Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Hozzászólások Kovács Dezső: A jeges árvizek elleni védekezés eredményei Magyarországon c. cikkéhez

Hozzászólások Kovács Dezső: Jeges árvizek c. tanulmányához Hidrológiai Közlöny 1980. 6. sz. 279 5. kép. Korszerű osztagraktár Fotó: ÁBKSZ CHUM. 5. CoepeMemtbiü CKAUÖ 3aufumHbix MamepuaAOe Bild. 5. Modernes Schutztrupp-Láger módszereket is. Az így elért eredményeket lehet fokozni a jégtöréssel, robbantással, jégrombolással. A jégvédekezés főcéljaként a torlaszképződés megakadályozását lehet és kell megjelölni. A torlasz megbontása az elkövetkező időszakban is csak kiegészítő beavatkozás lehet. Igen értékesek azok a tanulmány részek, amelyek a műtárgyak védelmével, a műszaki fejlesztési és a további kutatási irányok kijelölésével foglalkoznak. A jeges árvizek elleni védekezés sikerének is legfontosabb előfeltétele a megbízható helyzetismeret és előrejelzés. Az ehhez szükséges műszaki fejlesztési és kutatási munkákat mielőbb el kell végezni, és a klíma állomáshálózat kialakításáról a lehető leggyorsabban kell gondoskodni. Ezzel párhuzamosan célszerű növelni az együttműködést, részben országon belül, a honvédségi radarhálózat és a nagytérségi meteorológia igénybevételével, ami a jelenleginél bővebb adatbázist biztosíthat. Igen fontos lenne az infravörös fényképek készítése. Célszerűnek tűnne a Repülőgépes Növényvédő Állomás helikopter igénybevételi lehetőségét tisztázni. A Tiszán és mellékfolyóin 3—5 napos időjárási frontok képesek a jégtakarót megbontani, másodlagos zajlást indítani, esetleg jeges árvizet kialakítani. Él kellene érnünk, hogy adott jégállapot esetében, az ilyen változásokat megelőzve kezdhessük meg beavatkozásainkat, amelyeknek előfeltétele a 3 napos meteorológiai előrejelzés és az azon belüli konkrét változások azonnali jelzése. A nemzetközi együttműködés fokozása is elengedhetetlen, aminek első lépcsőjében a szomszédos országok, elsősorban az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió eredményeinek megismerésére az eddigieknél több energiát és figyelmet kell fordítani. Alapvető, hogy megismerjük műszerezettségüket, észlelési, előrejelzési, beavatkozási módszereiket, rendszerüket és szervezetüket. Kooperációs rendszerben kellene biztosítani, hogy azokért néhány hazai élenjáró műszerrel, vagy módszerrel fizessünk. A kooperáció vonatkozhat a hajós, valamint az irányító személyzet formában tartására is. Célszerű lenne az éjjeli jégtörés technikai feltételeit is tanulmányozni, annál is inkább, mert annak megteremtése az adott hajópark munkában töltött idejét 2,0—2,5-szeresére képes növelni, ami a teljesítmény növelésben még kedvezőbb eredményt hozhat, tekintve hogy akkor lehet a munkában töltött időt növelni, amikor annak legnagyobb a hatékonysága. A robbantási eredmények megismerésével párhuzamosan célszerű lenne az eszközöket nemzetközi kooperációban profilgazdáknál egységesíteni. A külföldi nagytározók és tavak jégproblémáinak megismerése lehetővé tenné a Kiskörei tározó ilyen szemléletű felülvizsgálatát. További együttműködési lehetőséget a külföldi nagy tározók jégvédelmi célú üzemrendjének kialakítása jelenthetne. Célszerű lenne először kisebb, majd későbbiekben nagyobb vízrendszereken kipróbálni meghatározott hullámok indítását a jégtakaró megbontása és leúsztatása céljából. Hazai teendőink során a hőerőművek hatásvizsgálatával, esetleg jégkárelhárítási igénybevételi lehetőségeivel is célszerű foglalkozni. Tovább kell vizsgálni a műtárgyak jégvédelmét, mint olyat, amely a jeges árvizek kialakulásának potenciális veszélyét képezi. Ennek megfelelően a munkabizottsági tanulmány azon megállapítása, miszerint „üzemkész, mozgatható állapotban kell tartani annyi duzzasztómű nyílást" stb. nem fogadható el. A tél folyamán állandó jelleggel, valamennyi duzzasztómű nyílást üzemkészen, mozgatható állapotban kell tartani. Áttérve a tanulmány Tiszával foglalkozó részére. meg kell mondani, hogy az meglepően szűkszavú és idillikus képet nyújt a tiszai jeges vizek kedvező levonulásáról. Az a megállapítás, hogy „az esetek döntő többségében alacsony vízállás, illetve vízhozam mellett következik be a jégbeállás", nem győzhet meg bennünket a kérdés elhanyagol hatóságáról. Ugyanis a veszélyes árvízhelyzetek nem az esetek döntő többségében, hanem elenyésző kissebbségében alakulnak ki. Az sem törvényszerű, hogy a mellékfolyók árhulláma feltöri és elszállítja a fő folyó jégtakaróját. Korábban egyértelműen bizonyított volt, hogy a Bodrog tetőzése a tiszai tetőzést 2—3 nap múlva követi. Jelenleg a tetőzések közel kerültek egymáshoz, de pl. 1979-ben a tokaji tetőzés kialakulása megelőzte a sárospatakit. A Szamos sem mindig előzi meg a Tiszát, pl. 1974-ben annál napokkal később kezdett áradni. A Hernádon pedig kimondottan gyakori a későbbi árhullám levonulás. A Tisza veszélyes jeges árvizei között az 1912. évi és 1925. évi árvizeken kívül mindenképpen meg kell említeni, az 196ÍJ. évi, az 1974. évi és alapvetően az 1979. évi jeges árvizeket. Ma már szinte feledésbe ment, hogy a jégtorlaszok leúszása szinte kivétel nélkül a töltések rendkívüli mértékű károsulásával járt. A Tisza jobb