Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

1. szám - Dr. Fáy Csaba: A vízellátási szivattyúk fejlődési irányai

6 Hidrológiai Közlöny 1979. 1. sz. Dr. Fáy Cs.: A vízellátási szivattyúk 4. Hálózati nyomás fokozása Ha a település dombvidéken fekszik, illetve síkvidéken a korábbi vízellátási nyomáshatároktól függetlenítve felépített típusházak elterjedése létrehozza a nyomásfokozás igényét. A nyomómedence mellé telepített átemelő telepek felépítésükben rendszerint nem különböznek a hálózati nyomást létrehozó telepektől. A halózat közbenső pontjára csatlakozó nyomásfokozó azonban különleges helyzetbe kerül, mert a szívóoldali nyomása nem a légköri nyomás kis (±5 m. v. o.) környezetében áll be, hanem ennél sokkal magasabb (30—60 méter v. o.) is lehet. Ezt még az a körülmény is tetézi, hogy ez a szívónyomás a fogyasztástól függően napszakonként változik, ami erősen változó szállítómagasságot eredményez [1], Itt a legkedvezőbb szabályozás a fordulatszám változtatása, mert ennek legjobb hatásfokú mezeje (a Q — H parabola mentén) éppen egybeesik a szükséges szabályozási tartománnyal. Szabályozó jelként a szívóoldali nyomást célszerű felhasználni, esetleg kombinálva az ellennyomó medence vízállásával, mint gépet leállító, indító jellel. A szivattyú fordulatszámát csökkenteni kell, ha a szívóoldali nyomás megnövekszik. Előfordul a gyakorlatban az is, hogy a vízellátó rendszert bővítik, megépítenek egy új főnyomócsövet távolabbi területek vízellátására, emiatt a közelebbi területen megemelkedik a nyomás szintje. Ezen a területen települt nyomásfokozó tápnyomása annyira megemelkedhet, hogy a szivattyú csak úgy üzemeltethető gazdaságosan, ha visszaesztergáljuk a járókerekét, vagy csökkentjük a fordulatszámát motorcserével, esetleg mind a kettőt együttesen alkalmazzuk. Az ilyen hálózatról dolgozó telepeken semmi nem indokolja a függőleges tengelyelrendezést, s a kettős beömlésű szivattyúk alkalmazását sem, csak az, hogy esetleg olyan nagy a teljesítményigény, hogy annak megvalósítására mást nem gyártanak. Itt nagyobb gépnél is lehet alkalmazni a 2900 percenkénti fordulatszámot, mert kavitációtól nem kell tartani, s ezzel kisebb, olcsóbb gépet kapunk. Nehézség e gépeknél, hogy a magasabb fordulatszám miatt a hajtómotor zaja, rezgése megnövekszik, mert ilyen nagy fordulatra nagyteljesítményű villamos motort igen nehéz gyártani és emiatt sűrűbb meghibásodásra kell számítani. A hálózati nyomás fokozására világszerte terjed a búvárszivattyú is, mert igen egyszerűvé teszi a nyomásfokozó telepet. Jóllehet ismerünk vízszintes tengelyelrendezésű búvár nyomásfokozókat is, az ezeknél várható féloldalas csúszócsapágykopás miatt beépítésük nem olyan kedvező, mint a függőleges beépítés. A búvárszivattyú különleges előnye e területen, hogy igen csendes üzemű, ezért még lakóházi nyomásfokozást is sikerrel meg tudtunk oldani vele, olyan helyen, ahol előzőleg zajpanaszok voltak a lakosság részéről. Az ilyen elrendezést a 6. ábra szerint lehet megvalósítani. A nagy méretű függőleges szivattyúk szerelési hátrányai nem mutatkoznak az olyan kis méretű szivattyúknál, ahol a motor csak néhány kW teljesítményű, mert bármilyen hiba esetén ezt könnyű leszerelni, leemelni a szivattyúról. Ez magyarázza, hogy újabban miért terjednek a kis függőleges tengelyelrendezésű többfokozatú nyomásfokozó szivattyúk is kisebb lakótelepek nyomásfokozó szivattyújaként. E gépek sokszor azonos alkatrészekből készíthetők, mint a búvárszivattyúk, de azoknál olcsóbbak, hiszen sorozatgyártású villamos motorral hajthatók, kezelésmentességüket pedig csúszógyűrűs tömszelencével lehet elérni, csapágyazásuk is vízkenésű, tehát üzemük kielégítően zajmentes. A kis komplett nyomásfokozó automata egységeknek ez kedvelt gépegysége. 5. Következtetések és gazdaságosság A vízellátás felsorolt területei egyértelműen arrafelé fejlődnek, hogy egyre nagyobb arányban és területen használnak búvárszivattyúkat és hozzájuk hasonló szerkezeteket, mert ezzel — a helyszíni szerelés gépcserére szűkül, — a gépet szakműhelyben lehet javíttatni és a saját karbantartók más célra felszabadíthatók, — nem kell tartalékalkatrészt raktározni, hanem cseregépet, ez azonban könnyen nyilvántartható a raktárban, — nem igényel kezelést, ami csökkenti a bérköltséget, — megszűnik az automatizálás szempontjából bonyolult felszívási légtelenítés igénye, — könnyen távműködtethető egyetlen központból több gép üzeme, — egyszerű az épület és könnyen bővíthető a telep. A búvárszivattyúk hátránya, hogy szabályozása csak gépváltással lehetséges, az egyes gépek szabályozása pedig csak fojtással, ami nem gazdaságos. Jelentős előrelépés lesz a frekvenciaváltó szabályozóegységek létrehozása. A búvárszivattyúk költségeit elemezzük a következőkben. 1. táblázat Magyar és import búvárszivattyúk összehasonlítása Jellemző Beszerzési ár Magyar Import Megjegyzés 100% 250% magyar gép árához viszonyítva Képzett tartalékgép 130% 20% az üzemelő gépszámhoz viszonyítva Átlagos élettartam 5000 óra 20 000 óra üzembe helyezéstől az első hibáig Javítás ideje fél év 5 hó Javítás költsége 50% 75% beszerzési árra viszonyítva A magyar gép beszerzési árához viszonyított — éves amortizáció 57,5% 75% 4 éves leírás, tartalékkal együtt — éves javítási költs. 87,5% 82% — éves energia- állandó üzem, imköltség 600 % 570% port gép hatásfok 5%-kal jobb átlag Éves összes költség 745% 727% Költségkülönbség 18% Import géppel 6 évenként térül egy magyar gép ára.