Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

7. szám - Szabó Gyula: A Velencei-tó vízgyűjtőjének vízháztartási vizsgálata

Szabó Gy.: A Velencei-tó vízgyűjtője Hidrológiai Közlöny 1980. 7. sz. 289 3. ábra. Az íja terület havi és halmozott havi készletváltozásai EAK — halmozott havi vízkészletváltozás AK — havi vlzkészletváltozás Puc. 3. MecmHbte u noAHbie MecmHbie npupaufeHun 3anacoe eodbi e npedejiax tacmuoeo eodocőopa Nsl/a EA1( — nojiHoe Mecmwe npupaufenue AK — Mecmuoe npupaufenue Abb. 3. Monatliche und kumulierte monatliche Wasservorratsánderungen des Gebiets l/a EAK — Kumulierte monatliche Wasservorratsanderung AK — Monatliche Wasservorratsanderung A halastavi vízkivételek jelentősebbek. Különösen a dinnyési tógazdaságot kell kiemelni (100 ha), ahol a vízkivétel teljes vízelvonást jelent, ugyanis a tavak leürítése vízgyűjtőn kívülre, a Dinnyés-Kajtori csatornába történik. A többi halastó átfolyásos rendszerű, ezért ezeknél a vízelvonás azonos a szárazföld és a vízfelület párolgásának a különbségével, a többletpárolgással. A vízkivételek adatait a KDT VIZIG-től vettük át. Vízkészletváltozás (AK) A vízkészletváltozást mérési adatokból csak a tavak (a Velencei-tó és a két tározó) esetében lehetett a vízállásadatokból számítani. A területi vízmérlegekben a vízkészletváltozást a (6) egyenlettel számoltuk. A számítási eredmények közül a 2. ábrán a teljes vízgyűjtő havi vízkészletváltozását; valamint a tavakban tározott víz készletváltozását mutatjuk be. 5. Következtetések A Velencei-tó vízgyűjtője kapcsán kísérlet történt természetes és mesterséges tavakat, valamint karsztos területeket is magába foglaló; domborzat, talaj és növényzet szempontjából változatos felépítésű dombvidéki vízgyűjtő vízháztartási vizsgálatára. A vízháztartási tényezők mérési lehetőségei egyelőre meglehetősen korlátozottak, s emiatt több tényező meghatározását empirikus Összefüggések alapján vagy hidrológiai analógiával kellett végezni. A kapott eredmények ezért csak tájékoztató jellegűek. A vízkészlet 1971—1974-ig — helyenként túlzottnak tűnő módon — csökkenő tendenciát mutat. A vízhiány pótlódása 1974. évben jelentős mértékű volt, majd 1976-ban tapasztalható újabb vízkészlet-növekedés. Megfelelő anyagi eszközök hiányában a vízháztartási mérleggel számított területi vízkészletváltozásokat mérésekkel nem tudtuk ellenőrizni. A területi párolgás becslésére választott módszer pontosságának megítélésére tehát nem nyílt lehetőség. A területi vízmérlegek pontosságának növelése, a mérlegelemek meghatározását terhelő hibák számítása és szabatos szétosztása érdekében még sok a tennivaló. Legfontosabbnak tartjuk a területi párolgásszámítás módszerének fejlesztését és a talajban tározott vízkészlet (talajnedvesség és talajvíz) változására irányuló mérések bevezetését. Jelentős előrelépést remélhetünk olyan mérési módszerek bevezetésétől, mint a kútcsoportos talajvízszint-észlelés vagy a dielektromos állandó mérésén alapuló talajnedvesség-mérés. A területi párolgás számítási módszerének fejlesztését előirányzó evapotranspiráció mérőhálózat fejlesztési tervének [8] megvalósítása pedig várhatóan elméleti téren nyújt majd hatékony eszközt a mérnökök számára a vízmérlegszámítás és ezen keresztül a területi vízgazdálkodás feladatainak megoldásához. IRODALOM [1] Antal E.: Az öntözés előrejelzése meteorológiai adatok alapján Kandidátusi értekezés 1968. Budapest. [2] Bárányi S.: A Velencei-tó hidrológiai jellemzői VITUKI Tanulmányok és kutatási eredmények 41. szám, 1973. Budapest. [3] BME: Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet: A Velencei-tó vízgazdálkodásának vizsgálata. Előrejelzési lehetőségek a Velencei-tó vízgyűjtőjén (Kutatási jelentés) 1975. Budapest. [4] Domokos M.: A vízgazdálkodási mérleg VITUKI Tanulmányok és kutatási eredmények 37. szám, 1972. Budapest.