Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Hozzászólások Kovács Dezső: A jeges árvizek elleni védekezés eredményei Magyarországon c. cikkéhez

Hozzászólások Kovács Dezső: Jeges árvizek c. tanulmányához Hidrológiai Közlöny 1980. 6. sz. 277 A duzzasztóműveknek az érkező vízhozamot át kell engedniük, ebből következőleg előbb-utóbb a jeget is le fogják engedni, a táblákkal nem tudják visszatartani. Ebben az esetben a legfontosabb feladat az, hogy a jég eleresztése összehangoltan történjék. Nem elegendő a magyar szakaszon épülő két vízlépcső működésének összehangolása, ennek ki kell terjednie a teljes duzzasztott szakaszra. A jégeresztés időszakában kell a jégtörőhajókat is bevetni, hogy a jég ne álljon meg sehol. Ez a lehetőség felveti a vízlépcsőlánc utolsó vízlépcsője alatti folyószakasz jégvédelmének kérdését. Ilyen üzemmód mellett a duzzasztott szakaszról jég a beállás időszakában ugyan nem kerül a Nagymaros alatti folyószakaszra, azonban ideális esetben akkor lehetne Nagymarosnál a jég leeresztését elkezdeni, ha az alatta levő szakasz már jégmentes lenne, illetve a jégtakaró már megindult volna. Ez a feltétel nyugat felől jövő olvadás esetén szinte alig teljesül, ezért elő kell segíteni, hogy ez bekövetkezzék. Ennek módja: — kisebb árhullám lebocsátása a duzzasztómű fölött tározott vízből, — jégtörő hajók alkalmazása, — illetve olyan állapot teremtése szabályozással, hogy a jég levonulásának a lehető legkedvezőbb helyzetet teremtsük meg. Mindez tehát azt jelenti, hogy a jég levezetését csak nemzetközileg összehangolt rendben, egységes irányítás mellett lehet hatékonyan végezni. Polgár István (OVH Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet) A munkabizottság által készített tanulmány egyértelműen mutatott rá arra, hogy a jeges árvizek — a jeges időszakon kívül jelentkező árvizeknél — jóval veszélyesebbek, mivel előrejelzésük általában nem lehetséges, magasságuk kiszámíthatatlan, s a védekezés sok bizonytalanságot rejt magában. A védelmi művek építése nagy anyagi áldozatot s egyszersmind hosszú időt igényel, még sem biztosít teljes kármegelőzést, mivel csak bizonyos gyakoriságú árvizek kivédésére szolgál. Az ennél nagyobb terhelés, illetve kárveszély és a véletlenszerű meghibásodások esetére nem nyújt védelmet. A meteorológiai viszonyok következtében —• esetenként — még a legjobban szabályozott mederben is keletkezik jég és egyes helyeken jégtorlódás, ezért a jeges árvíz elleni védekezést továbbra is kiemelten kell kezelni. Mint már említettem, a védművek építése hosszútávú feladat, ezért a védelmi szervezeteknek és ezek eszközeinek biztosítani kell — a védelmi és szabályozási művek jelenlegi állapota mellett — a védekezési feladatok eredményes ellátását. Célszerű lenne a vízügyi szolgálatban bevezetni az olyan kötelező szakmai oktatást — a védekezésbe bevonható valamennyi műszaki dolgozó részére — mely lehetővé teszi a korszerű védekezési ismeretek elsajátítását. Az oktatás javasolt témaköre: — a károkozó folyamatok ismerete; — a megelőző kárelhárítás megoldásának műszaki és gazdasági kérdései; — azon jellemzők meghatározása, melyek a kiépítendő védmű védképességét jellemzik; — a tervezett védképesség építési feltételeinek ismerete; — a védképesség fennmaradását biztosító fenntartási rendszer; — a védművek által védelmet nem nyújtó, vagy véletlenszerű károkozó folyamatokba történő tudatos beavatkozást jelentő védekezési módszerek ismerete. A védekezési feladatok fejlesztésével kapcsolatban a következőket említem meg: A szivárgások elleni védekezés módszereit tovább kell fejleszteni. A műtárgyak körüli hibák elhárítására védekezés alatt is alkalmazható módszereket kell kidolgozni. Igen nagy fejlesztési lehetőség rejlik a gátszakadások elzárásának témakörében és ezzel összefüggésben a szádfalas védekezési módszerek fejlesztésénél. A jég-felderítés gyors és hatékony módját ki kell dolgozni. A nagy teljesítményű jégtörő hajók motorikus teljesítménye, a hajótestek súlya és különleges berendezései megsokszorozzák a hajók értékét. Felül kell vizsgálni a jégkár elhárítás lehetséges módszerein belül a jégtörő hajók helyét és tovább kell fejleszteni azokat a módszereket, melyekkel gazdaságosabb lehet a jégtörő hajók működése. Kialakult jégtorlasz megbontása esetén az alvízi oldalon olyan vízmélység szükséges, mely a leválasztott jégtömböket képes tovább úsztatni. Szükséges tanulmányozni e követelmény biztosításának lehetőségét. Egyik lehetséges megoldás a kialakulóban levő, de még mozgó torlasz megbontása, mielőtt a teljes mederelzáródás miatt az alvíz elfolyik a torlasz alól. E célra például olyan jégrobbantó töltet kialakítása szükséges, mely termiküs úton meghatározott mélységbe befúrja, beolvasztja magát a jégbe és ott robban. E töltetek helikopterről történő elhelyezését is meg kell oldani. A kis műtárgyak jégvédelmét infravörös sugárzás, vagy egyéb termikus módszerrel lehet megoldani. Foglalkozni kell az árvédelmi védvonal állékonysági kérdésével az esetben, ha a felszín lefagyása következtében az altalajban csökken, vagy megszűnik a szivárgás és a nyomásesés, ezért jelentősen nő a talajtörés veszélye. A közerő ma már nem a védvonal mentén élő szabad munkaerőből, hanem az iparban, vagy mezőgazdaságban dolgozókból biztosítható. A vízügyi szolgálatnak emiatt túlnyomó részt saját erejével kell a védekezési feladatokat ellátni. Ez csak jól szervezett és képzett védelmi erővel oldható meg. E kérdésben jelentős előrelépés várható