Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - dr. Haszpra Ottó–Ujfaludi László: A Nagymarosi Vízlépcső parti környezetében várható szivárgások laboratóriumi vizsgálata

Dr. Haszpra O.—

Ujfaludi L.: A Nagymarosi Vízlépcső Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. 539 7. ábra. Építési állapotban az A. pont környezetében 50 m-es szádfal esetén létrejövő szivárgás ekvipotenciális vonalai a) Felvízszint 100,20 mB b) Felvizszint 101,80 mii Puc. 7. Bud 3KeunomenifuaAbnbix AUHUÜ npu cmpoumeAbHOM cocmoHHUu e oőAacmu moHKU A, npednoAozan, imo ÓAUHD wnyuma cocmaeum 50 M Abb. 7. Equipotentiale Linien der im Bau befindlichen

, in der Umgebung des Punktes A im Falle einer 50 m hohen Spundwand zustandegekommenen Sickerung a

) Oberwasserspiegel 108,20 mB b) Oberwasserspiegel 101,80 mB r~

1 Szabad felszínű r I Nyomás alatti hatóan kicsiny. Meghatározását a fokozatos közelítési eljárás ismertetésénél leírtuk. A szivárgó víz szabad felszínének szintje a következő ábrákon megadott elvipotenciális vonalak alapján a képlet segítségével határozható meg, ahol í(mB) a szabad felszín magassága, H =hf — h

a, A„(mB) az alvíz magassági szintje, A/(mB) a felvíz magassági szintje, p (%) a vonalhoz tartozó potenciálszázalék. A kilépési magasság a szivárgó víz rézsün való kilépésének magassága az alvízszint fölött. A továbbiakban megadott értékek mindig a szádfal (ill. a műtárgy oldala) mellett értendők. Innen a part mentén a szivárgási tartomány határa felé haladva a kilépési magasság csökken, a határon zérus. Az átszivárgó (körülszivárgó) vízhozam a fel víz és alvíz szintkülönbsége hatására az időegység alatt átszivárgó vízmennyiség. A megbízásnak megfelelően nem tartalmazza a környező talaj vízmozgásból és a csapadékból eredő, a felszínen és a felszín alatt lefolyó hozamot, amelyet azonban természetesen a tervezőnek legalábbis meg kell becsülnie. Mint említettük, a tervezőkkel történt megállapodás értelmében a vízvezető rétegek alatti sziklát a modellkísérletek során tökéletesen vízzárónak tekintettük. Ugyanígy tökéletesen vízzárónak tételeztük fel a Larssen-pallók egymáshoz és a sziklához való illeszkedését is. Az eredmények e feltevésekkel érvényesek. 3.1. A vízlépcső építési állapota A vízlépcső építési állapotában a víztelenített munkatér zérus vízszintje és a külső Duna-vízszint különbségének hatására az építési körülzárás parti bekötési helyeinek környezetében a munkatérbe irányuló szivárgás jön létre. Az érdemben vizet szállító szivárgási tartományok határait az 1. ábrán adtuk meg; a két határvonal közül a külső a nagyobb, a belső a kisebb vízszintkülönbségra vonatkozik. A 7. ábrán az A. pont (Id. 1. ábra) környezetében kialakuló szivárgás elvipotenciális vonalait adjuk meg 50 m hosszú szádfal esetén az előírt két különböző felvízszintre. Látható, hogy 106,20 mB felszínszint esetén a szivárgás a felvíz felőli zónában nyomás alatti (azzal a szivárgó hozamot alig befolyásoló feltételezéssel, hogy a felső, iszapos réteget vízzárónak tekintettük), majd a szaggatott vonaltól kezdve szabadfelszínű. 101,80 mB felvízszint esetén, mivel ez a szint éppen egybeesik a réteghatárral (v.ö. a 3. ábrával), a szivárgás a teljes tartományban szabadfelszínű. A piezometrikus nyomásszint, ill. a szabad felszín esése a folytonosság következtében a felvíz közelében minden esetben igen kicsi, az alvíz felé haladva pedig fokozatosan