Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Hozzászólások Kovács Dezső: A jeges árvizek elleni védekezés eredményei Magyarországon c. cikkéhez

Hidrológiai Közlöny 1980. 5. sz. 276 Hozzászólások Kovács Dezső: „A jeges árvizek elleni védekezés eredményei Magyarországon" című, a Hidrológiai Közlöny 1980 3. számában megjelent tanulmányához. Dr. (ioda László (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ) A jeges árvizek elleni védekezés jelentősége a magyarországi vízfolyások mellett nem csak azért növekszik, mert a védett területen levő nemzeti vagyon is állandóan nő, hanem azért is, mert az emberi tevékenység eredményeképpen a jégjelenségek összetettebbé és ezzel egyidőben nehezebben megismerhetővé válnak. A munkabizottság anyagában részletezett, az elmúlt időszakra vonatkozó eredmények még akkor is elismerésre méltóak, ha a vizsgált időszakban jeges árvíz veszélye nem fenyegetett. Értékelve a tevékenység különböző területeit, egyértelműen megállapítható, hogy a védekezés műszaki eszközeinek és szervezetének fejlődése jelentősebb volt, mint a jégjelenségek természetének megismerésére irányuló kutatások. A védekezés hatékonyságának növelése érdekében fokozni kell a jégjelenségek természetének megismerésére irányuló vizsgálatokat a megváltozott viszonyok között. Itt elsősorban kell említeni a folyókat érő szennyvíz- és hőterhelést, amelynek hatása a folyók hőháztartására még egyáltalán nem ismert. Nem tekinthető kellően kidolgozottnak a folyók csatornázása következtében megváltozott jégviszonyok előrejelzése sem. A munka hatékonyságát jelentősen növelné, ha a vizsgált terület fejlesztésére irányuló erőfeszítések a jelenleginél koordináltabban valósulnának meg. A fejlesztés során mindinkább figyelembe kell venni a rendelkezésre álló újabb észlelő-mérő berendedezéseket is, mint pl. a hőre érzékeny anyagokkal történő légifényképezést. A munkabizottság anyagát értékelve megállapítható, hogy az megbízható helyzetelemzést ad az elmúlt időszakról egységes szerkezetű fejezetekben. Ugyanakkor az egységes szerkezethez való ragaszkodás esetenként ismétléshez vezet. Az anyag szerkesztése során nem vették kellően figyelembe, hogy az összeállítás nem hivatali célra, hanem a Hidrológiai Társaság részére készült. Az eredmények felmérésénél az árvízvédelem terén általában elért eredményekről nincs kellőképpen leválasztva a jeges árvizek elleni védelem eredménye. A munkabizottsági anyag javaslatok című része nem eléggé összefogott, átdolgozását feltétlenül ajánlom. Kollár Ferenc (Vízügyi Tervező Vállalat) Egy rövid hozzászólás kerete nem alkalmas arra, hogy az egész kérdéskörrel foglalkozzam, ezért hozzászólásomban a vízlépcsők hatásaihoz szeretnék néhány gondolatot fűzni. Ennek az adja az aktualitását, hogy a Tiszán a közeljövőben épül a Csongrádi vízlépcső és 1990-re a Dunán is összefüggő vízlépcsőlánc fog üzemelni Jochensteintől Nagymarosig. A vízlépcsők hatásait vizsgálva két alapvető helyzet különböztethető meg. 1. Magános vízlépcső esetén ennek üzeme a jégjárást alig befolyásolja, illetve ennek üzemével csak nagyon szűk szakaszon lehet reményteljesen a jégjárásba beavatkozni. Ez az eset nálunk már nem jellemző, ezért ezzel tovább nem foglalkozom. 2. Vízlépcső lánc esetében már hosszú szakaszon érvényesül a duzzasztott vízszín, ezért ennek hatásával már bővebben kell foglalkozni. Az üzemelés általános esetében a következő üzemrendet kell tartani: — A jég beállását minden módon elő kell segíteni. — Az egész téli időszakban a jeget tartani kell. — Olvadási időszakban is lehetőleg vissza kell tartani a jeget úgy, hogy a duzzasztott térben olvadjon el. A jég beállásának elősegítésére jó példa volt 1956-ban az Ybbs-Persenbeug-i vízlépcső esete. A jég beállásának időszakában — a hajózási idény meghosszabbítása céljából — jégtörőkkel törték a jeget. Ennek eredményeként mintegy 4—5 m magas jégtorlasz keletkezett közvetlenül a duzzasztómű felett. A feltört jég ugyanis leúszott a vízlépcsőig, de ott a vízerőtelep emésztette a vizet, így a jég szükségszerűen megállt. A torlasz szerencsére leúszott a duzzasztóművön keresztül, nem kellett azt felrobbantani. A beállt jég 40—60 cm vastagságra hízik meg az egész duzzasztással érintett szakaszon. Osztrák tapasztalat szerint a leghidegebb teleken sem lett ennél vastagabb. A jég tartása az olvadási periódus végéig igen jó megoldás, és ilyen üzemmód mellett nem kell a duzzasztott szakaszon jeges árvízre számítani. Ez az üzemmód akkor lehetséges, ha előbb olvad el a jég és csak ezt követően éri el a duzzasztott szakaszt az árhullám. Miután előfordulhat olyan eset, hogy az árhullám előbb éri el a duzzasztott folyószakaszt, mielőtt a jég elolvadhatott volna, ezzel a lehetőséggel komolyan kell foglalkozni. Ez az eset állt volna elő 1956 elején — ha akkor a vízlépcsőlánc már üzemben lett volna. Erre az esetre a következő megfontolásokat lehet tenni: A jégtakaró helyzete és vastagsága ismert és valószínűleg jóval kevesebb jég is borítja a folyót mennyiségben. A duzzasztott szakaszon a jég aránylag magas vízállásnál állt be, tehát magas vízállásnál is fog levonulni. Ez alatt a jégtakaró alatt nem kell kásajégre számítani.