Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
4. szám - Hozzászólások: dr. Kovács György: A regionális lefolyás szabályozás és a vízellátórendszerek kapcsolata c., a Hidrológiai Közlöny 1979. 12. számában megjelent tanulmányához
186 Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. Hozzászólások dr. Kovács Gy. tanulmányához rálódása. Szükséges a mennyiségi, minőségi és energetikai szempontok egyidejű és egységes kielégítése a vízkészletgazdálkodásban. A gazdasági fejlődés ma már megköveteli a biztonsági víztartalékok létrehozását, a többcélú vízellátás biztonságának fokozását. A fenti indokok egyértelműen aláhúzzák, hogy a vízgazdálkodás továbbfejlesztésének, a társadalmigazdasági fejlődés biztosításának egyik alapvető feltétele a lefolyásszabályozás fokozása, felgyorsítása. Ez döntően a nagytérségi, többcélú nyersvízszállító rendszerek kialakításának megindításával, fokozatos fejlesztésével valósítható meg. A fejlesztési tervek a vízigényszabályozás egyidejű növekedése mellett, 1990-re 2,0, 2000-re 4,0 és 2010-re 6,0 milliárd m : i tározótér és a működéséhez szükséges vízátvezetés létrehozását irányozzák elő. Előtérbe kerül a szivattyús víz és energiatározás, a lefolyásszabályozással végzett vízminőségszabályozás. A szivattyús tározó és nyers vízszállító rendszerek kialakításának igénye felveti tározási lehetőségeink átértékelését is. Az eddigi tározási lehetőségeket a gravitációs tározási szemlélet alapján tártuk fel. Ez sekély mélységű, erősen korlátozott lehetőségeket mutatott. A vízgyűjtő egészére kiterjedő egységes lefolyásszabályozási szemlélet, amely alapvetően a gravitációs és szivattyús tározás, vízátvezetés egységes rendszerén alapul, tározásaink lehetőségi körét nagyságrendekkel kibővíti. A határokat így lényegében nem a fizikai és a műszaki megvalósítási korlátok képezik, hanem a gazdasági megfontolások. A vízgyűjtőre kiterjedő, egységes lefolyásszabályozás gazdasági hatékonyságát számos körülmény támasztja alá. E tevékenység alapvetően többcélú jellegű, így a művek létesítése, kihasználtsága lényegesen kedvezőbb az egycélú megoldásoknál. A nagyobb volumenek folytán a fajlagos beruházási és üzemköltségek kisebbek, hosszabb idejű kihasználást tesznek lehetővé. Segítségükkel azok a ritkán előforduló helyi vízkészletek is hasznosíthatóvá tehetők, amelyek szabályozása csak önmagukban egyáltalán nem lehetne gazdaságilag indokolható. A lefolyásszabályozási rendszerekkel a meglevő helyi művek hatékonysága fokozható, mivel nagyobb rendszerbe kapcsolva, integrált, szélesebb körű hatást fejthetnek ki. A nyersvízszállítás megvalósításával a nagy tömegű vízszállítási igény miatt a kis átmérőjű csővezetékes szállítás helyett reálissá válhat a nyíltfelszínű vízszállítás, amely a 20—30 km csővezetékes szállítás esetén már jelentkező másodlagos vízminőségromlást is kiküszöböli. A nagytérségi többcélú nyersvízszállító rendszerekre a különböző célú fogyasztók súlypontjában fűzhetők fel az általában egycélú szétosztó, szolgáltató rendszerek. Ezeknél a konkrét célnak megfelelően oldható meg a víztisztítás, kezelés is. A rendszerek alkalmasak a nagytömegű biztonsági víztartalékok képzésére és megőrzésére is. Összefoglalva megállapítható, hogy a vízgyűjtő egészére kiterjedő egységes szemléletű lefolyásszabályozás fokozatos kialakítása a vízgazdálkodás továbbfejlesztésének fontos feltétele. A társadalmi-gazdasági igények megfelelő biztonságú kielégítése hosszabb távon, a vízigényszabályozás egyidejű alkalmazása mellett, csak a lefolyásszabályozás fokozásával teljesíthető. E célkitűzés teljesítése ugyanakkor alapvetően elősegíti a hatékonyság fokozására, a meglevő lehetőségeink minél jobb hasznosítására, a tevékenységstruktúra változtatására irányuló gazdaságpolitikai célkitűzéseink valóra váltását is a vízgazdálkodásban. Dr. Pálinkás Lajos (Pest m. KÖJÁL): A regionális vízellátás közegészségügyi kérdései A regionális vízellátás közegészségügyi-járványügyi szempontból is többféleképpen vizsgálandó. A mennyiségi vízellátás szempontjából csak kedvezően ítélhető meg, hiszen az egyébként vízszegénv területek ellátása ezáltal javul. A regionális rendszer útján ellátott nagy lakosszám, a szolgáltatott víz többfélesége, illetve keveredése, a vízvezetékben töltött ideje, a sok ponton kialakult „nyitottsága" minőségi szempontból, illetőleg szennyeződés, mérgezés vagy fertőzési szempontból több kérdést vet fel; Ezek a kérdések többféle irányúak: — mikrobiológiai jellegűek, — főleg technikai, de a higiénét is érintő, — a korróziót érintő, így másodlagosan a higiénére is jelentősen hatók, — a víz szennyező anyagai bomlásából adódó biokémiai jellegűek, — a víz véletlen, vagy tudatos mérgezéséből adódó problémák. A mikrobiológiai jellegű problémák alapját a vízbeszerzési helyeken kell keresni. Azt az alapelvet kell érvényesíteni, hogy a regionális rendszerbe beengedett víz mikrobiológiai szempontból „kifogástalan" legyen. Ebben az esetben már több kedvezőtlen tényező együttes előfordulása esetén történhet csak baj, általában nem. Ilyen kedvezőtlen körülmény pl. ha a víz hőfoka, a vízben levő tápanyagok kedvezőek a mikroorganizmusok szaporodásához; vagy ilyen tényező, ha a csíraapasztás, illetőleg alacsony csíraszám fenntartására szánt klór a szerves anyagok elbontásához használódik el. A mikrobiológiai szennyezhetőség esetén a vezetékrendszerbe bocsájtás előtt kell a vizet a mikroorganizmusoktól, illetőleg a tápanyagoktól megtisztítani. Nem a fertőtlenítőszerektől kell várni a csíraapasztást, hanem a tisztítástól. A fertőtlenítőszereknek csak biztonsági jellegű szerepük legyen. Az utolsó évtizedekben az egész ország területén általános tapasztalat, hogy a KÖJÁL-ok által végzett mikrobiológiai vízminták 25—30%-a higiénés szempontból kifogásolt. A termelőtelepek kifogásoltsági százalékával általában párhuzamosan pozitív a hálózat és a főnyomó gépházak rendszere, és mindig a tárolómedencék bizonyulnak a legtöbbször kifogásoltnak.
