Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Hozzászólások Kovács Dezső: A jeges árvizek elleni védekezés eredményei Magyarországon c. cikkéhez

282 Hidrológiai Közlöny 1980. 6. sz. Hozzászólások Kovács Dezső: Jeges árvizek c. tanulmányához nyeket is figyelem be véve sok a tennivaló. Arra kérem a Szakosztályt, ne zárja le a jégvédekezéssel kapcsolatos kérdések megtárgyalását a most hallott előadásokkal és tanulmánnyal, hanem a jövőben is tűzze napirendre. Zorkóczy Zoltán (OVH Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Főosztály) Azt hiszem—a szakosztály az árvízvédelem egyik legaktuálisabb témáját tűzte napirendre, amikor úgy döntött, hogy munkabizottságot hoz létre annak a szerteágazó tevékenységnek az áttekintésére, melyet a jelentés címe egyetlen mondatban foglal össze: a jeges árvizek ellelű védekezés terén elért eredmények elemzése. Nagy folyóink életében napjainkban és a közeljövőben döntő változás zajlik le. Szabályozásuk vonatkozásában, meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy korszakváltás tanúi vagyunk. Megindult ugyanis e folyóink csatornázása. Rövidesen épül a harmadik tiszai vízlépcső, elkezdték az első dunai vízlépcsők építését és tervezik a drávai vízlépcsőket is. Szomszédaink szintén gyors egymásutánban építik a felettünk és alattunk levő folyószakaszokon a vízlépcsőket. Ez a korszerű vízgazdálkodás természetes következménye, a haladás megállíthatatlan folyamata. Ezért feltétlenül számot kell vetnünk és értékelni kell az eddigi eredményeinket és tisztázni kelItovábbi megváltozott feladatainkat. A hazai ármentesítés és folyószabályozás egyik alapvető problémája a jeges árvizek veszélyének elhárítása, tekintettel arra, hogy egyes folyószakaszokon, de különösen a Duna Budapest alatti szakaszán a jeges árvizek még ma is potenciális árvízveszélyt jelentenek. Leküzdésükben ugyan — a számos keserű tapasztalat alapján — jelentős eredményeket értünk el, de a változó körülmények miatt ezek az eredmények veszélybe kerülhetnek, illetve értékük csökkenhet, a nem kellő körültekintéssel végrehajtott folyócsatornázás következtében. Én a magam részéről tehát a jelentés kapcsán hozzászólásomban a folyócsatornázás számos előnye mellett azokra a hátrányokra szeretném felhívni a figyelmet, melyek az eddig elért eredményeinket veszélyeztethetik, illetve kiemelni azokat a feladatokat, melyeket részben a tervezés, részben a kapcsolódó kutatási tevékenység során meg kell oldani a jeges árvizek elhárítása érdekében. Ebben a vonatkozásban alapvető problémának tartom, hogy a tervezés kapcsán nem történt meg a természetes állapotú folyószakaszok jégjelenségeire vonatkozó tapasztalati adatok átértékelése a a csatornázott állapotra illetőleg a jégviselkedés vizsgálata kizárólag a vízlépcsők közvetlen környezetére és a tározó térre történt meg, ott is csak addig a mértékig, ameddig azt a vízlépcsőn való zavartalan jégátvezetés megkívánta. De még ezekből a vizsgálatokból levont következtetések sem mindenütt megnyugtatóak. Sajnos ezekkel a kérdésekkel, melyek a közeljövő döntő jelentőségű feladatai a jelentés sem foglalkozik, hanem csak annyit állapít meg, hogy ezeket a problémákat sürgősen meg kell oldani. A megoldás mikéntjére azonban nincs utalás. Véleményem szerint egy-egy vízlépcső jégviszonyokra gyakorolt hatását a teljes folyó vonatkozásában meg kell vizsgálni és ennek érdekében a lehető legpontosabb adatgyűjtésre és feldolgozásra van szükség, különösen akkor, ha olyan bizonytalan jelenség figyelembe vételéről van szó, mint a jégAz eddig elért eredmények, melyeket a jelentés részletesen ismertet, jelentős összegbe kerültek a népgazdaságnak és a fejlesztési munkálatok a Duna vonatkozásában már jelentősen előre is haladtak. i — szabályozták, illetve folyamatosan szabályozzák a legveszélyesebb kanyarokat, — az árvízvédelmi töltések zöme Budapest alatt kiépült a mértékadó árvízszintre és 1990-ig előreláthatóan be is fejezzük e védvonalak erősítését. Ezeket az eredményeket kockára tenni nem szabad. Ezért a vízlépcsők tervezésénél igen nagy gonddal kell eljárni, hiszen az egész folyó jégjárását megváltoztatják és valamennyi eddigi tapasztalat jelentősen veszít értékéből. A jégjelenségek megítélésében pedig szinte kizárólag a tapasztalatainkra vagyunk utalva. (Mértékadó árvíz pld). Ezért igen nagy gondot kell fordítani a jégjelenségek megismerésének kutatására, e megfigyelések pontosítására, adatainak rendszerezésére és feldolgozására. A hőháztartási egyenletek alapján történő vizsgálatok kiszélesítésére a folyócsatornázás tervezéséhez kapcsolódóan. Ehhez jó alapot nyújthatnak azoknak a klímaállomásoknak az adatai, melyek felállítása folyamatban van. Ehhez azonban véleményem szerint az szükséges, hogy egyrészt meghatározzák a feldolgozás egységes rendszerét és módját, valamint megteremtsék hozzá a feldolgozó és értékelő apparátust például a vízrajzi adatok feldolgozásához hasonló módon. Másrészt szükséges, hogy a jég problémájának megoldásával a vízlépcsők tervezésénél az eddiginél nagyobb gonddal és körültekintéssel járjanak el, illetve ne csak a vízlépcsők környezetében vizsgálják a jégjelenségek hatását és következményeit, hanem az egész folyószakasz mentén amelyen azok érvényesülnek, szükség esetén a szomszédos országokkal együttműködve. A Duna esetében ezt a problémát kiemelt módon kell kezelni, tekintettel arra, hogy az árvízvédelem alapvető feladata a megelőzés és ez a kritérium a jeges árvizek esetében itt hangsúlyozottan érvényes. A Dunán ugyanis a jelenlegi állapotban a Budapest fölötti szakaszon a jégbeállás valószínűsége kicsi. A Gabcikovo-Nagvmarosi Vízlépcsőrendszer megvalósítása után azonban számolni kell a rendszeres jégbeállással a teljes magyar—csehszlovák szakaszon is. Sőt a csúcsrajáratás miatt a bögékben a természetesnél vastagabb jégtakaró kialakulása is valószinű. Ez viszont azt jelenti, hogy a Budapest alatti folyószakaszon az eddiginél lényegesen nagyobb jégmennyiség átvezetésével kell számolni. Ezért a tározókból történő jég-