Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

7. szám - Szabó Gyula: A Velencei-tó vízgyűjtőjének vízháztartási vizsgálata

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 60. ÉVFOLYAM 7. SZAM 285-332. oldal Budapest, 1980. július A Velencei-tó vízgyűjtőjének vízháztartási vizsgálata SZABÓ GYULA* A Velencei-tó vízgyűjtője változatos földtani felépítésű. Északon a Vértes dolomitvonulatától a tó északnyugati partja mentén emelkedő Velenceihegység gránittömbjéig lankás medencék és löszhátak követik egymást. A tavat délről és keletről a Mezőföldre jellemző alacsony löszdombok övezik. A felépítő kőzetek— a felszínre bukkanó szilárd kőzetfoltoktól eltekintve (a Velencei-hegység egyes részei) — jó vízáteresztőnek és jó víztározónak tekinthetők. Éghajlata a környező dunántúli tájhoz képest eltérő, mintegy átmenet a Dunántúl és az Alföld éghajlata között. A vízgyűjtő vízfolyásai a Velencei-tóba ömlenek, amely szélsőséges vízjárású. Történelmi adatok szerint az utóbbi 1500 évben a tó 14-szer kiszáradt, ugyanakkor a közelében épült településeket időnként rendkívüli áradás is veszélyeztette, legutóbb pl. 1963-ban. A tónak és környezetének hasznosítására irányuló szabályozási munkák már a múlt század végén megkezdődtek a Dinnyés—Kajtori csatorna kialakításával és a Császárvíz torkolati szakaszának rendezésével. A tó sokoldalú hasznosításához (üdülés, vízisportok, horgászat, ritka madarak életterének biztosítása) szükség volt a nyári alacsony vízállás megszüntetésére. 1971-ben kormányhatározat született a Velencei-tó és környéke távlati fejlesztésére, amely a tó nyári vízhiányának pótlására két tározó — a Zámolyi- és a Pátkaitározó — építését irányozta elő. A két tározó és a tó alkotta sorbakapcsolt tározórendszer vízkormányzása bonyolult feladat. A téli-tavaszi vízfelesleg visszatartása, a nyári párolgási veszteségnek minimálissá tétele, a tószabályozási munkákhoz az építési vízszint tar* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest tása, a tározók árvízvédelme, a leeresztő zsilipek kapacitása és még sorolhatnánk azokat a tényezőket, melyek figyelembevétele, optimalizálása a vízkormányzás feladatai közé tartozik. A Velencei-tó, de különösen a tározók vízforgalmában jelentős szerepet játszik a hozzáfolyás a vízgyűjtőről. A vízkormányzási döntések megalapozásában a hozzáfolyás törvényszerűségeinek, a többi hidrológiai elemmel való kapcsolatának megismerése fontos feladat. A tavi hozzáfolyás alakulását, a vízgyűjtőn lejátszódó hidrológiai folyamatokat területi vízháztartási vizsgálatok keretében tanulmányozhatjuk. Ezt a • célt szolgálja a Velencei-tó vízgyűjtőjének vízháztartási vizsgálata, vízmérlegek készítése A vizsgálatokat 1971-től kezdődően végeztük, amelyről az alábbiakban számolunk be. 1. A vízgyűjtőterület felosztása A vízháztartási vizsgálatokhoz a vízgyűjtőt több területi egységre bontottuk (1. ábra). A területi egységek kijelölését a vízrendszer és a részvízgyűjtők. illetve a tározók figyelembevételével végeztük. így alakultak ki a következő területi egységek: — I. a Császárvíz vízgyűjtője (5=383,2 km

2) ' — I/a a Császárvíz vízgyűjtője a Zámolyi-tározó felett (5 = 245,0 km

2) — I/b a Császárvíz vízgyűjtője Pátkai-tározó felett a Zámolyi-tározóig (F=100,Okin

2) — I/c a Császárvíz vízgyűjtője a Pátkai-tározó alatt (5 = 31,2 km

2)