Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - dr. Haszpra Ottó–Ujfaludi László: A Nagymarosi Vízlépcső parti környezetében várható szivárgások laboratóriumi vizsgálata

540 Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. Dr. Haszpra O.—Üjfaludi L.: A Nagymarosi Vízlépcső 1. táblázat Az építési állapot vizsgált változatainak adatai és mérési eredményei TaŐA. 1. JJaHHbie no paccMompeHHbtM eapuanmaM cmpoumeAbcmea u pe3yAbmambi u3MepeHuü Tabelle 1. Daten und Messergebnisse der untersuchten Varianten des Bauzustands Felvíz (mB) Hely Szádfal hossza [m] Vízhozam [l/s] hki [m] 106,20 A 50 75 100 27,50 20,50 15,80 0,85 0,75 0,60 106,20 B 50 75 100 19,90 13,50 9,40 0,85 0,75 0,60 101,80 A 50 50 75 100 7,80 7,80 5,50 3,70 0,50 0,40 0,35 101,80 B 50 75 100 6,70 4,50 2,00 0,50 0,40 0,35 növekszik. Az ugyanahhoz a felvízszinthez tartozó szivárgási tartományok kiterjedése és az ekvipotenciális vonalak hely szerinti eloszlása 50 m, 75 m és 100 m szádfalhossz esetén csak kevéssé tér el egymástól. A B.pont (Id. 1. ábra) környezetében a talajszelvény csak annyiban tér el az A. pont környezetétől, hogy a vízvezető réteg szélessége itt kisebb (ld. 3. ábra). A szivárgás jellege is hasonló az előzőhöz. Az A. és . B. pont környezetében különböző szádfelhosszak esetén a munkatérbe szivárgó vízhozamok és a kilépési magasságok értékét az 1. táblázatban, adjuk meg. Az adatokból látható, hogy a szádfal hosszának 50 m-ről 100 m-re történő növelése az A. pontnál a vízhozamot kb. a felére csökkenti; a B. pontnál a csökkenés mértéke még ennél is nagyobb, aminek nyilvánvaló oka a vízvezető réteg kisebb szélessége. Mivel építés közben a munkagödröt teljesen víztelenített állapotban kell tartani, a vizsgált szádfalhosszak mindegyike esetén állandó szivattyúzás szükséges a beszivárgás következtében keletkezett víz eltávolítására. A véglegesen megépítendő szádfalak hosszát a tervezők a szivattyúzási és a szádfalépítési költségek optimumának meghatározásával állapítják majd meg. Az 1 : 2 hajlású alvízi rézsű burkolatlan állapotban — mint már említettük — elméletileg instabil; ezt a következőkben ismertetendő homokmodellkísérletek igazolták is. A kísérletek célja emiatt az volt, hogy a szivárgó víz hatására hidraulikai talajtörést szenvedett rézsün lejátszódó átalakulási folyamatokat figyelemmel kísérjük. A homokmodell üvegcsatornájába beépítettük a főkiviteli 1 : 2 hajlású rézsű 92 cm magas, 180 cm hosszú alsó szakaszát (8 a ábra). A felvízi szintszabályozóval 91 cm-es szintet állítottunk elő, a permanens állapot beállta után a rézsün 87 cm-es kilépési magasság jött létre; ez valamivel nagyobb, mint az építési állapotban várható legnagyobb érték 8. ábra. A rézsűk stabilitásának vizsgálatára épített 1 : 1 méretarányú rézsüláb-modell a) Eredeti állapot b) A talaj átrendeződése utáni állapot Puc. 8. ModeAb nodomeu omKOCoe e Macuimaße 1 : 1 Abb. 8. Das für die Untersuchung der Böschungsstabilität gebaute Böschungsfuss-Modell im Ausmass von 1 : 1 а) ursprünglicher Zustand б) Zustand nach der Umlagerung des Bodens (Id. 1. táblázat). A rézsű állapotában a következő változások játszódtak le: Kezdetben a rézsű legalján a finom szemcsék kezdtek kisodródni, és rövidesen jól látható kagylósodás fejlődött ki. Ezután a rézsű anyagából kisebb-nagyobb tömegű tömbök szakadoztak le, amelyek anyaga az alvíz irányában mozogva az eredetinél laposabb rézsű mentén lerakódott. Ez a folyamat gyorsan fejlődött a rézsün felfelé, miközben a finom szemcsék egy részét a rézsün kilépő víz elragadta, majd a rézsű alján lerakta. A durvább szemcse-frakció egy részével ugyaijez történt. A végleges állapot a 8. b. ábrán látható. Az eredeti 1 : 2 hajlású rézsű tehát spontán módon átalakult egy laposabb (kb. 1 : 3 hajlású) rézsüvé, amely már hajlásánál fogva is sokkal stabilabb, mint az eredeti. Ráadásul ezen a rézsün az alsó körömpont környezetében — tehát a talajtörés szempontjából kritikus szakaszon — a durva szemcsékből olyan szűrőréteg fejlődött ki, amely a finom szemcsék további kisodródását megakadályozza, Ugyanekkor a töltés teljes megbontott