Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Hozzászólások Kovács Dezső: A jeges árvizek elleni védekezés eredményei Magyarországon c. cikkéhez

280 Hidrológiai Közlöny 1980. 6. sz. Hozzászólások Kovács Dezső: Jeges árvizek c. tanulmányához parti árvédelmi töltését ugyanis a nagyvízi sodorvonal több helyen 30—60°-os szögben támadja. A nagyvízzel levonuló torlasz ezeken a helyeken a véderdőt letarolta, és a jeget a töltéskoronára terítette, hosszú időre lehetetlenné téve a védekezési munkákat. Ugyanakkor a vízfelőli oldalról legyalulták a töltés szelvényének nagyrészét. Ezek a torlaszok, az LNV-t megközelítő, illetve egyes szemtanúk szerint, azt meghaladó árvízszintek kialakulását eredményezték. A tiszai jeges árvizek kialakulásának ugyan olyan reális lehetősége van, mint a Dunán a rendkívüli nyári árvizekének. Éppen ezért szükséges a Tiszával, valamint mellékfolyóival ilyen szempontból újból és részletesen foglalkozni. Űjból vizsgálni kell a korábbi jeges vizeket, és azok szimulált hatását a jelenlegi helyzetben, illetve a jégkárelhárítási munkák eredményét. E tevékenység fontosságát érezték azok a munkatársaim, akik részt vettek a Tiszai Jégvédekezési Irányelvek kidolgozásában. Pados Imre (Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság) Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság területén a jégkárelhárítás központi kérdése a műtárgyvédelem. Ez elválaszthatatlan az érintett folyószakasz hidrológiai, morfológiai és a jelenlegi szabályozottsági adottságaitól. Fontos, hogy a duzzasztott terekben a sík jégtakaró beállását kell minden körülmények között elősegíteni és ezt lehetőleg tartani mindaddig, amíg a hidrometeorológiai körülmények megengedik. Azonban a beavatkozás időpontja éppen a műtárgyvédelem érdekében döntő fontosságú. Az eddigi védekezési tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a Tiszalöki duzzasztó fölötti szakaszon kb. Tiszacsermely térségéig az álló jeget fel kell törni és leúsztatni még a felső Tisza és a Szamos jegének megérkezése előtt. Ezt indokolja a folyó ezen szakaszának jelenlegi szabályozottsága. Éppen az ezév elején kialakult jeges árvízi helyzet mutatott rá (6. kép) arra, hogy az ún. „balsai szűkület", és a fölötte levő kedvezőtlen kanyarok még a nagytömegű jég megérkezése előtti szabaddá tétele sarkalatos kérdése a felsőtiszai jégvédekezésnek. Ehhez viszont olyan előrejelzésre van szükség, amely a jelenlegihez képest legalább 2—3 nappal hamarabb teszi lehetővé a vízszint csökkentését és a jégtörés megkezdését. A Tiszára elkészült Jégvédelmi Irányelv tervezet megjelöli ugyan azokat a folyószakaszokat, amelyek a jégmegállásra, torlódásra veszélyesek, de célszerűnek tartanánk az Irányelvek véglegesítése előtt egy újabb felülvizsgálatot ezeken a helyeken megjelölve a szükséges folyószabályozási beavatkozási módot és lehetőséget is. Gyakorlatilag a folyó ilyen szempontból történő morfológiai értékelésére gondolok, külön kiemelve azokat a helyeket, ahol az árvízvédelmi töltések vannak a jég támadásának kitéve. 6. kép. Jégtorlasz a Tiszán Balsa térségében 1979. január Fotó: Miskolci VÍZIG CHUM. 6. Jledosbiií 3a3tcop HA Tuce e BaAbiua, ímeapb 1979 z. Bild. 6. Eisbarre an der Theiss im Baume von Balsa, J anner 1979 Néhány gondolatot a jégtörőparkról 1977-ben kapott az Igazgatóság egy 400 LE-s döngölő berendezéssel ellátott hajót, (7. kép) amely igen jelentősen megnövelte a jégtörési hatékonyságot. Az eddigi tapasztalatainkat figyelembe véve szükségesnek tartanánk egy olyan legalább 800 LE-s vezérhajót, amely 30—50 cm-es jégben is alkalmas lenne napi 20—25 km-es folyosó nyitására. Ebben az esetben a hajók eddigi felállása átalakítható lenne úgy, hogy Tiszalök fölé 1 vezérhajó 800 LE-s 1 400 LE-s és 1 300 LE-s hajó lenne vezényelhető. További 2 hajó pedig a zavartalan úsztatásra, illetve közvetlen a duzzasztómű védelmére vezényelhető. Ilyen hajópark mellett elérhető lenne, hogy Tiszalök—Tokaj között 1 nap, Tokaj—Balsa között 1—1,5 nap, Balsa—Tiszacsermely között 2 nap alatt kellő szélességű folyosót nyissunk, s ezáltal a felsőbb szakaszokról érkező jégnek torlódásmentesen szabad utat biztosítsunk. A műtárgyvédelemmel kapcsolatban említem meg, hogy készül a Tiszalöki Vízlépcső rekonstrukciós terve, amelynek keretében felülvizsgálatra kerül a duzzasztó téli kezelési szabályzata is. Az előterjesztett tanulmányban többször is szó esik a Tiszai Jégvédekezési Irányelvekről. A kiadott Irányelvekből külön kiemelném a társvízigekkel való együttműködés fontosságát, ami a folyó csatornázásának előrehaladásával egyre nagyobb hangsúlyt kap. Úgy gondolom, hogy az ez évi jégvédelmi tapasztalatok kiegészítésével ez az Irányelv végleges formában is alapját képezheti a Tiszai jégkárelhárításnak.