Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Dr. Bognár Győző–dr. Vermes László: A szennyvizek és hulladékok mezőgazdasági elhelyezésének, ill. hasznosításának hatása a mezőgazdasági vízgazdálkodásra

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 60. ÉVFOLYAM 4. SZÁM Budapest, 1980. április 145—192. oldal A szennyvizek és hulladékok mezőgazdasági elhelyezésének ill. hasznosításának hatása a mezőgazdasági vízgazdálkodásra* DE. BOGNÁR GYŐZŐ** DR. VERMES LÍSZL Ő** a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. 1. Bevezetés Hazánk vízfelhasználása mintegy 4,5—5,0 md köbméter évente. Feltételezhetjük, hogy közel ennyi szennyvíz keletkezik, és ha ennek elvezetéséről nem gondoskodnánk, egyenletes rétegben kb. 50 mm-es szennyvíz borítaná az ország felszínét. Ez akkor is megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, hogy 2/3 része csak hőszennyezett erőművi hűtővíz. Ennek a víznek egyre növekvő hányada tisztítatlanul jut a befogadókba és rontja a környezetüket, veszélyezteti egészségünket, rontja a termelés lehetőségeit. A probléma tehát környezetvédelmi jellegű. Törekvésünk, hogy a befogadók terhelésének akár a nulláig való csökkentése érdekében gondoskodjunk a szennyvizek elhelyezéséről. 2. A szennyvizek és hulladékok mezőgazdasági elhelyezésének, illetve hasznosításának indoklása A talajban való szennyvízelhelyezést tehát mindenekelőtt környezetvédelmi, vízvédelmi szempontok sürgetik. Ez jelenti ugyanis a legteljesebb vízvédelmet, és a szennyvizek teljes megtisztulásához így felhasználhatjuk a talajban végbemenő folyamatokat is. Különösen a lebegő anyagoknak, a * Összeállítva az MTA Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottsága és a Vízgazdálkodási Bizottság Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Albizottsága 1977. december 8-i együttes ülésén elhangzott előadás és vita alapján. A szerkesztőséghez érkezett: 1979. november. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. foszfornak és a bakteriális szennyeződéseknek erőteljes csökkenése következik be a talaj mélyebb rétegeibe történő beszivárgás során, amint azt a Debreceni Kísérleti Szennyvízöntöző Telepen, valamint a Gyulai Szennyvízöntöző Telepen végzett vizsgálataink is igazolják. Indokolt ez a módszer azért is, mert a szennyvizek (még a különböző mértékben kezelt, előtisztított szennyvizek is) olyan oldott és lebegő anyagokat tartalmaznak, amelyek a talajban és a talajon élő növényi és állati szervezetek táplálékául szolgálhatnak, ezért ésszerűen hasznosíthatók. Mindez nemcsak a különböző mértékben előkezelt szennyvizekre vonatkozik, hanem — talán még nagyobb súllyal — a természetidegen anyagokat nem tartalmazó egyéb szerves melléktermékekre : a szennyiszapokra, valamint a trágyákra is érvényes. Az utóbbiak a környezet — és különösen az élővizek — legveszélyesebb potenciális szennyezői, ezért a talajba történő elhelyezésük föltétlenül szükséges, sokkal indokoltabb mint a szennyvizeké. A szennyvizek, szennyvíziszapok, trágyák és egyéb hulladékok elhelyezése tehát akkor válik parancsoló szükségszerűséggé, amikor mennyiségük és koncentrációjuk a környezetre veszélyessé válik. Napjainkban sajnos ezt a kritikus küszöböt átléptük, ezért időszerű, hogy a hasznosítás módszereit tudatosan beillesszük mind a környezetvédelem, mind pedig a mezőgazdaság termelési módszerei, eszközei és feladatai közé. Ehhez azonban úgy kell hozzáfognunk, hogy az élelmiszer- és nyersanyagtermelés eredeti célkitűzéseit és feladatait ne zavarjuk meg. Évtizedes gyakorlati és kutatási eredmények alapján bebizonyosodott, hogy ez a kettős cél csak akkor érhető el, ha a természeti