Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Hozzászólások: dr. Kovács György: A regionális lefolyás szabályozás és a vízellátórendszerek kapcsolata c., a Hidrológiai Közlöny 1979. 12. számában megjelent tanulmányához

Hozzászólások dr. Kovács Gy. tanulmányához Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. 191 stb. időben megelőzte a csatornázást, s annak kívánatosan betartandó alapvető feltételeit rendszerint figyelmen kívül hagyta. A szennyvíztisztító telepek helyének kijelölése, a befogadóba történő tisztított víz bevezetése, a kistérségi vízbázisok és egyéb helyi kérdések miatt — különösen üdülő körzetekben — egyre nehezebb. Miként az ivóvízellátás — a szennyvízkezelés területén is távlatban a gazdasági, üzemeltetési, egészségügyi és környezetvédelmi szempontokat tekintve a regionális rendszerek kialakítását szükségszerű szorgalmazni. A régiókban összegyűjtött szennyvízmennyiség már számottevői)!), ezért a terület komplex vízgazdálkodásában a továbbiakban feltétlen figyelembe kell venni. A szennyvíziszap vonatkozásában már elfogadott elv, hogy az elhelyezés módja meghatározza a kezelés szükségességét, ezt a vízfázis vonatkozásában is alapvetőnek kell elfogadni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a régiók kialakításával párhuzamosan a vízfázis hasznosítási lehetőségeivel, tározásával is foglalkozni kell. Különösen felszíni vízben szegény területeken lesz ennek jelentősége, ahol a lakossági vízfogyasztás csúcsmennyisége — ezzel párhuzamosan az elvezetendő szennyvíz mennyisége — megközelítően egybe esik a felszíni vízfolyások hozamának csökkentésével, s ugyanekkor általában itt a legnagyobb az öntözési igény is (Duna—Tisza köz, Tiszántúl). A regionális rendszerek kialakításával tulajdonképp három kör kapcsolódhat egymáshoz, mely összetevődik: — a szennyvíz összegyűjtéséből és kellő mértékű kezeléséből — a vízfázis komplex hasznosításba történő bevonásából — a szilárd fázis népgazdasági szinten lehetőleg hasznosítható, minél kisebb ártalmat okozó elhelyezéséből. Természetes, hogy helyenként a területi adottságok, valamint a víz és az iszap minősége a hasznosítási lehetőségeket korlátozzák, vagy egyáltalán nem teszik lehetővé, de a térségi elveket a továbbiakban valamennyi esetben minden körülmény mellett figyelembe kell venni. A regionális elvek optimális kialakítására vonatkozó elvi alapok gyakorlatba átültethető tudományos meghatározása hiányzik, sőt még a kialakult terminológiák sem megfelelően rögzítettek. A korábbiakban spontán kialakított regionális csatornarendszerek (pl Balaton-térség, Dunakanyar) variánsaiból az optimális megoldás kiválasztása az értékelemzéses elvek bizonyos mértékű felhasználásával történt, illetve történik jelenleg is. Különös tekintettel a secunder hatásokra, pl. a környezeti-egészségügyi hatások, üzemszervezés stb. a rendszer elmélet a legmegfelelőbb, s e vizsgálati módszer alkalmazásával lehet és kell az optimális megoldást megkeresni, melyre elsőrangú segítség a számítógép. A vízellátás és szennyvízkezelés céljaira felhasználható területeket tudományos megalapozottsággal kell felosztani, mert egyik ágazat „rablógazdálkodása" károsan befolyásolja a másik lehetőségét, illetve tevékenységét. El kell érni, hogy e kérdésben ne az elsőbbség, vagy az erőszak befolyása, hanem a jó műszaki megfontolás, illetve az ésszerűség érvényesüljön. A szennyvízkezelés területén a hazai regionális rendszereket egységes elvek mellett erre kijelölt központi szervnek kell feltárni és azokat a későbbi megvalósításra előkészíteni. A megvalósítást az alábbi szakaszokkal célszerű végrehajtani: — elvi alapok tudományos szinten történő kidolgozása (kutatás, előtervezés) — regionális rendszer kialakítások lehetőségeinek vizsgálata a területi jellegzetességek figyelembevételével pl: = E. Dunántúl = D. Dunántúl = Duna—Tisza köz = Tiszántúl — országos tervpályázatok kiírása az egyes részterületekre és azok kiértékelése — a pályázati eredmények felhasználásával a korrigált tervek alapján súlyozásos rangsorolás mellett a megvalósítás beindítása. Várnai Iván (Komárom m. Vízmű Váll.): A regionális lefolyás szabályozó és vízellátó rendszerek kapcsolata c. előadás megfelelően jó áttekintést adott a teendőkről. Teljes mértékben egyet lehet érteni azzal a gondolattal, hogy a településfejlesztési tevékenység folyamatos, célirányos, a szabályozó feladatokat kielégítő irányítása és módosítása elengedhetetlenül szükséges. Ahhoz azonban az eddiginél szélesebbkörű — közös alapokon nyugvó — összehangolt igyekezet és intézkedések kellenek a teljeskörű illetékesek bevonásával, (építési hatóság, környezetvédelem, stb.). A regionális szemléletnek, főleg rendszerszemléletnek érvényt kellene szerezni a településfejlesztéseknél és ipartelepítéseknél is. El kell érni azt, hogy ezekben a kérdésekben mindent magábafoglaló komplex szemlélet uralkodjon. Kétségtelen, hogy gazdaságossági szempontokból célszerű lenne a többféle vízigényt egyetlen több célú vízvezetéssel átvezetni egy-egy adott területre, azonban véleményem szerint ezt a különben kézenfekvő gondolatot, illetőleg követelményt teljes mértékben általánossá tenni nem lehet, bizonyos fokú kategorizálásra szükség lenne. Pld. karsztvíz átvezetés ne keveredjen felszíni vízátvezetéssel. A felszíni víz átvezetésre tökéletesen alkalmazható a nyersvíz átvezetés, mint megoldási mód és a lokális szükséglet szerinti vízkezelés elve. A regionális vízellátó rendszerekből adódó, annak igényeit kielégítendő, több irányú betáplálás (régióközi rendszer) lehetőségei eleve nagy üzembiztonságot jelentenek, természetszerűen kellő körültekintés mellett. Ennek figyelembe vételével kellene optimalizálni a napjainkban sokszor vitatott vízmű tároló térfogat szükségletet. Ez a kérdés természetesen elválasztandó az ún. tározás kérdéseitől.