Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

3. szám - Horváth Erzsébet–dr. Oroszlány István: Felszíni vizek keletkezése áteresztő fedőrétegű öbözetekben

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 60. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 97—144. oldal Budapest, 1980. március Felszíni vizek keletkezése áteresztő fedőrétegű öblözetekben HORVÁTH ERZSÉBET* DR. OROSZLÁNY ISTVÁN* egyetemi tanár Alföldünkön a mezőgazdasági termelés színvonalának ugrásszerű emelkedése szükségessé tette a vízrendezéssel szemben felmerülő igények újra fogalmazását, s ennek alapján az üzemi vízrendezés fejlesztését. Korábbi tanulmányainkban [7, 8] arról számoltunk be, hogy a felszíni vizek okozta károk megelőzése érdekében milyen új eredményekre jutottunk, milyen irányelvek lehetnek döntőek az új igények kielégítése során, mindenekelőtt a többé-kevésbé vízzáró, ill. vizet nehezen áteresztő tiszántúli talajaink esetében. Megállapításainkat a térségben található mintaöblözetek észlelési adatanyagára építettük. Később a Csongrád- és Bács-megyei távlati fejlesztési tervek alapanyagának elemzése során [1, 2] ki kellett térnünk a vízáteresztő fedőrétegű öblözetek vízrendezési feladatainak részletes vizsgálatára is. Ellenőriznünk kellett, hogy a korábbiakban kialakított irányelvekből mi az, ami következetesen itt is érvényesíthető, s mi az, ami kiegészítésre, módosításra szorul. Vizsgálataink alapjául a térségben található Fehértó—Majsai m.intaöblözet észleléseit [9] használhattuk. Az öblözet adatsorainak különböző célú feldolgozását korábban már mások is elvégezték [5, 6, 11], ezek azonban nem elégítették ki minden vonatkozásban kíváncsiságunkat, s így sajátos elemzéseket magunknak is végeznünk kellett. Eredményeinkről, következtetéseinkről ós javaslatainkról kívánunk most számot adni. A Fehértó—Majsai belvízöblözet Szeged és Kiskunhalas között terül el, mintegy 295 km

2 kiterjedéssel. A belvízöblözet talajadottságai igen szélsőségesek. A terület 65—70%-a a Duna hordalékából származó homok, ami mint fedőréteg, a térség magasabb helyein található. Vízáteresztő képessége nagy, de víztartó képessége kicsi. A homokhátak között a mélyedésekben, a terület 25—30%-án réti és szikes talajú „semlyékeket" * Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. találunk. Kémiai, fizikai, biológiai tulajdonságai nagyon kedvezőtlenek, kolloidjaik Na-sókkal telítettek, vízzáróak. Itt a talajvíz igen magas. Csupán kb. 8% a területaránya a legértékesebb mészlepedékes csernozjom talajnak. A mintaöblözetről a VITUKI részletes ismertetést [10] adott, itt csak azt idézzük fel, hogy az öblözet egészéről lefolyó vizeket egy Szatymaz térségében lévő, a két részöblözetből lefolyó vizeket pedig a Balástya és Kömpöc határában lévő vízhozammérők észlelik. A munkát ez esetben is úgy indítottuk, hogy tájékozódtunk a térség mezőgazdasági hasznosításának helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről, s ezek kapcsán a vízrendezéssel szemben jelentkező új igényekről. A helyszíni bejárások, tájékozódás és a korábbi tervek [3, 4] anyagainak áttekintésén túl mindenekelőtt arra a bő tapasztalatra támaszkodtunk, melyet a térség meliorációs kérdéseinek tudományos vizsgálatai során dr. Harmati István szerzett. írásos javaslatai [2] és személyes konzultációink eredményeképpen az üzemi vízrendezés fejlesztésének alapjaiul az alábbi igényeket fogalmaztuk meg: a) A térségben ma legnagyobb jelentősége az ültetvényeknek (szőlő, gyümölcs) van. Ezeket a korábbiakban úgy telepítették, hogy a növények a rossz vízgazdálkodású homok talajokon vízszükségletüket a talajvízből egészíthessék ki. Ahol nem voltak kellő figyelemmel a talajvíz játékára, az ültetvényekben károk keletkeztek, melyek helyenként az igen költséges újratelepítést is szükségessé tették. Akár azért, mert a túlságosan megemelkedett talajvízben a növény megfulladt, akár, mert a mélyre szállott talajvízből szükségletét nem tudta fedezni. Ma már csak ott támogatják az ültetvények telepítését, ahol előzőleg a vízrendezés megtörténik. Mindebből az az igény fakadt, hogy a meglévő ültetvények érdekében a térség talajvizének jelenlegi közepes szintjén a rendezés nem módosíthat, de a játékát célszerű lenne csökkenteni.