Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

5. szám - Kossuthné Szvierczek Szabina: A kelet-bükki források bepárlási maradékainak ásványelegyfázis vizsgálata a vízkémiai összetétel függvényében

Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. 200 A Kelet-Bükki források bepárlási maradékainak ásványelegyfázis vizsgálata a vízkémiai összetétel függvényében* KOSSUTHNÍ SZVIEBCZEKSZABIN A»* A Keleti-Biikk mészkő-, agyagpala-, és vulkáni képződményeiből felszínre lépő források vizének bepárlási maradéka jellegzetes kristályszöveti képet mutat, mely szoros kapcsolatban áll a víz kémiai összetételével. Ezek alapján az egyes vízféleségek területileg is csoportosíthatók, így a vízföldtani térképezéshez is fontos segítséget adnak. Jelen tanulmányban a kutatási eredményekről rövid összefoglaló értékelést nyújtunk. Bevezetés A Központi Földtani Hivatal 1075-ben megbízta a NME Ásvány- és Kőzettani Tanszékét a Bükk hegység K-i részének hidrogeológiai vizsgálatával. Á több évre tervezett kutatás célja a vízföldtani törvényszerűségek feltárása és a karsztosodási jelenségek tanulmányozása. Általában sok problémát és bizonytalanságot vet fel a felszín alatti vizek osztályozása eredetük, minőségük és mennyiségük szerint. Minél behatóbbak ismereteink a víz áramlásáról, cirkulációjáról és megjelenési módjairól, annál nehezebb különbséget tenni köztük, mivel a felszínközeli és mélységbeli víz kedvező földtani szerkezeti viszonyok mellett egymással keveredhet. A döntő szerepet játszó természeti tényezők adott helyen együttesen érvényesülő komplex hatása alakítja ki a természeti tényezők egyensúlyát, mely külső okok hatására időszakonként megváltozhat. A vizek kémiai összetételében makroelemenként jelentkeznek az alkáli földfémek és alkáli fémek hidrokarbonát-, klorid-, vagy szulfáthoz kötve egyéb kis koncentrációban előforduló kationok és anionok mellett. Az elemek eloszlását a természetben, így a vízben is geokémiai törvényszerűségek szabják meg [23], melyek részben atomszerkezetük-, részben a környezet által meghatározott faktorok. A kőzettel érintkező víz oldott anyaga, annak körforgása során hígulhat, vagy dúsulhat. Eltérő környezetben a víz különböző anyagokat old fel, ad le, és visz magával, melynek hatására további fizikai, kémiai és biológiai folyamatok játszódnak le. Erőteljes hatás érvényesül, ha a víz oldott gázokat (0

2, C0

2 stb.) is tartalmaz. Döntő jelentőségű még a pH, a redoxviszonyok és az agyagásványokkal való kölcsönhatás. A negatív töltésű agyagásványok felületén ioncsere folyamatok zajlanak le, így a vízből egyes ionok kiszűrődnek, a sótartalom az agyagokban halmozódik fel. A kutatás tervidőszaka alatt a kijelölt területen található források, víznyelők, vízfolyások és víz* Előadásként elhangzott az MHT Hidrogeológiai Szakosztálya 1978. március 20-i előadóülésén. ** Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc. földtani szempontból fontos ásott kutak képezték a rendszeres észlelések (vízhozam, vízhőfok, vízkémia stb.) objektumait. Nagyszámú, változatos mintaanyagok birtokában — élve a lehetőségekkel — jutottunk arra a gondolatra, hogy a kémiai vizsgálatok összevetésével, kiegészítésként összefüggést keressünk az adott területen a különböző képződményekből felszínre lépő források, néhány vízfolyás és kútvíz teljes oldott anyagát tartalmazó bepárlása által képződött kristályelegvfázis, és • a kémiai jelleg között. A kristályelegyfázisok változásainak mikroszkópi megfigyelései felmérési céllal készültek, vajon azok összefüggésbe hozhatók-e kőzettípus vonatkozásában a kémiai összetétellel? Mutatkozik-e jellegzetesség a kemizmus változása, az oldott ionok minősége ós azok telítettségi koncentrációja között? Ha van változás, melyek azok a ható tényezők, melyek döntően befolyásolják az elegvfázis jellegét (kristályszövet, struktúrelemek alakja, mérete, kristályossági fok stb.)? A kutatási terület határai A vizsgált terület a Keleti-Bükk ÉD-i irányában a Garadnavölgy vonalától a répáshutai mészkővonulat D-i szegélyvonaláig terjed; KNY-i irányban Répáshutától kissé NY-ra húzódik, majd K-i oldalról a Hejő patak határolja. Földtani felépítés A földtani felépítésben résztvevő alapkőzetek alapján a Bükk hegységnek a területre eső részeit nagy változatosság jellemzi, úgymint mészkő-, dolomit-, eruptivum-, és agyagpala rétegösszletek. A mészkövek karsztos és kevésbé karsztosodott formában jelentkeznek: tiszta kristályos fennsíki mészkő, ül. a répáshutai kifejlődésű vékonypados, rétegzett inészkő gyakran meszes agyag és kovagumó betelepülésekkel. A kevésbé karsztosodott mészkövek sötétszürkék és agyagpalákba ékelődve, azzal váltakozva gyakran kovagumót is tartalmaznak. A dolomitot tűzköves mészkő és eruptivum határolja. Az eruptív összletet a diabáz, porfirit és kvarcporfir képviseli. É-i és D-i irányban palás képződmények találhatók. Az Északi-Bükk ladini palaösszletére jellemző a szericites, kloritos agyagpala, homokkő, lemezes mészkőbetelepülés, tűzkőgumók, tűzköves mészkő összlet, mangángumók és tufitos homokkő rétegek. A Déli-Bükk ladini palaösszlete szintén tartalmaz szericitet és kloritot (keveset), és abban különbözik az előzőtől, hogy míg az északi rész gazdagabb mész- és szegényebb kovatartalomban, addig a déli palavonulat mész-