Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Hozzászólások: dr. Kovács György: A regionális lefolyás szabályozás és a vízellátórendszerek kapcsolata c., a Hidrológiai Közlöny 1979. 12. számában megjelent tanulmányához

190 Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. Hozzászólások dr. Kovács Gy. tanulmányához b) A Bicske-i Hőerőmű c) Székesfehérvár és kornyéke (Várpalota, Inota, Velencei-tó) Az Általér felszíni vizeire támaszkodó összvízigénv jelenleg mértékadó helyzetben 76 000 m

3/nap (0,88 m

3/sec). Ez az igény részben a tározók révén felfogott vízből, részben a bányavizekből elégíthető ki. Az eocénprogram megvalósulása után a bányavíz bevezetése az Általérbe megszűnik, továbbá ugyancsak az eocénprogram kapcsán végrehajtandó karsztvízszint-süllyesztés hatására az Általér készlete is csökkeni fog. A témában folytatott legutóbbi elemzések előrejelzései a sok éves átlagos lefolyásra (KÖO) 55%-os, míg a mértékadó augusztusi vízhozamra 100%-os csökkenést prognosztizálnak. A Bicske-i Hőerőmű ipari vízutánpótlására már korábban készültek tervek, legutóbb a Százhal ombattai-vízkivétel megoldását vették számba. Minthogy azt már az előzőekben is leszögeztük, valamint a későbbiek során is igazolni fogjuk a TSZVR l/a ütemének megvalósítása — népgazdasági vonatkozásban —- előnyösebben oldja meg a Bicske-i Hőerőmű nyers vízutánpótlását, ugyanis ezzel együtt megoldódik Tatabánya és az Általérvölgy 1990-ben jelentkező vízhiányainak pótlása, majd a II. ütem végéig Székesfehérvár és környékének nyersvízutánpótlása is. A térség vízigénye 1990-ben 2 m

3/sec, 2030-ban 5 m

3/sec lesz az előjelzések szerint. Ez magában foglalja mind az ipari, mind pedig a kommunális és mezőgazdasági igényeket. A nyers vízszállítást a Fehérvárcsurgó-i tározóig terveztük, mivel a térség elosztóvezetékei részben megvannak, részben külön tervezés alapján nyernek kiépítést. Az összes vízmennyiségből az ivóvíz felhasználás 20%, az ipari és mezőgazdasági igény 80%. Megvizsgáltuk, hogy a TSZVR megvalósítását - egészen 1995-ig — milyen ütemezéssel célszerű megoldani úgy, hogy az egyes részlétesítmények a mindenkori vízigények kielégítésére már rendelkezésre álljanak. l/a. ütem: Tatabánya—Bicskei Hőerőmű nyersvízutánpótlása. Ebben az építési szakaszban tervezzük megvalósítani a Süttő-i vízkivételtől a Tardosbánva-i fogadómedencéig tervezett SENTAB nyomóvezetéket 7 km hosszban, majd a vértestolnai patak mederburkolását és lépcsőzését 17 km hosszban, a Vértestolna-i tározót és átemelő telepet az 1,2 km-es SENTAB nyomócsővel és a Tatabánya feletti elosztó medencével, végül a II. sz. burkolt nyílt meder kiépítését a Bicskei Hőerőmű hűtőtaváig. Határidő: 1986. Kivitelezés bruttó előirányzata: 1154 millió Ft. I/b. ütem: Az I/b építési szakaszban javasoljuk kiépíteni a Tatabánya-i elosztómedencétől a Böködi hűtőtóig tervezett burkolt nyilt medret a műtárgyakkal és két kis tározóval. Ezzel megvalósul az Általér-völgy tervezett teljes nyersvízutánpótlása. Határidő: 1990. Kivitelezés bruttó előirányzata: 607 millió Ft 11. ütem: Székesfehérvár-térség—Velencei-tó nyersvízutánpótlása. A II. ütemben tervezzük végiilis a II. sz. vezeték nyílt burkolt medrének kiépítését a fehérvárcsurgói tározóit, valamint a Velencei-tó felé történő leágazást a zámolyi és pátkai tározón keresztül a Velencei-tóig. Ugyanebben az ütemben javasoljuk a Bikoli tározó első ütemének (60 millió m

3) kiépítését. Határidő: 1995. Kivitelezés bruttó előirányzata: 4033 millió Ft. A 2000-től prognosztizált bővítési igények várhatók ugyan, de tervezésük nem, még korainak tűnik. A Bikol-völgye alkalmas egy nagy tározó (] milliárd m

3) kialakítására is, melynek helyét az 1. sz. mellékletben csatolt helyszínrajzon tüntettük fel. Végső következtetésként kívánjuk leszögezni a TSZVR általunk javasolt megoldásának és ütemezésének főbb indokait. a) Az Általér vízrendszerének hatásterületén 1990ig vízhiánnyal kell számolni. Különösen vonatkozik a Tatabánya, Oroszlány térségére, valamint a Tatai Nagy tóra. b) Az eocénprogrammal kapcsolatban 1986-ig meg kell oldani a Bicskei Hőerőmű hűtővízutánpótlását. c) Székesfehérvár-térség nyersvízutánpótlása, továbbá a Velencei-tó vízutánpótlása szintén középtávon jelentkező feladat. Mint az eddigiekből is kitűnik, a regionális rendszer kiépítésének szükségessége már a VI. ötéves tervidőszakban jelentkezik. Tehát elengedhetetlenül szükséges, hogy a beruházási programszintű tanulmány, továbbá az I/a ütem kiviteli terve elkészüljön, ehhez azonban bizonyos előmunkálatok elvégzése is szükséges. Dr. Juhász Endre (VIZITERV): A vízellátó rendszerekhez szorosan kapcsolódnak a felhasznált vizek elvezetésére szolgáló szennyvízcsatorna hálózatok és a hozzátartozó tisztító berendezések. A lakosság vízellátásánál a mélységi vizek behatárolt mennyisége miatt egyre nagyobb szerepet játszik a felszíni víz, amelynél az ivóvízellátás területén a regionális elvek szerinti megvalósítás fontossága mellett a csatornázottság jelenlegi — közismerten nem kielégítő — helyzete is vizsgálandó. Az ország lakosságának csatornaellátottsága alig haladja meg az ivóvízellátottság egyharmadát. Az ellátottsági színvonal kiegyenlítésére történő törekvésnél figyelembe kell venni, hogy a csatornázás és szennyvízkezelés fajlagos beruházási költsége mintegy kettő-háromszorosa az ivóvíz hasonló költségéhez viszonyítva. Ennek részbeni oka, hogy az ivóvízbázisok, a tisztítómű, a hálózat-kialakítás