Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

5. szám - Kossuthné Szvierczek Szabina: A kelet-bükki források bepárlási maradékainak ásványelegyfázis vizsgálata a vízkémiai összetétel függvényében

Kossuthné Szvierczek Sz.: A kelet-bükki források ben szegény és a kovás anyag feldúsulása jellemzi [1, 6, 7, 8, 9], A fedőkőzet: külső fizikai tényezők hatására durva és finom méretű részekre felmorzsolódott, kőzettani és genetikai jellegeik alapján differenciált törmelék. Anyagok és módszerek Kétirányú vizsgálat-sorozatból származó vízminták képezték a megfigyelés tárgyát: 1. Az ismertetett kuta­tási terület képződményeiből felszínre lépő források, néhány vízfolyás és kútfúrás, kb. másfél-két évig tartó rendszeres észlelése. 2. Szobahőmérsékleten hidrokarbo­nátos vízben oldott természetes (részben mesterséges) ásvány, ill. karbonátos kőzet (kalcit, magnezit, dolomit) bepárlásából származó összehasonlító, ellenőrző vizs­gálata. Ezt követően szükségessé vált a kristályos fá­zisokban jellegzetesen előforduló kaleiumkarbonát po­limorf módosulatainak differenciálása, illetve identifi­kál ása. Az egy-egy forrásra vonatkozó mikroszkópi megfi­gyelések száma 0—12, vagy azt meghaladó mennyiségű. Valamennyi vízmintából az érvényben levő szabvány szerint kémiai vizsgálatot is végeztünk. A kristályosítás vízfürdőn való bepárlással (nyílt­rendszer) történt, :tx6 cin méretű becsiszolt dugós be­mérő üvegedényben esetenként 50 ml térfogatit vízből, teljesen azonos kísérleti feltételek mellett (azonos hő­mérsékleti viszonyok, atmoszférikus nyomás stb.). A bepárlódast követően 1 órán át 105 °C-os szárítószek­rényben tartottuk az anyagot. Az így előkészített min­ták kerültek vizsgálatra. Az eredményeket a későbbiek­ben ismertjük. Az összehasonlító kísérleti sorozat anyagaiból az alábbi leírás szerint nyert szénsavas oldószerrel szoba­hőmérsékleten telített oldatokat készítettünk. Oldó­szer: Simax üveg készülékben előállított desztillált víz­zel 2 literes autoszifont megtöltöttünk és 2 db szifon­patron széndioxid tartalmát szobahőmérsékleten bele­préseltük. Osszerázás után fenti oldószert azonnal fel­használtuk az anyagok oldásához. A finoman porított bemért próbák pezsgés közben oldódtak. Alapos elegyítés után a lombikot beduga­szolva 24 órán át állni hagytuk. Ezekből a törzsoldatok­ból végeztük bepárlási kísérleteinket, melyek eredmé­nyeit a 2. sz. táblázatban foglaltuk össze. A leírt rend­kívül egyszerű és könnyen kivitelezhető módszerrel sikerült a karsztvidékekről származó vizekhez hasonló kristályszövetű bepárlási maradékot előállítani. A mikroszkópi úton végzett megfigyeléseinket rész­ben feljegyzéssel, részben fényképfelvételeken rögzí­tettük. A fényképfelvételek Leitz gyártmányú, kőzet­tani polarizációs mikroszkópra szerelt fotografáló fel­tét segítségével készültek 17 dines Forte filmre. Az eredmények ismertetése A Keleti-Bükk képződményeiből származó víz­féleségek ásványelegyfázisait a kristályossági fok és a kristályok megjelenési formái alapján két jól elkülöníthető csoportra oszthatjuk: 1. Kevésbé jól definiált struktúrelemek—szem­csék — dendritek ^ amorf jellegű képződmények­ből álló elegyfázist KÓpező, valamint 2. határozott kristálystruktúrával rendelkező, változatos összetételű romboéderes-, tűs-, hópe­helyszerű-, szferulitos és egyéb alakzatokat tar­talmazó kristályszövet. Az első csoportba sorolhatók az agyagpalából, és az eruptívumból, a második csoportba a karbo­nátos kőzetekből származó vízféleségek. A két csoport elkülönülése elsősorban az oldatok eltérő kemizmusában rejlik.

Next

/
Thumbnails
Contents