Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Dr. Bognár Győző–dr. Vermes László: A szennyvizek és hulladékok mezőgazdasági elhelyezésének, ill. hasznosításának hatása a mezőgazdasági vízgazdálkodásra

146 Hidrológiai Közlöny 198(T: 4. sz. Dr. Bognár Gy.—dr. Vermes L.: A szennyvizek és hulladékok Élelmiszeripari termékek ÉLELMISZERIPAR \ ÁiiJjjn^j^^, ^SCimellkktem^L Közvetlen állati eredetű élelmiszerek Növényi \ termékek \ Növényi termékek Városi szennyvizek Ipari \ szenny vizek\ TALAJ - NOVENYTERMESZTES < a szennyező anyagok lebontása és a bomlási termékek asszimilálósa a növények által) 1. ábra. A tápanyagok körforgása a szennyvizek és hulladékok mezőgazdasági hasznosításakor (KUTERA, 1971 nyomán ) Puc. 1. Kpyeoeopom numamejibHbix eeufecme npu ceAbCKoxo3nücmeennoM ucnoAb3oeaiiuu omxodoe u cmovnux eod (CoemcHO KYTEPA, 1971J Abb. 1. Kreislauf der Nahrstoffe bei der landwirtschaftlichen Nutzung von Abwassem und Abfallstoffen (laut KUTERA, 1971) adottságokat, a technikai lehetőségeket és a szocialista mezőgazdasági viszonyok nyújtotta kedvező szervezeti feltételeket sokoldalúan elemezzük és kihasználjuk. A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának gyakorlati bevezetését a fentieken kívül általános gazdasági követelmények is sürgetik. A szennyvizek, hígtrágyák tisztításának és felszíni befogadókba való bevezetésének gazdaságos alternatívája az egyszerűbb tisztítási eljárásokon átesett víznek a megfelelő egészségügyi és kémiai vizsgálat után való mezőgazdasági elhelyezése, vagy hasznosítása. 3. Az elhelyezés és hasznosítás nagyüzemi módszereinek alapelvei Mind a szennyvizek, mind a szennyvíziszapok, mind pedig az új, szakosított állattartó telepeken, az alom nélküli tartástechnológia során vízzel eltávolított hígtrágyák folyékony halmazállapotú, nagy mennyiségben előforduló anyagok. Kezelésük alkalmával jelentős anyagmozgatási feladatokat kell megoldani. A megoldás leggazdaságosabb módszere, egyben a technikailag is legkönnyebben megvalósítható szállítás a hidraulikus anyagmozgatást helyezi előtérbe. Igaz, hogy ilyen esetekben nagy mennyiségű vizet kell szállítani a hasznosítható anyagok mellett, de ugyanez a víz egyben a különféle anyagok szállító közege is, továbbá maga is hasznosítható, sőt elősegíti a benne levő növényi tápanyagok jobb hasznosulását. A folyékony halmazállapotú hulladékok és szennyvizek hidraulikus szállítása lehetővé teszi, de egyúttal meg is követeli, hogy szétosztásuk is hidraulikus módszerrel történjék. Ez pedig üzemi gazdálkodás körülményei között egyet jelent azzal, hogy a hasznosításra kerülő szennyvizeket a vízpótló öntözéseknél alkalmazott módszerekkel és berendezésekkel juttassák ki és osszák szét a felhasználás területén. Vagyis a szennyvízhasznosítás leginkább a nagyüzemi öntözéses gazdálkodáshoz kapcsolódhat, annak egyik speciális ágát alkotja. A különböző mértékben előkezelt szennyvizeket, a hígtrágyákat, sőt gyakran a szennyvíziszapokat is szerte a világon hosszabb-rövidebb tárolás után a felszín alatti nyomóvezetékes öntözőtelepek és a hozzájuk csatlakozó, különféle műszaki megoldású mozgatható öntözőberendezések segítségével növények öntözésére, mezőgazdaságilag művelt területek trágyázására használják fel. Ezen a ponton válik kétoldalú vízgazdálkodási beavatkozássá a szenny vízhasznosítás: a természetes vizek védelme érdekében a szennyezőanyagok elhelyezése történik meg általa az egyik oldalon, miközben a mezőgazdasági vízgazdálkodás egyik ágát, az öntözést mint eszközt használjuk föl a másikon. Szoros kapcsolat alakulhat ki a szennyvízhasznosítás és a mezőgazdasági termelés között is: olyan mesterségesen, az ember által létrehozott és irányított ökológiai rendszert kell teremtenünk, amelyben károsodás nélkül kialakulhat a szennyvizekben levő különféle anyagokat és a vizet a természetes körfolyamatokba visszajuttató anyagforgalom (1. ábra). Akár csupán elhelyezés, akár hasznosítás a cél, a szennyvizek, szennyvíziszapok és hígtrágyák talajba juttatása nem jelenti ezek egyszerű fizikai, vagy kémiai folyamatokba való bekapcsolását. Mindazok a próbálkozások, amelyek a talajoknak csupán ilyen hatásokon alapuló szűrő szerepét kívánták kihasználni, bizonyos idő után kudarcba fulladtak: a talaj túlterhelődött, eltömődött és egy idő után már sem fizikai szűrő, sem kémiai adszorbeáló hatását nem volt képes kifejteni. A talajokban biológiai folyamatok is végbemennek, és ezeknek a folyamatoknak a fönnmaradásához, fönntartásához a talajban és a talajon élő szervezetek — így a növények is — nélkülözhetetlenek. Enélkül -— különösen hosszabb távon — nem valósulhat meg sem a szennyezőanyagok ártalommentes elhelyezése, lebontása és felhasználása, sem pedig a hasznosításra alkalmas tápanyagok hasznosulása. A természetes növénytakaróval borított területeken a változó hatásoknak megfelelően dinamikusan változó egyensúlyi helyzetek alakulnak ki és teszik lehetővé az élet fennmaradását mindaddig, amíg a hatások túlzottan egyoldalúvá nem válnak és ezt az egyensúlyt megbontják. Ilyen esetekben is, de a mesterséges, ember által irányított ökoszisztémákban is — mint amilyenek a növénytermesztésre igénybe vett területek — csak külső, emberi beavatkozás révén állítható vissza az a dinamikus egyensúlyi állapot, amely az önfenntartásra alkalmas. Sőt az emberi beavatkozás tervszerűsége esetén a rendszer nemcsak ismét önfenntartóvá, hanem a nagyobb terhelések elviselésére is képessé válhat: ezáltal tudjuk növelni egyes talajok termékenységét, ezáltal tudunk többet, intenzívebben termelni, és ezáltal vagyunk képesek arra is, hogy úrrá legyünk a szennyezések hatásának kiküszöbölésén.