Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

7. szám - Szabó Gyula: A Velencei-tó vízgyűjtőjének vízháztartási vizsgálata

Szabó Gy.: A Velencei-tó vízgyűjtője Hidrológiai Közlöny 1980. 7. sz. 287 3. A vízháztartási mérleg egyenletei A területi vízmérleg egyenlete általános formá­ban a következő: C+H m+E f a = =ET+P t+I v+L f+L k i+L f a+V el v.±AK (1) A képletben a gyakorlati felhasználás érdekében a következő egyszerűsítéseket tettük: a) a felszín alatti hozzáfolyást és elfolyást azonos­nak vettük, illetve elhanyagoltuk, tehát #fa = -£<fa (2) b) Az evapotranspirációt számító módszer ered­ménye tartalmazza az intercepció okozta több­letpárolgást, ezért az intercepciót külön nem szerepeltetjük: ET' = ET+I V (3) e) A teljes vízgyűjtő felszínére számított párol­gást egy elemmel (P) fejeztük ki, melyet a két­féle típusú párolgás: ET' —- a növényzettel borított térszín párolgása, P t — a szabad vízfelszín párolgása (tó és a tá­rozók) területarányos súlyozásával számítottuk. Tehát ' P=ET'^+P t^ v, (4) ahol F — a teljes vízgyűjtő területe, F f — a nö­vényzettel borított térszín területe, F v — szabad vízfelület. A vízgyűjtő vízfolyásaiból történő párolgással külön nem foglalkozunk. Egyszerűsítések és össze­vonások után a vízgyűjtő vízháztartási mérlegének egyenlete a következő formát veszi fel: C+H m=P+L f+L k i+V el v.±AK (5) A Velencei-tó vízgyűjtőjén a vízkészletváltozást (AK), mint ismeretlent az egyenlettel határoztuk meg, ezért az egyenletet célszerűen átrendeztük: AK=(C+H m)-(P+L f+L k i+V e U.) (6) A vízkészletváltozás a vízgyűjtőn különböző módon tározott vizekben történt változásokat egyesíti, amelyek közül a fontosabbakat emelj ük ki: — a felszíni tározókban történt vízkészletváltozás (AK t) — a talajnedvességben történt vízkészletváltozás (AK t n) — a talajvízben történt vízkészletváltozás {AK t v) A vízgyűjtő vízkészletváltozása tehát a következő egyenlettel írható le: AK=AK t+AK t n+AK l v (7) A Velencei-tóra és a tározókra az alábbi vízmérleg­egyenletet használtuk: AK t = {C+H f+H m)—{P+V eu.+L k l) 4. A vízháztartási egyenlet tagjainak meghatározása (8) Csapadék (C) A vízgyűjtőn összesen 15 csapadékmérő állomás működik. Nyolc mérőállomás a Velencei-tó körül meglehetősen arányos területi elosztásban helyez­kedik el, hét állomás pedig a vízgyűjtő többi részén található eltérő területi elosztásban. A csapadék területi átlagait az állomások elhelyezkedése alap­ján a Velencei-tóra és a III. területi egységre a számtani közép módszerével, a többi területi egy­ségre pedig Thiessen-poligon alkalmazásával szá­mítottuk. Vízbevezetés (H m), Vízkivezetés (L k i) A Velencei-tó vízgyűjtőjén az I/b. és I/c. területi egységnél van mesterséges vízbevezetés, a Zámolyi­illetve a Pátkai-tározóból. A két területi egység víz­mérlegében ugyanakkor gyakorlatilag ugyanaz a vízmennyiség vízkivezetésként is szerepel. Cél­szerű tehát a tározókból történő vízeresztést az érintett területi egység szempontjából vízátveze­tésnek tekinteni, így a területi vízmérlegben nem kell szerepeltem, csupán a Pátkai-tározó, illetve a Velencei-tó vízmérlegében mint mesterséges hozzá­folyást kell figyelembe venni. Vízkivezetés szerepel a teljes vízgyűjtő, illetve a Velencei-tó és a két tározó vízmérlegében. A vízeresztés adatainak meghatározását a K I)T VÍZIG végzi a leeresztőzsilipek vízhozamgörbéje alapján. A vízeresztési adatok ellenőrzésére, illetve javítására rendszeresen vízhozamméréseket végez­nek az alvízi csatornákban. Párolgás (P) A területi egységek párolgása általában két részből — szabad vízfelületek, és a növényzettel borított felszín párolgásából — tevődik össze. A szabad vízfelületek párolgásának számítása, a tározók és a halastavak esetében a Meyer-féle képlettel, a Velencei-tónál pedig energiaháztartási módszerrel történt. A jövőre vonatkozóan kidolgo­zás alatt van a Velencei-tó empirikus párolgásszá­mítási képlete. A növényzettel borított térszín párolgásának (evapotranspiráció) meghatározására — a rendelkezésre álló adatokat figyelembevéve — a hazai viszonyok között kifejlesztett Antal-féle módszer kínálkozott legalkalmasabbnak. A továbbiakban röviden ismertetjük az Antal­féle módszert azzal a megjegyzéssel, hogy a mód­szer gyakorlati alkalmazásának tapasztalatairól, továbbfejlesztési lehetőségeiről külön tanulmány­ban fogunk beszámolni. Antal Emánuel többéves kutatási eredmény alap­ján olyan eljárást dolgozott ki az evapotranspiráció számítására, amely a párafelvevő rendszer (légtér) mellett a páraleadó rendszer (talaj, növényzet) állapotát is figyelembe veszi. A számítás alap­képletei a következők: W+b ET v=0,9(E-e)°-i(l + «.t)*<* (10) W = TD V D v (11) ahol: ET a — aktuális evapotranspiráció [mm/d], ET P — potenciális evapotranspiráció [mm/d], E — telítési páranyomás [Hgmm], e — aktuális

Next

/
Thumbnails
Contents