Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Bolberitz Károly: Az egészségügyi vízvizsgálatok fejlődése

Dr. Bolberitz K.: Az egészségügyi vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. 167 Igen sok időt vett igénybea nagyszámú sorozatvizsgálat eredményeinek kiszámítása. Minden titrálási eredmény megállapításához két szorzásra volt szükség, először a titrálási eredményt a titráló oldat faktorával kellett szorozni, majd ezt átszámítani ion-koncentrációra. Akkoriban — nem lévén számológépek — ez komoly munkát jelentett. Ezért vezette be a Vízügyi Osztály a pontosan egves-faktorú normál oldatok készítését, amely a számítási munkát felére csökkentette. Később számoló-korong is készült a víz egyensúlyi állapotának kiszámítására, amelyen először alkalmaztak kémiai egyenérték-skálát [43], A kútvizeken kívül a 30-as években megkezdődött a vízművek vizsgálata is. 1934-től kezdve számos jégminta ellenőrzését kellett elvégezni; akkoriban télen a befagyott felszíni vizek jegét termelték ki és vermekben tárolták. Ez a jég bakteriológiailag nem volt kifogástalan. Az ásványvíz vizsgálatok száma annak idején nem volt nagy (3. táblázat), a mélyfúrások ugyanis lassan haladtak és költségesek voltak. Az ásványvíz vizsgálatok hosszú időt vettek igénybe, mert a nyomelemek mérése a klasszikus eljárásokkal nagyon komplikált, viszont döntő fontosságú és nélkülözhetetlen volt. Az analitikai módszereket állandóan javítani kellett. A Winkler-féle brucinos nitrátmérés kellemetlenséggel járt, mert a brucin-por egy része az adagolás során a levegőbe került és a laboratóriumban dolgozóknak keserű szájízt okozott. Külföldön ezért javasolták a kloroformban oldott brucin adagolását, melyet kipróbáltunk, de nem vált be, mert a tömény kénsav adagolása forróvá tette az oldatot, ilyenkor a kloroform forrásba jött és bűzt okozott. Ennek kiküszöbölésére Bolberitz sósavas-brucin oldatot készített, ami a gyakorlatban jól bevált [21, 40], így a magyar vízvizsgálati szabványba is bekerült és innen a külföldi előírások is átvették ezt a módosítást. Papp Sz. a pH és az agresszív szénsav mérésére dolgozott ki eljárást [15— 17], amelyet a szabvány elő is írt és az országban széles körben alkalmaztak. Az ásványvizek vizsgálata során fontos a jód tartalom mérése. A Winkler-módszerrel azonban csak 0,1 mg/l-nél nagyobb koncentrációt lehetett mérni. Bolberitz K. úgy módosította a Winklermódszert, hogy a kimutathatóság alsó határa 0,2 mikrogramra csökkent, ami a harmincas évek elején nagy eredménynek számított. A ma is használt Winkler-féle oldott oxigén meghatározási módszer eszközeit is tökéletesítették. Bevezették az ún. nyelvesdugós mintavevő üvegek használatát, amelyek az OKI üvegtechnikai műhelyében készültek. Ez egyszerűsítette a munkát, mert magát a titrálást is el lehetett végezni a mintaüvegben. A mélyfúrású kutak gázveszteség nélküli vízmintavételére Jendrassilc A. és Bolberitz K. mintavevőt szerkesztett, amely a kívánt mélységben 3—6-szor átáramoltatta a vizet az oldott gázok meghatározására szolgáló edényen. A mintavevővel az oldott oxigén, a szabad szénsav és a kénhidrogén meghatározását megbízhatóan lehetett elvégezni. Bár a készülék drága volt, 400 pengőbe került, az USA-beli Harward-Egyetem is rendelt belőle. Minthogy a 30-as évek elején már sok vascsövezetű fúrtkút vízminősége leromlott a víz agresszivitása következtében, Jendrassilc A. kísérleteket végzett ennek megszüntetésére a városligeti mélyfúrásnál. Megfelelő mélységbe meszet adagolva védőréteget képezett a vascső falán, amely a kútvíz vastartalmát 2 mg/l-ről 0,03 mg/l-re csökkentette. Az 50-es években Papp Sz. folytatta ezt a munkát. A védőréteg képzést klórmész adagolásával egészítette ki, amely szintén eredményesnek bizonyult [45], A vízművizek vas és mangán tartalmának csökkentésére Papp Sz. új — Fermago-nak elnevezett — szűrőanyagot szabadalmaztatott [18], amelyet már 1940-ben 31 helyen alkalmaztak. Minthogy a háború előtt az OKI Vízügyi Osztálya foglalkozott legintenzívebben a vízvizsgálatokkal, a Magyar Szabványügyi Intézet által javasolt vízvizsgálati módszerek kidolgozása és bírálata céljából létesített szakbizottság elnöke az OKI akkori vezetője dr. Johan Béla, majd utána dr. Tomcsilc József lett. A vizsgálati módszereket két előadóbizottság dolgozta ki: a kémiai előadóbizottság 12 tagból állt, elnöke dr. Gróh Gyula volt, a bakteriológiai bizottság pedig 8 tagból állt, ennek elnöke dr. Ströszner Ödön, majd dr. Lovrekovich István volt. A feladat az volt, hogy az ivóvizektől a szennyvizekig minden vízféleségre kiterjedő vizsgálati módszereket dolgozzanak ki, ami akkoriban óriási munkát jelentett. A 30-as évek végén csak a németek és a dánok rendelkeztek szabványos vizsgálati módszerekkel, de ezek közül csak egy-kettő jelent meg. Az első átfogó vízvizsgálati és vízminősítési szabvány Magyarországon készült. A kémiai előadóbizottság — amely a vizek mikroszkópos vizsgálatával és biológiai értékelésével is foglalkozott — 26 ülésen dolgozta ki az eljárásokat, a bakteriológiai bizottság pedig 6 ülést tartott. A kémiai és fizikai vonatkozású javaslatok szövegét dr. Bolberitz K., a mikroszkópos és biológiai szöveget dr. Maucha K., a bakteriológiai szöveget dr. Lovrekovich /., az ivóvíz minősítésére vonatkozó javaslatot pedig dr. Jendrassik A. készítette el. A sok laboratóriumi munkát is igénylő szabványok elkészítése hosszú ideig tartott, ezért a MOSz 448-as Vízvizsgálati szabvány csak 1942 május hóban jelent meg. A második világháború kitörése után csökkent a vízvizsgálatok száma, bár ezek kiterjedtek az ország visszacsatolt területeire is. A felszabadulást követően, Jendrassik A. 1946ban bekövetkezett halála után dr. Papp Szilárd lett a Vízügyi Osztály vezetője. Az első években nagy nehézségek mutatkoztak a laboratóriumi edények és vegyszerek beszerzése terén, így a vízvizsgálatok számát csak lassan lehetett fokozni (3. táblázat). Ezidőtájt az osztály egy nagy laboratóriumban nyert elhelyezést, a dolgozók száma pedig 20-ra növekedett. így ki lehetett terjeszteni az ellenőrző és kutató munkát a fokozatosan szaporodó vízművekre, törpevízművekre, amelyeket már az Országos Vízügyi Hivatal épített, továbbá a fürdővizekre, a szennyvizekre és a felszíni vizekre.