Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Dr. Wisnovszky Iván: Magyar vízügyi szakemberek képzése a Szovjetunióban

568 Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. Magyar vízügyi szakemberek képzése a Szovjetunióban D;K. WISNOVSZKY IVÁN* nem hátráltatja. Külön hangsúlyozni kell, hogy a KGST vízügyi állandó csoportjába 1 főt folyamatosan delegál a Magyar Népköztársaság a vízügyi csoport alakulása óta. Vagyis hazánk nem csupán együttműködő a szocialista országok vízügyi együttműködésében, hanem szervező szerepet is vállalat. A legtöbb magyar vízügyi ösztöndíjas a Szovjetunióban szárazföldi hidrológus mérnöki képesítést nyert. A Szovjetuniónak ez a fakultása szinte egyedülálló a világon, mert rendkívül kevés helyen képeznek hidrológust a világ egyetemein. Figyelemmel arra, hogy a hazai hidrológiának jelentős nemzetközi hagyományai vannak, különös érdeklődést keltett a Szovjetunióban végzett hidrológusok és a magyar hidrológiára specializálódott mérnökök szemléletbeli és felkészültségbeli összehasonlítása. Ez a cikk nem alkalmas hely arra, hogy ezt az összevetést elemezze. Megállapítható azonban, hogy a különféle szemléletű hidrológusi munka mindenesetre előrevitte a hazai hidrológia fejlődését. A Szovjetunió különféle vízépítési szakain végzett mérnökök minden esetben új színfoltot jelentettek a hazai vízügyi gyakorlatban. A színfolt újdonságát az adta, hogy a Szovjetunió egyetemein a hazai egyetemi képzéstől és neveléstől némileg eltérő képzésben és nevelésben részesültek a hallgatók. Ezek a különbségek mind a munka vitelében, mind a mérnöki szemléletben, mind a vezetésben megnyilvánultak és minden esetben előnyösen ötvözték a hazai vízgazdálkodás fejlődését. A Szovjetunió egyetemein tanult mérnökök képzésével kapcsolatban többször merült fel az a probléma, hogy az alapképzést túlzottan szűk területen nyerik, és ez a szűk területen való felkészültség komoly erőfeszítéseket igényel a szemlélet szélesítése érdekében a hazai kezdő gyakorlati évek során. A nehézségeket fokozza, hogy az ösztöndíjas hallgatók energiáját leköti az idegen nyelven folytatott egyetemi szintű képzésben a követelmények maradéktalan teljesítése. Kevés energiája marad az ösztöndíjasnak a magyar műszaki kifejezések megismerésére és alkalmazására. Ezt a hátrányt kívántuk kiküszöbölni azzal, hogy a több magyar vízügyi ösztöndíjast oktató egyetemek kollégiumaiban magyar vízügyi szakkönyvtárat létesítettünk. A magyar vízügyi szakemberek szovjetunióbeli egyetemi szintű képzését az Országos Vízügyi Hivatal, illetve annak jogelődje kezdeményezte. A külföldi egyetemi képzést időütemenként másmás indokolta. Az első ütem az 50-es évekre tehető, ekkor a vízi szakemberek képzési célkitűzése az volt, hogy legyen orosz nyelvet beszélő vízimérnöke a vízügyi szervezetnek, részben a kétoldalú kapcsolatok erősítésére, részben pedig a szocialista országok együttműködésének megalapozására. A második ütem célja kiegészült az előzőkhöz képest azzal, hogy a Szovjetunió speciálisan kialakított egyetemi szakjain nyerjenek olyan mérnöki képesítést a hazai vízügyi ösztöndíjasok, amelyeket a hazai egyetemeken nem nyerhetnek. Ez az ütem a 60-as évek közepétől a 70-es évek közepéig tartott. A harmadik ütemben még egy további célkitűzés lépett előtérbe az ismertetett célkitűzések mellett. A vízellátás-csatornázás nagyarányú magyarországi fejlesztése szükségessé tette a nemzetközi műszaki-tudományos együttműködés elmélyítését az érintett szakterületen. Ehhez pedig a vízellátáscsatornázásban képzett, orosz nyelven tárgyalóképes szakemberek szükségesek. A harmadik ütem 1978-tól napjainkban is tart. A Szovjetunióban kiképzett szakembereknek két csoportja dolgozik a vízügyi szervezetben. Nagyobb részüket a vízügyi szervezet ösztöndíjasaként irányították a Szovjetunió különféle egyetemeire. Kisebb részüket alkotják azok, akik más tárcák ösztöndíjasai voltak, de a vízügyi szervezetben végzik munkájukat. Továbbá idesoroljuk azokat az egyetemet végzett házastársakat, akik férjükkel, (vagy feleségükkel) Magyarországon telepedtek le, és többnyire idegen állampolgárok. Természetesen ezek a házastársak elsősorban szovjet állampolgárok. A végzettek szakirányáról és a végzés időüteméről ad tájékoztatást az 1. táblázat. A Szovjetunióban végzett magyar vízügyi szakemberek általában betöltötték azt a célt, amelynek érdekében ösztöndíjas hallgatóként kiküldték őket a Szovjetunió egyetemeire. A célok közül ma még nem értékelhető a harmadik ütem célkitűzése, amely a vízellátás-csatornázás nagyütemű fejlesztése érdekében alakult ki. Ennek a célkitűzésnek az értékelésére a 80-as évek végén kerülhet sor. Sajátos képet alkothatunk azonban az első két ütemben kiképzett szakemberek eredményéről a hazai vízügyi szervezetben. Maradéktalanul teljesült az a célkitűzés, hogy a magyar vízügyi szervezet a kétoldalú és a többoldalú vízügyi együttműködéshez a szocialista országokkal, tárgyalóképes szakemberállományt alakítson ki. A kívánt együttműködés kialakult, illetve egészséges fejlődését a nyelvtudás hiánya *Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. A magyar vízügyi ösztöndíjas hallgatók nagyobb része kiváló eredményt ért el a Szovjetunió egyetemein. Ez a kiváló minősítés több szempontból is előnyös. Egyrészt arra mutat, hogy a magyar középiskolák képesek megfelelő szintű érettségizőket kibocsátani a külföldi egyetemi tanuláshoz, mind az alapozó tárgyakban, mind pedig a nyelvi felkészítésben. Ez az egyértelműen kedvező kép sajnos az utóbbi időben romlott. A romlás oka nem az egyetemi'képzés színvonalának emelkedésében,