Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
3. szám - Dr. Némedi László–dr. Hegedűs Jánosné–Pietraskó Gizella: A természetes hígulás szerepe a fővárosi Duna-szakasz terhelhetősége szempontjából
Dr. Némedi L.—Dr. Hegedűs J.-né—Pietraskó C.: A természetes hígulás Hidrológiai Közlöny 1980. 3. sz. 111 10. táblázat Mértékadó ipari és kommunális szennyező források LC 5 0 hígítási igénye a fővárosi Duna szakaszon Tabelle 10 Verdünungs bedarj LC 5 0 der massgebenden industrielleti und kommunalen Verunreinigungsquellen an der Budapester Donaustrecke, 1978 A Dunába ömlő szennyvizek származása és jellege Mintavételi alkalmak száma Átlagos vízhozam [m 3/nap] LC 5 0 hígítási igénye 5 toxilógiai teszt alapján Szilas-patak, kevert 14 1 : 1—1 : 200 CSM Zsilip-u, kevert 2 1 : 5—1 : 25 Rákos-patak, kevert 11 1 : 1—1 : 5 CSM Vízafogó-u, kevert CSM Ferencváros, kevert 4 200 000 1 : 25—1 : 50 CSM Vízafogó-u, kevert CSM Ferencváros, kevert 6 390 000 1 : 20—1 : 25 XXI. ker. ÁFOR, ipari 2 230 1 : 5—1 : 100 CSM Csepel, kevert 2 20 000 1 : 5—1 : 15 Pesti oldal együtt 640 000 Aranyhegyi patak 3 1 : 1—1 : 20 CSM Mozaik (Zab)-u, kevert 2 2 000 1 : 5—1 : 35 CSM Harcsa-u 1 1 : 25 CSM Kavics-u 1 1 : 5 CSM Zsigmond-tér, kevert 5 55 000 1 : 10—1 : 50 III. Óbudai Gázgyár, ipari 4 27 300 1 : 5—1 : 25 III. ker. BUSZESZ, ipari 2 2 700 1 : 10—1 : 20 CSM Üstökös-u, kevert 1 1 : 15 Ördög-árok 4 65 000 1 : 5—1 : 15 CSM Gellért-tér, Bertalan 2 1 : 1 CSM Budafoki-út, kevert 2 55 000 1 : 25 CSM Hunyadi-u, kevert 1 1 : 25 Határ-árok 2 1 : 50—1 : 85 Hosszúréti patak 2 1 : 1—1 : 15 CSM Háros-u, kevert 1 20 000 1 : 25 CSM Nagytétény, kevert 1 1 : 10 XXII. ZIM ipari 3 650 1 : 5—1 : 50 XXII. Budacoloi' + Papírgvár 4 12 500 1 : 1—1 : 5 XXH. BUSZÉV ipari 2 1 750 1 : 1 Nagytétényi Sertéshizlalda 3 1 : 100— 1 : 300 Budai oldal együt t 260 00 0 Átlagos szennyvíz mennyiség Budapesten 1 100 000— 1 : 140—1 : 200 Budapest szennyvizének természetes hígu- —1 500 000 lása a befogadó Dunában (étlag) Magasabb hígítási igényt is találtunk két, nem a Nagy-Dunába ömlő szennyvíz esetében: XXI., MERKÚR telep (1:400) és a XVI., AURAS galvános szennyvize (1:1000). A toxikus hatások megítélése a befogadó Dunában igen összetett feladat. Vizsgálataink szerint ugyanis csak az akut hatások regisztrálhatók, a laboratóriumban a módosító tényezők nem modellezhetők (pl. szinergista hatás). Az általunk talált LC 5 0 hígítási értékek tehát a legkedvezőbb esetet mutatják, a valóságban arra kell számítani, hogy ennél mindig magasabb hígulás szükséges. Mivel a módosító tényezők egzakt módon nem vehetők figyelembe, ezért nem alkalmazunk egységes biztonsági faktort. Következtetések 1. A fővárosi Duna-szakaszon végzett bakteriológiai és víztoxikológiai vizsgálatok alapján jól jellemezhető Budapest kommunális és ipari szennyvizeinek mennyiségi és minőségi hatása. A bakteriológiai paraméterek alapján 1 nagyságrenddel romlik a Duna vízminősége. Ezt a romlást a folyó vízhozam-változása érezhetően nem befolyásolja. Az áradások idején a bakteriológiai szennyezettség nem csökken a természetes hígulás következtében (eróziós hatások). Huzamosan magas vízállás esetén viszont már kimutatható a hígulás hatása. 2. Budapest térségében a bevezetett szennyvizek csak a főváros alatt, kb. az 1637—1632 fkmnél keverednek, a csóva-hatás kifejezett. Ezért a hígulási számításoknál ezt a körülményt mindig figyelembe kell venni. 3. A vízhozam és a vízminőség összefüggését a főváros térségében csak tendencia jelleggel lehet vizsgálni, mivel a módosító tényezők nagyrészt követhetetlen módon befolyásolják az elkeveredést. Hammer képlete alapján a számított szennyeződés Budapest alatt nagyságrendben közel áll a talált értékekhez, de abszolút értékben mindig magasabb ez utóbbi (bakteriológiai vizsgálatok). 4. Közegészségügyi szempontból a fővárosi Duna-szakasz bakteriológiai szennyezettségében az alacsony vízállás kritikus helyzetet jelent, de az áradás ugyanakkor nem oldja meg a vízminőségi problémákat, sőt esetenként újabbakat idéz elő. Más szóval a Duna szennyeződésének kérdése vízhozam szabályozással nem oldható meg. A víz újrahasználatának elkerülhetetlen ténye kötelezően előírja az öntisztulóképesség megóvását és a durva szennyezések távoltartását a befogadótól (szennyvíztisztítás). 5. A víztoxikológiai vizsgálatok alapján a folyó átlagos vízhozama jelenleg biztosítja a szükséges
