Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

3. szám - Horváth Erzsébet–dr. Oroszlány István: Felszíni vizek keletkezése áteresztő fedőrétegű öbözetekben

ioo Hidrológiai Közlöny 1980. 5. sz. Horváth E.—Dr. Oroszlány I.: Felszíni vizek keletkezése Fehértó -Majsai mintaöblözet (m-W7) 50 100 200 Vízgyűjtő terület [hm

!] 9. ábra. A kömpöci és szatymazi lefolyásmérőkön észlelt fajlagos lefolyást értékekből szerkesztett területkorrekciós grafikon Abb. 9. Das aus den an den Durchflussmessgeráten in Kömpöc und Szatymaz gemessenen spezifischen Abflüssen konstruierte Flachenkorrektions-Graphikon A napi lefolyások értékeinek feldolgozását Fogarasi Márton végezte (2.). Megállapította, hogy a tiszántúli öblözetekben tapasztaltakkal szemben itt a jan.-feb. havi esetek adják a szélsőséges értékeket (8. ábra). Ezek alatt helyezkednek el a márc.-ápr. haviak. Érdekes volt még, hogy júl.-aug. hónapokban a csúcsértékek erősen megközelítették a márc.-ápr. haviakat, egyébként viszont a tartóssági görbéjük a szept.-okt. haviakkal együtt a legkisebb lefolyásokat jelzi. Magyarázatképpen csak annyit mertünk fenti megállapításokhoz fűzni, hogy a fagyott talaj esetében feltehetően a gyors olvadásból származó felszíni vizek vízgyűjtő területe esetleg nagyobb lehet, mint amikor az áteresztő fedőréteg elnyeli a ráhulló esőt vagy hóle vet. A mértékadó esetek megválasztása során úgy gondolkodtunk, hogy bár a jan.-febr. havi napi átlagos lefolyások a legnagyobbak, az elején megfogalmazott igények alapján mégsem indokolt ebben az időszakban a napi értékekkel számolnunk, hiszen a semlyékek intenzív gyephasznosítás esetén is 10—14 nap vízborítást elbírnak, márpedig a lefolyó víz csak ezeken a legmélyebb részeken gyűlhet össze, és tárzódhat átmenetileg. Alapul, mértékadóként ezért a továbbiakban is a márc.-ápr. havi kritikus napi értékeket fogadtuk el. Kivételt ott kellett tennünk, ahol a jan.-febr.-i nagy vízborítások olyan településeket (tanyákat) veszélyeztetnek, melyekben jelentős károsodást okozhatnak. Kivételesen a térségben előfordulhatnak ugyanis olyan helyek, — mint erről a bejárások során meggyőződtünk — ahol a tanyák viszonylag mély, vízzel veszélyeztetett helyekre települtek. A veszélyeztetettségük akkor nőtt meg, amikor a levezető csatornák építésével nagy vízgyűjtő területekről folyhatnak felszíni vizek oda is, ahol azt korábban a domborzat lehetetlenné tette. Korrekcióra az eltérő csatornasűrűség, illetőleg (az ellapuló hullámok jelenségének ismeretében) a teljes vízgyűjtő terület eltérő kiterjedése következtében lehet szükség. Esetünkben, újabb hiányában, a csatornasűrűség okozta korrekciót a tiszántúli vízgyűjtők esetében kidolgozott módszerrel végeztük. A vízgyűjtő terület hatásának érzékeltetésére itt egy szerény összehasonlítást tehettünk. A két, vízhozammérőn (kömpöci és szatymazi) átfolyt azonos belvízhullámok csúcsértékei között (a fajlagos értékekre értelmezve) mintegy 20%-os különbséget találtunk, ami a nagyobb vízgyűjtő területű vízhozammérőnél mint csökkenés jelentkezett. Némi bátorsággal (jobb híján) ebből a 9. ábrán bemutatott korrekciós grafikont szerkesztettük és — inkább az összefüggés jellemzésére, mint általánosítható kapcsolatként — alkalmaztuk. A vizsgálatok, elemzések, megfontolások alapján végül is 3 változatot dolgoztunk ki a tervezők részére: — ahol a tanyák védelmére kell elsősorban gondolni, legyen mértékadó a jan.-febr. havi 2 éves gyakoriságú napi átlagos vízhozam. A vizsgált 1964—77 években egyszer fordult elő, hogy ennyi vagy ennél nagyobb lefolyást 4 egymást követő napon észleltek; — ahol az ültetvények védelmére kell a hangsúlyt — fektetni, a márc.-ápr. havi, 10 éves gyakoriságú érték legyen a mértékadó. A vizsgált évjáratokban egyszer sem fordult elő, hogy ennyi vagy ennél nagyobb lefolyás ezekben a hónapokban 1 napnál tovább tartott volna; — ahol a szántóföldi hasznosítás védelme a cél, ott a márc-ápr. havi, 2 éves gyakoriságú vízhozam legyen a mértékadó. 1964—77-ben nem fordult elő, hogy ennyi vagy ennél több 4 egymást követő napon a tavaszi hónapokban lefolyt volna. A tervezők részére természetesen fenti vízhozam adatokat 1/s.km

2 fajlagos lefolyásértékekre átszámítva kellett megadnunk. Mivel pedig a számítás alapjául az előzőek értelmében a mindenkori semlyék területek vehetők alapul, az észlelt lefolyásadatokat , ül. azok fajlagos értékeit a mintaöblözet semlyékterületeire vetítve kellett átszámítanunk. A tervezés részleteire vonatkozóan az alábbi irányelveket javasoltuk: a) A Csongrád és Bács megyei homokhátság területén (~ 100 km

2 kiterjedésű) öblözetenként a mértékadó vízhozamókat a semlyékterület alapulvételével a következő fajlagos értékekkel célszerű számolni a jan.-febr. havi 2 éves gyakoriságú vízhozam alsó határértéke 233 1/s.km

2 a márc.-ápr. havi 10 éves gyakoriságú vízhozam alsó határértéke 131 1/s.km

2 a márc.-ápr. havi 2 éves gyakoriságú vízhozam alsó határértéke 113 1/s.km

2 b) A térségben előforduló csernozjom típusú talajokon a tiszántúli területekre javasolt korábbi módszerrel [7] számítandók a mértékadó lefolyások, a fenti mértékadó célok sorrendjében az 1, a2, a 3%-os valószínűséggel várható fajlagos értékekkel.