Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Dr. Vágás István: Adatok az 1876–1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről. VI. A nagy tiszai árhullámok összefoglaló értékelése

Dr. Vágás I.: Adatok az 1876—1975 időszakról Hidrológiai Közlöny 1980. 6. sz. 261 lemben, hiszen pl. az 1895, 1919 és 1932, sőt az 1940. évi nagy árvizek igen gyorsan lefutottak. Ellenben az 1888. és az 1970. évi szintén nagy árvizek levonulása az átlagosnál lényegesen lassabb volt. A sokféleség tehát nagyobb, hogysem azt törvénybe lehetne foglalni. Még bonyolultabbá válik a helyzet, ha a Szolnok alatti Tiszát szemléljük. A tetőzési viszonyokon itt rendszerint nem a Tisza, hanem a Maros uralkodik. Jöhetnek felülről igen hevesen, igen ijesztő vízmennyiségek: ha a Maros árhulláma elmarad, a Szolnokon az LNV-t közelítő 850—890 cm-es tetőzésekből Szegedre még a 800 cm sem jut el. Hasonlítsuk pl. össze az 1879. évi, akkor Szegeden katasztrófát okozó árhullámot a közelmúltbeli 1977. évivel. 1879-ben Vásárosnaményban 785 centiméter, Tokajban pedig 755 cm volt a tetőzés, míg 1977-ben 662, ill. 765 cm. Tokajban tehát 1977-ben volt a-vízállás magasabb. így volt ez Szolnokon is, ahol az 1879-beli 763 cm-rel szemben 118 cm-rel magasabb, 881 cm-es tetőzés alakult ki. Azt várhattuk volna ebből, hogy 1977-ben Szegeden is nagyobb lesz a vízállás, mint 1879-ben. Ez azonban éppen fordítva volt. Az 1879-i 806 cmrel szemben 1977-ben csak 767 cm-es volt a szegedi tetőzés. Ez is a kettévált árhullám második ágában alakult ki. 1977-ben a Maros 252 és 236 cm-rel tetőzött Makón, 1879-ben viszont 420 cm-rel. Nagyon jó bizonyítékunk van tehát arra, hogy ha a Maros árhulláma elmarad, vagy jelentéktelen, az LNV körüli szolnoki vízállás sem válik veszélyessé az Alsó-Tiszán és Szegeden. Ellenben, a Maros jelentősebb áradásai — esetleg a Körös egyidejű árahullámaival még egyesülve is —-a kevésbé megáradt Közép-Tisza vízállásait is veszedelmesre növelhetik az Alsó-Tiszán. Azt is megállapíthatjuk, hogy az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófában a Maros szerepe lényegesen nagyobb volt, mint ahogy az a köztudatban annak idején és később is elterjedt. Sok példát tudunk felhozni a Közép-Tiszán mérsékeltebb árhullámok Alsó-Tisza-i Maros hatásra bekövetkező megemelkedésére. Ilyen eset volt 1876-ban, 1877-ben (két ízben is), 1879-ben, 1881-ben,^ 1889-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1974. nyarán. Érdekes, hogy az idézett esetek zöme a régebbi esztendőkre esett. Ellenpéldák is vannak. Olyan árhullámok, amelyek a Közép-Tiszán voltak magasak, sőt tartósan magasak, s az AlsóTiszán váltak mérsékeltebbekké pl. a következők: 1933. júliusi árhullám, az 1962. évi árhullám (bár ez inkább önmagát „szinten tartó" árhullám volt), az 1964. és 1965. évi árhullámok, az 1966, 1967, 1974. őszi és az 1977. évi árhullámok. Itt talán az az érdekesség, hogy az idézhető esetek az újabb időszakban történtek meg. A legnagyobb árvizeknél a Közép-Tiszán is magas víz volt, a Maros is telítette az Alsó-Tiszát, bár ennek az együtthatásnak is lehettek és voltak is fokozatai. Kétségtelen, hogy az 1888., 1895., 1919., 1924., 1932., 1941., 1970. évi árhullámok ezt az esetet valósították meg, vagy legalább megközelítették. Még nagyobi) az árhullám-típusok sokfélesége, ha a tetőzési vonalak előrehaladásának formáit vizsgáljuk és számításba vesszük azoknak a folyamatos előrehaladási irányzathoz képest tanúsított különböző ,,rendkíviiliség"-eit. Ilyenek a többágú keletkezés, szétválás és az időbeli visszafordulás, vagy ezek kombinációi. Jellemezzünk minden tanulmányozásra kiválasztott nagyobb tiszai árhullámot három számjegyű bináris kódszóval. Legyen az első kódszámjegy 0 akkor, ha az árhullám egy ágból indult, legyen 1 akkor, ha két, vagy több ágból. Legyen a második kódszámjegy 0 akkor, ha az egyedi, vagy az egyesült árhullám tetőzési vonala egyben marad, legyen 1 akkor, ha az Alsó-Tiszán ketté-, esetleg többfelé szakad szét. Legyen a harmadik kódszámjegy 0 akkor, ha a tetőzési vonal a III—V. tanulmányokban követett ábrázolásmódnak megfelelően mindig felülről-lefelé és balról-jobbra halad — azaz Vásárosnaménytől Szeged felé mindig a folyó időnek megfelelően folytatja útját, anélkül, hogy valamely alsó vízmércén a tetőzés időpontja felső vízmércék tetőzését megelőzhetné—, legyen 1 akkor, ha a tetőzési vonal, vagy annak akárcsak egyik ága is az időben visszahajlik. Az 1. táblázatban az 1876—1977. között feldolgozott 35 árhullám így megállapítható három számjegyű kódjelöléseit közöljük. Az 1. táblázatból összegzésben a következők állapíthatók meg: 1. táblázat Az 1876—1977 közötti legnagyobb tiszai árhullámok típusai TaGji. 1. Tunbi ebidaiouiuxcn naeoÖKoe Eacceüna Tucbi 3a nepuod 1876—1975. Tabelle 1. Typen der Tlieisshochwásser zwischen 1876— 1977 1876. III. 110 1940. IV. 000 1877. III— -V. 101 1941. V. 000 1877. V-VI. 011 1941. X. 001 1879. T. 100 1941. XI. 001 1879. II-III. 111 1942. III. 111 1881. IV. 001 1962. IV. 100 1888. IV. 111 1964. IV. 000 1889. IV. 111 1965. VI. 001 1895. IV. 011 1966. II— III. 101 1912. IV. 100 1967. III. 100 1912. IX-X. 101 1967. IV. 100 1913. VII. 111 1970. IV. 110 1915. XII. 110 1970. V. 001 1919. V. 001 1970. VI. 001 1924. IV. 001 1974. VI-VII. 111 1932. IV. 001 1974. X— -XI. • 101 1933. VI-VII. 001 1977. II-III. 110 1933. VII. 011 Jelölésmagyarázat: Az első kódszám jegy 0, ha az árhullám egy ágból indult, 1, ha az árhullám több ágból indult. A második kódszámjegy 0, ha a tetőzési vonal egyben maradt, 1, ha a tetőzési vonal szétszakadt. A harmadik kódszámjegy 0, ha a tetőzés felülről haladt lefelé, 1, ha a tetőzés alulról is haladt felfelé. Összegezés 000 eset 3-szor 110 eset 4-szer 100 eset 5-ször 101 eset 4-szer 010 eset 0-szor 011 eset 3-szor 001 eset 10-szer 111 eset 6-szor