Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Hozzászólások: dr. Kovács György: A regionális lefolyás szabályozás és a vízellátórendszerek kapcsolata c., a Hidrológiai Közlöny 1979. 12. számában megjelent tanulmányához

184 Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. Hozzászólások dr. Kovács Gy. tanulmányához ségei — a szükségletek növekedésével — erőteljesen eltérnek egymástól. Alapelv volt az eddigiek során is, az lesz továbbra is, hogy a vízellátási szükségletek kielégítésére elsősorban a helyi vízkészleteket kell igénybevenni mindaddig, míg az lehetséges. Ennek megfelelően az ellátás alaprendszerei általában továbbra is a helyi vízellátási rendszerek lesznek. Ha a vízhasználatok olyan mértékben növekednek, hogy kielégítésük a helyi vízkészletekből már nem lehetséges, több települést kiszolgáló — települések körzetében fellelhető vízbázisra települő — kistérségi vízellátási rendszert kell építeni. (Ennek jó példáival már ma is találkozhatunk) Számításaink szerint 1990-re a helyi és kistérségi vízellátási rendszerek mellett a regionális vízellátási rendszerek lesznek túlsúlyban, ezzel a vízszolgáltatás új korszaka veszi majd kezdetét. Ennek hazai alapjait dr. Illés György oki. mérnök, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke, az OVH elnökhelyettese fogalmazta meg és ismertette először az IWSA barcelonai kongresszusán és ma is ezeknek az elveknek alapján szervezzük e megvalósítás gyakorlatát. Ezt a feltevést már ma is igazolja néhány körülmény. így — az 5 megyei város közül Miskolc, Debrecen és Pécs már ma is olyan helyzetben van, hogy regionális rendszeren kapcsolódik, — több megyeszékhely és nagyobb város (Salgótarján, Kaposvár, Tatabánya, Nyíregyháza, Dunaújváros, Kazincbarcika, Nagykanizsa, Sopron stb.) már regionális rendszerről kapja a szükséges többletvízmennyiséget. * Méginkább alátámasztja elképzeléseinket a Vízgazdálkodási Intézetnek az a tanulmánya, mely a II. 15 éves lakásépítési tervhez igazodva vizsgálja a 130 kiemelt település várható vízszükségletét és ennek kielégítési lehetőségeit. E vizsgálat azt igazolja, hogy a 130 kiemelt település többségében már ma is olyan helyzetben van (és egyre inkább olyan helyzet lesz), hogy a fejlesztésükkel összefüggő vízellátási szükségletek már csak a regionális rendszerek valamelyikéről elégíthetők ki. Azt hiszem azt sem kell különösebben magyarázni, hogy jelentős üdülőterületeink üzemének létfeltételeként (a Balaton térségében, a Mátravidéken, a Dunakanyarban, a Velencei-tónál) már nem is lehet említeni más megoldást, mint a regionális vízellátási rendszereket. Szükségesnek tartom utalni arra, hogy a regionális vízellátási rendszerek távlati fejlesztésére az Országos Vízügyi Hivatal ez év elején koncepciót fogadott el, mely 6 térségre osztva mutatja be hazánk meglevő és fejlesztendő, vagy újonnan kialakuló regionális vízellátási rendszereit. Ez a koncepció — a vízellátás távlati fejlesztési koncepciójának szerves részeként — megállapítja, hogy várhatóan az ezredfordulón szükséges 7,6 millió m

3/nap vízműkapacitásból a helyi rendszerek 4,0 millió m

3/nap a regionális rendszerek 3,6 millió m

3/nap mennyiséggel részesednek. Ha figyelembe vesszük, hogy 1980. év végére a vízművek kapacitása 3.6 millió m

3/nap lesz és ebből a helyi rendszerek 2.7 millió m

3/nap, míg a regionális rendszerek 0,9 millió m

3/nap mennyiséget tesznek majd ki, akkor megállapítható, hogy 1981—2000 közötti 20 esztendő alatt a helyi rendszereken 1,3 millió m

3/nap a regionális rendszereken 2,7 millió m

3/nap Összesen: 4,0 millió m

3/nap fejlesztést szükséges végrehajtani. Dr. Kovács György akadémikus előadásában felhívja a figyelmet a többcélú létesítmények megvalósítására, az egyes vízgazdálkodási szakágak összehangolt fejlesztési követelményeire. Bizonyítható, hogy ilyen módon gazdaságosabban, a népgazdaság szempontjából célratörőbben, e mellett szakmailag is helyesebben lehet a fejlesztéseket megoldani. A vízellátási szakágazat részéről azonban rá kell mutatni néhány körülményre, mely a gazdaságban a komplex szemlélet érvényesülése ellen hat. így — Adott időszakban, adott szakágazatnak a megvalósítás tekintetében prioritása van. Nyilvánvaló, hogy ha pl. Debrecen város fejlődése a jelenleginél korábban (pl. a Keleti főcsatorna megépülése előtt) következik be, ezzel a szükséglettel nem lehetett volna a Keleti főcsatorna létesítését sem megvárni, sem azt kikényszeríteni; — fontos árvízvédelmi érdekből megvalósuló beruházásnál nem lehet megvárni, míg a komplex szeiúlélet érvényesüléséhez szükséges vízellátási igény (éppen olyan sürgetően és fizetőképesen) is megjelenik. Magam részéről a regionális lefolyásszabályozás döntő fontosságát a távlati igények kielégítéséhez szolgáltatott alternatívákban, lehetőségekben látom. Ma még ugyan a nagyobb kapcsolat a felvázolt regionális lefolyásszabályozás és a regionális vízellátási rendszerek között hiányzik, ez azonban megteremthető és meg is kell teremteni. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy ezek az alternatívák csak kedvező gazdasági környezetben választhatók a legoptimálisabban meg, egyébként az egyes szakágaknak mindig prioritásuk lesz. További vizsgálatokat igényel az a körülmény, hogy az egyes vízhasználatok vízminőség-igénye más és más, egymással csak részben, vagy egyáltalán nem konvertálható. A nyersvizek nagy átvezetési elképzelései szükségszerűen nem biztosítják a közbenső térségek ivóvíz minőségű vízszükségleteit további manipuláció nélkül. Megfontolást igényel ezzel kapcsolatban az optimális víztisztítótelepi nagyság stb. Mindezek sürgetően követelik a vízügyi szervezeten belüli regionális tervezési egyséb létrehozását. Ma még nem késő. Egyébként: A nagy átvezetések és a régióközi vízellátási rendszerek ésszerű összehangolása kibékítheti a két regionális rendszer ma még kétségtelenül meglevő ellentéteit. Az is tény, hogy az ipar sürgető szükségletei egyben elsődleges kikényszerítői is a regionális lefolyásszabályozási rendszerek megvalósításának.