabó Gyula: A Velencei-tó vízgyűjtőjének vízháztartási vizsgálata

288 Hidrológiai Közlöny 1980. 7. sz. Szabó Gy.: A Velencei-tó vízgyűjtője 120 100 80 60 to 20 0 -20 -40 -60 -80 AK [mm] (a) AK, [mm] (b) AK / AKf 1 Lr BŰ u _r HÍ J V ÍM 1971 ' 1972 ' 1973 a = Vizkész/etváltozás a vízgyűjtőn b - Vizkászletváltozás a felszíni tározókban 19% 1975 1976 1977 2. ábra. Havi vízkészletváltozások a Velencei-tó vízgyűjtőjén {EAK — halmozott havi vízkészletváltozás) AK — havi vízkészletváltozás a vízgyűjtőn AKt — havi vízkészletváltozás a felszíni tározókban Puc. 2. Mecamue npupauienun eodmix pecypcoe na eodocöope 03. Benenijeu (EAK — noAHoe Mecmme npupaiyeHue) AK — MecmHoe npupaufemie 3anacoe na noeepxHocmu eodocöopa AKT — Mecmuoe npupaufenue 3anacoe eodbi e eodoxpaHU/iuufax Abb. 2. Monatliche Wasservorratsanderungen im Einzugsgebiet des Velence-Sees {EAK — Kumulierte monatliche Wasservorratsanderung) AK — Monatliche Wa9sarvorratsánderung am Einzugsgebiet AK( — Monatliche Wasservorratsánderung in den Oberflfichen­speichern páranyomás [Hgmm], t — léghőmérséklet [°C], W — relatív nedvességtartalom a talajban, [mm], TD V —tényleges hasznos nedvességtarta­lom a talajban, [mm/l m], D v — hasznos víz­kapacitás [mm/l m], b — empirikus növényi faktor, a —szorzótényező. Az aktuális evapotranspirációt számító képlet két fő tagból: a potenciális evapotranspirációból ( W + b \ , (ET P) és a módosító tényezőből ———J áll. A potenciális evapotranspiráció képletének meg­határozásához az OMSZ Központi Légkörfizikai Intézet liziméteres méréseit használták fel. A képlet állandóinak értékét regresszió-analízissel számol­ták. A módosító tényező képletében két változó szerepel: —- a talaj típusától függő relatív nedvességtarta­lom mutatója, — a talajt borító növény típusától és fejlődési állapotától függő növényi faktor, melynek napi értékeit liziméteres mérések alapján több nö­vénytípusra határozták meg. Az Antal-féle módszert kísérleti parcellákon egy-egy növénytípussal próbálták ki. A Velencei-tó vízgyűjtőjének nagyobb kiterjedése, a heterogén talaj és növényzet megkövetelte, hogy a számítási képlet elemeinek meghatározásánál új eljárásokat vezessünk be. A potenciális evapotranspiráció számításához szükséges klimatológiai elemek napi területi átla­gait a vízgyűjtőn levő agárdi, valamint a vízgyűjtő közeli martonvásári és székesfehérvári meteoroló­giai állomások adataiból határoztuk meg. A téli hónapokra (november-március) csak havi értékeket kell számítani és a területi párolgást közvetlenül a potenciális evapotranspiráció képlete szolgáltatja. A talajnedvesség mutatójának számításához meghatároztuk a területi egységek talajtípusainak megoszlását és súlyozással átlagos területi vízgaz­dálkodási jellemzőket képeztünk. A tényleges ned­vességtartalmat a talaj felső. 1 m vastag rétegére felírt napi vízháztartási mérleggel számítottuk. A vízmérlegben a szokásos hidrológiai elemeken kívül az előző napi nedvességtartalom és a tárgy­napi becsült párolgás szerepelt. A növénytakaró struktúrájától és vegetációs állapotától függő tényező számításához megállapí­tottuk a hét növénycsoport területi megoszlását (erdő, szőlő-gyümölcs, rét-legelő, gabonafélék, ka­pásnövények, cukorrépa, takarmánynövények). A területi megoszlás alapján minden területi egy­ségre súlyozással határoztuk meg az átlagos terü­leti növényi faktor napi értékét. Felszíni lefolyás (L f) A felszíni lefolyás értékének meghatározását kétféle módszerrel végeztük: — a vízmérceszelvényekre készített napi vízhozam­statisztika felhasználásával, — a méréssel nem ellenőrzött lefolyású területekre hidrológiai analógia alkalmazásával. Vízelvonás ( V el v J A vízgyűjtőn öntözés és halastó vízellátás cél­jára vesznek ki vizet a vízfolyásokból. Az öntö­zések vízelvonását a kivett vízmennyiséggel azo­nosnak vettük. Az öntözési vízkivétel nem szá­mottevő, mivel kis teljesítményű, hordozható szivattyúkat alkalmaznak.

Next

/
Thumbnails
Contents