Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

5. szám - Kossuthné Szvierczek Szabina: A kelet-bükki források bepárlási maradékainak ásványelegyfázis vizsgálata a vízkémiai összetétel függvényében

Kossuthné Szvierczek Sz.: A kelet-bükki források ben szegény és a kovás anyag feldúsulása jellemzi [1, 6, 7, 8, 9], A fedőkőzet: külső fizikai tényezők hatására durva és finom méretű részekre felmorzsolódott, kőzettani és genetikai jellegeik alapján differenciált törmelék. Anyagok és módszerek Kétirányú vizsgálat-sorozatból származó vízminták képezték a megfigyelés tárgyát: 1. Az ismertetett kutatási terület képződményeiből felszínre lépő források, néhány vízfolyás és kútfúrás, kb. másfél-két évig tartó rendszeres észlelése. 2. Szobahőmérsékleten hidrokarbonátos vízben oldott természetes (részben mesterséges) ásvány, ill. karbonátos kőzet (kalcit, magnezit, dolomit) bepárlásából származó összehasonlító, ellenőrző vizsgálata. Ezt követően szükségessé vált a kristályos fázisokban jellegzetesen előforduló kaleiumkarbonát polimorf módosulatainak differenciálása, illetve identifikál ása. Az egy-egy forrásra vonatkozó mikroszkópi megfigyelések száma 0—12, vagy azt meghaladó mennyiségű. Valamennyi vízmintából az érvényben levő szabvány szerint kémiai vizsgálatot is végeztünk. A kristályosítás vízfürdőn való bepárlással (nyíltrendszer) történt, :tx6 cin méretű becsiszolt dugós bemérő üvegedényben esetenként 50 ml térfogatit vízből, teljesen azonos kísérleti feltételek mellett (azonos hőmérsékleti viszonyok, atmoszférikus nyomás stb.). A bepárlódast követően 1 órán át 105 °C-os szárítószekrényben tartottuk az anyagot. Az így előkészített minták kerültek vizsgálatra. Az eredményeket a későbbiekben ismertjük. Az összehasonlító kísérleti sorozat anyagaiból az alábbi leírás szerint nyert szénsavas oldószerrel szobahőmérsékleten telített oldatokat készítettünk. Oldószer: Simax üveg készülékben előállított desztillált vízzel 2 literes autoszifont megtöltöttünk és 2 db szifonpatron széndioxid tartalmát szobahőmérsékleten belepréseltük. Osszerázás után fenti oldószert azonnal felhasználtuk az anyagok oldásához. A finoman porított bemért próbák pezsgés közben oldódtak. Alapos elegyítés után a lombikot bedugaszolva 24 órán át állni hagytuk. Ezekből a törzsoldatokból végeztük bepárlási kísérleteinket, melyek eredményeit a 2. sz. táblázatban foglaltuk össze. A leírt rendkívül egyszerű és könnyen kivitelezhető módszerrel sikerült a karsztvidékekről származó vizekhez hasonló kristályszövetű bepárlási maradékot előállítani. A mikroszkópi úton végzett megfigyeléseinket részben feljegyzéssel, részben fényképfelvételeken rögzítettük. A fényképfelvételek Leitz gyártmányú, kőzettani polarizációs mikroszkópra szerelt fotografáló feltét segítségével készültek 17 dines Forte filmre. Az eredmények ismertetése A Keleti-Bükk képződményeiből származó vízféleségek ásványelegyfázisait a kristályossági fok és a kristályok megjelenési formái alapján két jól elkülöníthető csoportra oszthatjuk: 1. Kevésbé jól definiált struktúrelemek—szemcsék — dendritek ^ amorf jellegű képződményekből álló elegyfázist KÓpező, valamint 2. határozott kristálystruktúrával rendelkező, változatos összetételű romboéderes-, tűs-, hópehelyszerű-, szferulitos és egyéb alakzatokat tartalmazó kristályszövet. Az első csoportba sorolhatók az agyagpalából, és az eruptívumból, a második csoportba a karbonátos kőzetekből származó vízféleségek. A két csoport elkülönülése elsősorban az oldatok eltérő kemizmusában rejlik.