Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
6. szám - Hozzászólások Kovács Dezső: A jeges árvizek elleni védekezés eredményei Magyarországon c. cikkéhez
Hozzászólások Kovács Dezső: Jeges árvizek c. tanulmányához Hidrológiai Közlöny 1980. 6. sz. 281 7. kép. Jégtörés a Tiszán Balsa térségében 1979. január Fotó: Miskolci VÍZIG CHUM. 7. PacKOAueaHue Abda na Tuce e paüoiie EaAbuia, meapb 1979 z. Bűd. 7. Eisbrecher an der Theiss im Raume von Balsa, Janner 1979 Vukováry Attila (Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság) Hozzászólásomban az igazgatóságunk speciális helyzetével, mint „élenjáró" jégvédekezővel szeretnék röviden foglalkozni és még a tanulmány egyes fejezeteire szeretnék utalni, amelyekből véleményem szerint kimaradt téma, vagy a többi anyaghoz mérten túl rövid. Ismeretes, hogy a legutolsó katasztrofális jegesárvíz 1956-ban a mi vízügyi igazgatóságunk területét sújtotta legjobban, és méreteit tekintve országosan is nagy károkat okozott . Ezek után érthető, hogy pont ezen a Duna-szakaszon kezdődtek meg a nagyobb arányú töltéserősítési és folyószabályozási munkák, illetve kezdődött meg a jégtörés. Visszatekintve erre az alig több mint húsz évre véleményem szerint igen nagy utat tettünk meg, talán nincs is mégegy ilyen vízügyi feladat, amelyben akkorát léptünk volna előre. A legfontosabb eredmények, hogy kialakult egv ütőképes jégtörőhajó park, a védtöltések biztonságát az előzőek többszörösére növeltük és a folyószabályozási munkák volumene megháromszorozódott. E tekintélyes munkák mellett is még jelentős feladataink vannak hátra. A szakaszunkon jéglevonúlás szempontjából legveszélyesebb kanyarok — mint a sárosparti kanyar — szabályozásához a mostani ötéves tervben fogtunk hozzá és a munkák legnagyobb része még hátra van. A koppányi kanyar és a mohácsi nagyvizi szűkület szabályozását még a VI. ötéves tervben sem tudjuk megkezdeni. Felhívja a figyelmet a szabályozás szükségességére az elmúlt 1978/79. évi tél is. Mint ismeretes a magyar—jugoszláv közösérdekű Duna jugoszláv szakaszán az utóbbi években igen jelentős folyamszabályozási munkák kezdődtek meg. Elkészült a legveszélyesebbnek tartott Apatin alatti Duna-szakasz szabályozása. Az elmúlt télen először a dályai kanyarban, majd az eddig jóformán veszélytelennek tartott Borovó feletti Duna-szakaszon állt meg a jég. A Borovó feletti jégmegállásnál az erősen összetorlódott jég hatására majdnem napok alatt teljesen elfajult a Duna, egy régi mellékág kezdett kifejlődni. A jégtörőhajóknak köszönhető, hogy az álló jég megindításával sikerült az elfajulást még időben megakadályozni. A fenti esetből levonható az a következtetés, hogy nem szabad megelégedni a legveszélyesebb helyek szabályozásával, hanem az egész szakasz közel azonos mértékű kiépítésére kell törekedni. A jeges árvizek elleni védekezés szempontjából igen jelentősnek tartom a hullámtér rendezés kérdéseit és a szabadontartandó sávval kapcsolatos munkákat. Ezekkel a témákkal a tanulmány egyáltalán nem foglalkozik, pedig egyes folyók jégviszonyainak elemzésénél utal a tanulmány arra, hogy ahol kellő hullámtér van a vízlevezetésre, ott a jeges árvíz veszélye lényegesen kisebb. A szabadontartandó sáv kialakítását Kormányrendelet is előírja. Duna-szakaszunkra és úgy tudom a többi jelentősebb folyóra is elkészült a hullámtér rendezési terv, sőt az OVH jóváhagyása is megtörtént. Ezekben a tervekben foglaltak végrehajtását szükségesnek tartom és még javaslom azt is, hogy kiemelten írja elő az OVH a végrehajtást az illetékesek felé. Mindenki előtt ismert, hogy a szabadontartandó sáv kialakítása és annak karbantartása nagyon nehezen megy előre. A problémák részletezése nem ide tartozó téma, de a megoldásban a Szakosztály is segíthet, ha valamilyen formában javaslatot tud tenni a munkák előremozdítására. A jégvédekezés egyik legfontosabb feladata a jégzajlásról, illetve a jégmegállásról a minnél több és jobb adatok beszerzése. Az egyik legnehezebb feladat az álló jég vastagságának a mérése, pedig talán ez az adat lenne a legfontosabb. Az előadásban hallottuk, hogy a jövőben radarral próbálják meg az álló jég vastagságát megmérni. Tekintettel, hogy még ennek a sikere is kétséges, a mult években felmerült infrafényképezés kísérleteit is javaslom napirendre tűzni, ugyanis a jövőben már csak olyan mérési módszer jöhet számításba, melyiknél az álló jégre nem kell embernek felmennie. Még egy témához szeretnék hozzászólni és ez a Duna jégviszonyainak a jövőbeni helyzete. A jéglevonulást már befolyásolja a vaskapui vízierőmű és a közeljövőben hat majd rá a paksi atomerőmű melegvízbevezetése. Úgy tudom a vaskapui vízierőmű hatásainak vizsgálatánál a magyar Dunaszakaszra gyakorolt hatásoknál azt vették figyelembe legrosszabb állapotként, ha folyamatosan berakódik a jég az erőműtől a határig. Véleményem szerint az rosszabb állapot, ha szakaszosan rakódik be a jég — és ez a természetes folyamat — mert megcsúszásokra és ebből eredő jégdugó, jégtorlaszra kell számítani. Hasonló szakaszos beállást — a felmelegedés miatt — okozhat a paksi atomerőmű is. A kialakult jégtörési technológiákat végiggondolva, sokkal bonyolultabb lesz a védekezés, mint jelenleg és ekkor még a felső szakaszon épülő erőművek hatásait nem vettem figyelembe. Az előadásból és a hozzászólásokból látható, hogy a jégvédekezés terén még az eddigi jó eredmé-