Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Dr. Bognár Győző–dr. Vermes László: A szennyvizek és hulladékok mezőgazdasági elhelyezésének, ill. hasznosításának hatása a mezőgazdasági vízgazdálkodásra

152 Hidrológiai Közlöny 198(T: 4. sz. Dr. Bognár Gy.—dr. Vermes L.: A szennyvizek és hulladékok a jövőben épülő agrokémiai társulásoknak. E társulások működési területén követelmény az ökoszisztémák, a talaj, az élő vizek rendszeres vizsgálata. Ennek költsége megtérül a műtrágyák és növényvédőszerek gazdaságosabb felhasználásában. Az AGROBER a fejlesztési munkájának keretében, laboratóriumi szinten dolgozott ki több változatú szennyvíztisztító eljárást a növényvédőszereket tartalmazó telepi mosóvizek tisztítására. A félüzemi kísérletre anyagi fedezet hiányában, még nem került sor. Az egyik változatában, az aktív szénen kívül más idegen anyagot nem használ fel a technológia. így a tisztított szennyvíz nem tartalmaz talajszennyező anyagot. A nagy létszámú állattartó telepen keletkező hígtrágya problémája szélesebb körben ismert. Az általános képet a szélsőséges vélemények torzítják. Tény, hogy a mezőgazdasági üzemek kissé mellékes kérdésként kezelik a hígtrágyával való foglalkozást. Az AGROBER alapelve e témában: — a trágya, a hígtrágya elkerülhetetlenül nagy tömegben keletkezik a nagy létszámú állattartó telepen, az erről való gondos kezelés és elhelyezés szerves része az állattartó telep üzemének — a trágya, hígtrágya a műtrágyák hatását (hasznos és káros) javító és a talaj szervesanyag-tartalmát növelő hasznos melléktermék — a trágya, a hígtrágya a biológiai körforgalomba kedvezően beilleszthető. Alapvetően különböző a sertés- a tejelő- és a hízó-szarvasmarha telepen keletkező trágya. A vállalat az állattartási technológia kialakításával egyidejűleg tervezi a trágya, hígtrágya kezelési és elhelyezési munkarészeket is. A sertéstelepeken a vízöblítéses rendszerű kitrágyázásnál, a fázisbontás — hosszú idejű tárolás —- öntözéses elhelyezés a kedvező megoldás. Ez a felfogás környezetvédelmi,- vízminőségvédelmi,gazdaságossági és üzemelés szempontok összetevéséből alakult ki. Kísérleti terv készül oly sertéstelepi tárolástechnológiára, melynél a kitrágyázás mechanikai rendszerű. Ezáltal a keletkező hígtrágya mennyisége a jelenlegi átlag 30%-ára csökkenne. A tejtermelő szarvasmarha telepeken most már csak mechanikus kitrágyázást előirányzó terv készül. A tartástechnológia az eddigi zárt rendszerek helyett nyitott épületekbe való elhelyezésre törekedik. Az egyoldalról nyitott istállóépületekhez csatlakozik a 20—30 m

2/állat területű kifutó. Az istállóépületben 1—1,5 kg/nap almot irányoz elő a tartástechnológia állatonként. Ezáltal lehetővé válik a különböző helyeken keletkező trágya, hígtrágya külön kezelése. Ilyen típusú mintatelep terve elkészült és építése megkezdődött a Tamási Állami Gazdaságban. A különválasztott trágyakezeléssel elérhető, hogy az állati ürülék 70—80%-a nem kerül vízzel közvetlen kapcsolatba és fermentálás után érett trágyaként hasznosítható. A marhahízlaló telepek szabadtartásos rendszerrel épülnek. A karámok,- a tartózkodási tér,20 m

2/állat fajlagos területű. Trágya probléma e telepeken eddig nem fordult elő. A karámok és az élővizek (tó, folyóvíz) között 50 m védőtávolságot irányoznak elő a tervek ha e területen évelő növényzet van. Meliorációs beavatkozással védjük a vizeket, ha a domborzati viszonyok kedvezőtlenek. Az összes tervek a talajterhelés mértékének megállapításával készülnek. A talaj túlzott igénybevételének elkerülése egyben a vizek védelmét is jelentik. Újabban bevezetésre került a meliorációs munkák tervezésében, a hidrológiai vizsgálatok elvégzése. A gépjavító üzemekben a legtöbb szennyvíz a munkagépek és szállító járművek mosásából keletkezik. Eddig csak ülepítés volt az egyetlen tisztító műtárgy. Bár nem tartozik szorosan az AGROBER profiljába, a vállalat a jövő évi fejlesztési tervébe kívánja beállítani az olajos kocsimosó vizek tisztításának tanulmányát.* Dr. Rákos Zoltán (MÉLYÉPTERV) Az üzembe helyezett szakosított állattartó telepek száma hazánkban ma mintegy 800-ra tehető. Az ezeken termelődő hígtrágya éves mennyisége kb. 15—20 mill. m

3. Ez a trágyatömeg amennyiben tisztítást igényel, ill. környezeti szennyezést okozva elfolyik, oxigén fogyasztása alapján 8 millió lakos egyenértékű szennyvíznek felel meg. Beltartalmi (növényi hatóanyag) értéke révén viszont mintegy 80—100 ezer hektár szántó, azaz az ország összes szántóterületéből kb. 2% tápanyag pótlására lenne alkalmas és értéke — műtrágya árban kifejezve — meghaladná az évi félmilliárd Ft-ot. Bár ezen teljes hatóanyag hasznosulás sem műszaki, sem agronómiai oldalról nem biztosítható, az előrebocsátott számok gazdasági szempontból is elégséges indoknak látszanak a szerves anyag természetes körforgásán belül a talajba juttatás, a talajban történő elhelyezés szorgalmazására. A bevált módszerek: a homogenizálási, fázisbontási, ill. tisztítási eljárások mai fejlettségi szintje mellett ugyanis biztosan található olyan megoldás, amely alapvetően szóba jöhet és alkalmas bármely mezőgazdaságilag művelt területen a hígtrágya elhelyezésére és lehetséges mértékű hasznosítására. A hígtrágya, illetve az iszap hidraulikus kihelyezése nemcsak a szivattyús csőhálózatban rendelkezésre álló technikai lehetőségnél fogva, hanem jellegében is alapvetően vízgazdálkodási, melioratív beavatkozás a növénytermelő táblán. Ezért feltétlenül bele kell illeszteni a korszerű és a nagyüzemi módszerekre mindinkább rátérő mezőgazdaság napjainkban újjáalakuló vízgazdálkodási rendjébe, módszereit összhangba kell * Az AGROBER Műszaki Fejlesztési Főosztálya 1979-ben kiadta a tervezői részére G. F. által készített „Olajjal szennyezett kocsimosó vizek tisztításának tervezéséhez" című segédletet.