Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

3. szám - Dr. Koltay József: A társulatok szerepe a közműves vízellátás és csatornázás fejlesztésében

120 Hidrológiai Közlöny 19tS0. 3. sz. Dr. Koltay J.: A társulatok szerepe vízellátásban és 1975. év végén több mint ezer falusi településen kereken 500.000 m

3/nap víztermelő kapacitás állt rendelkezésre, mintegy 2 millió községi lakos részére biztosítva a korszerű, vezetékes vízellátást. — 1975. májusában a Hajdú-Bihar megyei Kőrösszegapáti községben felavatták az ország 1000. községi vízművét. — Megindult több megyében szervezett formában, társulati úton a csatornamű építési program. Az 1975. év végéig társulati úton épült és üzembehelyezett víziközművek számának kedvező alakulását, továbbá a városokban és várossá fejlődött településekben társulati úton elért eredményekre vonatkozó főbb mutatókat (1958—1975) az 5. és 6. táblázat adatai részletesen tartalmazzák. 3. A társulati mozgalom jelentősége a falusi vízellátás fejlesztésében A községekben vízvezetékhálózat 1945 előtt csak elvétve épült. 1945. évben a falusi vízvezetékhálózat hossza nem érte el á 800 km-t, az ellátottak száma pedig alig haladta meg a 100.000 főt, kiknek zöme is alacsony nyomású körzeti vízvezetékkel volt ellátva. 1945. után a falusi lakosság vízellátásának fejlesztését igen alacsony szintről és nehéz körülmények között kellett elkezdeni. 1958-ig a falusi vízellátás terén, bár a korábbiakhoz képest számottevő eredmények születtek, az országos helyzet lényegesen nem javult. Megállapítható, hogy 1958-ig elsősorban a közkút-építési program végrehajtása terén elért eredmények a kiemelkedőek, továbbá az a tény, hogy ebben az időszakban a körzeti vízvezetékek és a „törpevízművek" jelentősége tovább növekedett nemcsak a városokban, hanem a községekben is. 1958-tól a falusi lakosság vízvezetékes ellátásának fejlesztése során új szempontok érvényesítése vált szükségessé: — A felszín alatti vízkészletekkel okszerűen kell gazdálkodni, mert a lakosság és az ipar fokozódó vízigényének kielégítése egyre nehezebbé vált, ezért a fejlődés útja a központi vízszolgáltatás lett. — Az ún. körzeti vízvezetékek létesítését a törpevízművek építési programja váltotta fel. (A törpevízmű az eredeti fogalmi meghatározás szerint — főleg falusi településeken létesített — olyan közcélú vízszolgáltató mű, amely túlnyomóan közterületeken lévő kifolyókon keresztül szivattyús üzem mellett biztosítja az ivóvizet). — A költségek csökkentése, de elsősorban a kivitelezés gyorsabb végrehajtása érdekében az előregyártott létesítmények széleskörű alkalmazása vált szükségessé. Különösen kiemelkedő jelentőségű az acélszerkezetű víztornyok (hidroglóbuszok) széleskörű elterjedése, ami nagymértékben segítette a törpe víz mű vesítési program tervszerű végrehajtását. 3. kép. Előregyártott 100 m

3-es acélszerkezetű víztorony (hidroglóbusz) felállítása Bild 3. Aufstellung eines vorgefertigten stahlernen 100 m

3 Wasserturms (Hydro glóbus) — A községi közműves vízellátás fejlődését 1958tól a helyi erőforrások mozgósítása nagymértékben meggyorsította. A vízgazdálkodási társulatokról szóló 1957. évi törvényerejű rendelet lehetőséget adott arra, hogy az érdekeltek ivóvízellátásának megoldására társulatot alakítsanak. Csak a társulatok szervezésével vált lehetővé, hogy 1962-ben már csaknem minden megyében tervszerűen megindult a községek vízművesítése. A községi vízművek építése 1962. évtől már országos mozgalommá fejlődött. Ennek okai: — A lakosság fokozódó érdeklődése a kényelmesen beszerezhető, illetve szolgáltatott víz iránt, — a falvak központi vízellátásának kiépülése állami érdek, mert a lakosság ellátása így gazdaságosabban, a felszín alatti vízkészletek fokozott kiemelésével, a higiéniai követelmények biztonságosabb betartása mellett oldható meg, — a falu villamosításának befejeztével megteremtődött a gépi úton üzemben tartott törpevízművek energiabázisa, — a községfejlesztési alapok e célra történő összpontosításával jelentős helyi anyagi erők jelentkeztek,